- Na jó itt most meg mi folyik? - kérdezte az a pasas akiről azt gondoltam hogy ő lehet sólyomszem.

- Nekem is hasonló kérdések kavarodnak a fejemben. - mondta Mr. Stark.

- Ki ez az ember lány? - dörmögte a szőke hosszú hajú pasas.

- Jé! Basszus tényleg! Nem is mondtam hogy lesz egy kis társaságunk! - csapott a homlokára Tony.

Körül néztem. Natasha lehetett valószínűleg az a bizonyos Romanoff ügynök. A magas hosszú szőke hajú valószínűleg Thor volt. Az öltözékéből ítélve. Tony Stark épp a minibárnál matatott. Ezen kívül volt még két férfi akiről nem tudtam megmondani hogy kicsoda. Az egyik hihetetlenül izmos volt. Kék szemei szinte világítottak. Az igazat megvallva pokolian dögös. A másik egy sokkal kisebb termetű férfi volt. Ő épp a szemüvegét igazgatta. A sólyom szemnek ítélt ember szórakozottan nézte Natasha meglepődött arcát. Én meg álltam zavartan és a jelenlévő embereken néztem végig. Végül a sólyom szemnek ítélt férfi törte meg a csendet.

- Szia! Én Clint Barton vagyok. Alias sólyom szem. Örvendek! - nyújtotta a kezét. Én készségesen oda nyújtottam a kezemet és bemutatkoztam.

- Kira Roberts. Én szintúgy. - mondtam még mindig zavartan.

- Thor a mennydörgés istene. Megtisztelés megismerni téged Kira, Kevin lánya! - nyújtotta a kezét a hosszú szőke hajú férfi.

- Én is örülök. Honnan tudja hogy hívták az apámat? - lepődtem meg.

- Ez amolyan Asgardi szokás. - szólt bele Tony.

- Valahogy úgy. - bólintott az isten.

- Bruce Banner. - nyújtotta a kezét a szemüveges. - de te lehet hogy inkább úgy ismersz hogy Hulk.

- Áh. Értem. - ráztam meg az ő kezét is.

- Steve Rogers. Örülök hogy megismerhetlek. - nyújtotta a kezét a kék szemű.

- Én úgyszintén! - fogtam meg az ő hatalmas kezét. Láttam hogy az enyém milyen apró az övéhez képest.

És a következő Natasha. Csak álltunk egymással szemben. Egyikük sem mozdult. Aztán hirtelen át öleltem. Meglepődött. Aztán vissza ölelt. Ott álltunk szoros ölelésben.

- Annyira sajnálom hogy hazudtam neked! - súgta a fülembe.

- Semmi baj! - motyogtam vissza. Majd kibontakoztunk az ölelésből. Mindketten zavartan vigyorogtunk. Látszott a többieken hogy meglepte őket a jelenet.

- Öhm okééé.... - nézett nagy szemekkel Clint. Látszott rajta hogy hogy egyáltalán nem érti a helyzetet.

Elnevettem magamat. Natasha is velem nevetett. Annyira élveztem azt hogy senki se tudja igazából hogy mi is folyik itt.

- Amúgy miért ilyen a hajad? Befested? Mármint csak azért kérdezem mert ez nem a legáltalánosabb hajszín. - kérdezte Clint zavartan.

- Nem nem festettem be. Egyszerűen ilyen lett. Hosszú story. - legyintetem. Mert tényleg nem tudnám öt perc alatt elmondani az elmúlt napok eseményeit.

- Időnk mint tenger! - vonta meg a vállát Mr. Stark.

- Nem viccelek. Tényleg nagyon hosszú. Holnapig sem végeznénk. Mert a történet szó szerint augusztus 30.-án kezdődött. Amikor ide költöztünk. Akkor kezdődött ez az egész. - mondtam.

Látszott hogy hallani akarják. Legyen bármilyen hosszú is az a történet. Így össze szedtem a napok lényegesebb eseményeit és nekiálltam mesélni.

- Jó. Nos akkor ugye azon a napon mikor beköltöztünk igazából semmi érdekes nem történt. Aztán másnap elmentünk vásárolni. Akkor ismertem meg Natashát. Igazából az is tök véletlenül történt. Ugyanis sikerült neki esnem. Utána meg számot cseréltünk. Utána meg elvesztettük egymást a tömegben. Másnap elkezdődött a suli. Volt egy majdnem bunyóm amit most nem óhajtok kifejteni. A suli második napján persze megint béna voltam aztán át estem egy srácon aki után lehívott kajálni. Aztán azon a napon az első órám matek volt. Itt ismertem meg Mr. Starkot. Aztán ügyesen bevágtam a fejemet az asztal sarkába. És persze a sebem neki is ált vérezni. De persze ez után kiderült hogy annak az illetőnek - mutattam oda Tony Starkra - kellet volna nekünk segítenie az apám halála után. Akkor ott veszekedtünk egy sort. Utána valahogy sikerült dűlőre jutni. Eleinte azzal engesztelt volna ki hogy megnézzük a vasember páncélokat. Aztán mivel valami baromi sürgős dolga akadt így Peter vezetett körbe. Utána Happy vissza vitt a sulimhoz de megkértem hogy vigyen haza. Ott össze szedtem magamnak néhány cuccot aztán vissza sétáltam a suliba. Utána megebédeltem azzal a sráccal aki meghívott ebédelni. De aztán még volt egy órám és vége volt a napnak. Ezután haza indultam egy rövidebb úton. Ez a rövidebb út egy sikátor volt a házak között. Na itt történt az hogy kitört egy ablak és kiesett rajta valami kristály. Aztán az ripityára tört majd egy fura porfelhő lett körülötte. Utána elkezdett belépni valami kőréteg. Na de utána teljesen belepet az a kő réteg. És ha hiszitek ha nem megkövült rajtam. Ez után elkezdett lepotyogni az a kő szerű valami. Miután az összes lepotyogott én össze szedtem majd haza futottam. Ott aztán bementem a szobámba bőgni egy sort. Akkor jött elő a képességem. Lényegében egy olyan méretű földrengést generáltam hogy mindenki azt hitte hogy ez természeti katasztrófa volt. Utána rám szakadt a plafon és kórházba kerültem.  Mikor felkeltem sikerült halálra rémisztenem egy nővért. Utána sikerült még egy laza földrengést elő idéznem és megint aludni egy jót. Utána mikor felkeltem egy másik kórteremben voltam és anyu is ott volt. Ez után anyunak el kellet mennie. Nem sokkal ezután szörnyű fejfájásom lett és meghallottam Peter hangját. De idő közben megint nekiálltam földrengést gyártani. Aztán beadtak valami cuccot amitől kidőltem. Aztán a Shield bázisán ébredtem. Ott aztán ügynökké avattak. De persze a Hydra bekavart és megtámadtak minket ott a bázison. Utána kiiktattam őket. Persze én meg valami féle sokkot kaptam. Természetesen ezek után még nem volt vége a meglepetéseknek. Nekiálltam repülni egy halom kék köddel körülöttem. Persze utána megint egy kiadós alvás következett majd bejelentették hogy valami 0-8-4 vagyok. És utána neki álltam hisztériázni. Aztán kiütöttek. Megint. De mikor felébredtem lényegében semlegesé tettem a gravitációt és nekiálltam elkábítani az ott lévő embereket miközben minden ami a helységben volt repült. Utána egy drón kijátszotta a „védelmemet" és rám rakott valami erő blokkolót. Utána megbeszéltem velük hogy ide jövök. Még kaptam egy búcsú ajándékot aztán elindultunk. És itt is lenne a leges legrövidebb bemutatója az elmúlt napok eseményeinek. - fejeztem be a beszámolómat. 

A társaság nagy része épp azon agyalt hogy miket is mondtam az elmúlt egy órában. Igen. Majd' egy órába telt mire ezt így el meséljem.

- És mikor lett ilyen a hajad? - tette fel Clint a kérdését.

- Ja! Azt kihagytam! Bocsi. Az akkor tudtam meg mikor anyummal találkoztam. - foglaltam össze a választ.

- Meg tudod mutatni a képességeidet? Érdekelne hogy mit tudsz. - kérdezte Thor.

- Meg próbálhatom. De csak a kék ködöt. A földrengős képességemet még nem tudom rendesen használni. - hezitáltam.

- Az is jó lesz. - bólintott Thor.

- Akkor jó. - koncentráltam.  Majd láttam ahogy a kezemből előtör a kék köd.

Gömb szerűen lebegett a mellkasom előtt. Gyönyörű szép volt. Aki ott volt mindenki azt nézte hogy én mit csinálok. Thor kíváncsian nézte a kék ködöt. Mr. Stark pedig tátott szájjal bámulta. Clint meg csak mosolygott. Steve kíváncsi tekintettel fürkészett. Bruce meg jegyzeteket készített. Nat tágra nyílt szemmel nézte a kék gömböt ami a kezeim közt lebegett. Kezdett egyre nehezemre esni a kék gömb fenntartása. Aztán elengedtem. Thor szélesen vigyorgott.

- Mi az ami ilyen vicces sétált oda Clint Thor mellé.

- Csak az hogy a képzetlensége ellenére ilyen ügyes. Azon örvendezek. - dicsért meg Thor. -  És ez a képességed honnan van?

- Elvileg születésem élőt már megvolt. Ugyanis az apám nem egyszerű földi volt. Elvileg valami Arrotza nevű bolygóról származott. - mondtam szomorkás hangon.

Thoron kívül mindenkinek le esett az álla.

- Ez... Ez most... Ez most azt jelenti hogy félig vagy csak ember? - kérdezte Tony akadozva.

- Hát ja. Valami olyasmi. De mivel még embertelen is vagyok így csak harmad részben. - tettem hozzá szomorkás hangon.

- Embertelen? - érdeklődött Bruce.

- Metahumán. De az embertelen sokkal normálisabb kifejezés mint a metahumán. - magyaráztam.

- Igaz is. - bólogatott Bruce.

- Fura volt a szemed. - szólt Tony.

- Mégis milyen? - kérdeztem meglepten.

- Ilyen. - indított el egy videót amit meg kirakott a nagy képernyőre. Aztán megmutatta  hogy milyen volt a szemem.

Valami ilyesmi ☝️

Meg kell valami gyönyörű szép volt a szemem a kék fény alatt. Aztán halk robbanást hallottunk a házak közül.

- Na ez meg mi a franc? - nézett ki az ablakon Clint.

- Nem tudom. Azt tudom hogy készüljetek. Mindjárt indulunk bevetésre. Hajrá! - adta ki a parancsot Tony.