- Megérkeztünk. - mondta a sofőr megtörve a csendet.

- Köszönöm a fuvart. Mennyivel tartozom? - vettem elő a kártyám.

- Két dollár ötven centel. - mondta. - kártyával lesz? - nézet rám meglepetten. Fura. Pedig mintha már mondtam volna.

- Igen. - mondtam majd az imént elővett terminál felé nyúltam hogy fizessek.

Miután kifizettem a taxist bementem a plázába betértem az első pékségbe amit találtam. Ott aztán vettem magamnak egy csokis croissant majd elindultam az első barkács boltba amit meg pillantottam.

Miközben mentem feltűnt hogy sokan bámulnak. Gondolom a hajam miatt. A francba. Lehuzodtam az egyik moziból kivezető folyosóra.

- Basszus! - morogtam az orrom alatt. - Ez így nem lesz jó. Fenébe.

Ez után még megpróbáltam be tűrni a hajamat a sapkám alá. Többé kevésbé sikerült is. De végül úgy döntöttem hogy hagyom a francba mert baromi kényelmetlen volt ha be volt tűrve az én eléggé dús hajam az alá a pici sapka alá.

Úgy másfél órával később végeztem is a barkács boltban. Igen, ennyi idő kellet hogy mindent meg vegyek amit akartam. Aztán megláttam hogy már fél kettő és úgy döntöttem hogy elmegyek az egyik kajáldába bekapni valamit.

Úgy háromnegyed órával később folytattam az utamat a plázában. És mí' meglepő módon a következő utam egy dekor boltba vezetett. Ott vetem egy rakat kép csipeszt meg madzagot. Aztán még a könyves boltba is benéztem. Ott is sikerült néhány dolgot vennem. Főleg könyveket. Még egykét könyvjelzőt. Éppen hívtam volna egy taxit amikor megpillantottam egy kesztyűt az egyik kirakatban. Ami kicseszettül jól nézett ki. És nem mellesleg strapabírónak is tűnt.

Végül addig nézegettem amíg már szinte könyörgött nekem az a kesztyű hogy vegyem meg. Én meg persze habozás nélkül mentem be a boltba.

- Jó napot! - köszöntem a pénztárosnak.

- Szervusz. - köszönt vissza. - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen az idős hölgy.

- Igen. Érdekelne az a kesztyű ami a kirakatban van. - mondtam miközben a kirakatra mutattam.

- Á! Remek választás! - mosolyogta a hölgy.

- Fel próbálhatnám? - kérdeztem.

- Persze. Tessék drágám. Nyugodtan próbáld csak fel. - nyomta a kezembe a kesztyűt. Aztán mikor felvettem a boltos hölgy csettinttett egyet a nyelvével és ámuldozva felkiáltott - Mintha csak rád öntötték volna!

- Köszönöm? - néztem meglepetten a boltosra.

- Más lesz még kis drágám vagy csak ez a kesztyűt? - ált neki becsomagolni a kesztyűt.

- Nem köszönöm. - mosolyogtam rá. - Ja és kártyával lesz. - mondtam.

Nem sokkal később a pláza előt ácsorogva nézegettem az új kesztyűm. Tényleg nagyon jól ált.

- Szia csajszi! Elvihetlek? - hallottam meg egy rémesen ismerős hangot.

- Nat? - pillantottam fel. - WOW! - kiáltottam fel ámuldozva. - Mi ez a kocsi?

- Ja ez? Csak Tony egyik olyan autója ami arra van fentartva hogy a városban kocsikázzunk vele. - vigyorogta. - Amúgy meg nem lenne kedved még bejönni velem valamelyik ruha boltba? - vigyorgott rám cinkosan.

- Megyek. - mondtam miután megforgattam a szemeimet. - De előbb had rakjam be a kocsiba az eddig vásárólt cuccaimat. - mondtam egy sohajtás kíséretében.

- Okés! - mondta miközben vagy 200 wattal vigyorgott rám.

- Na menjünk. - mondtam miután bedobtam az összes zacskót a csomagtartóba.

- Okés! - mondta még mindig fülig érő szájjal. - Amúgy miből vetted azt a rengeteg cuccot? - kérdezte a kocsiban heverő cuccokat utalva.

- Tony csinált nekem bankkártyát. - mondtam vigyorogva majd Nat orra alá dugtam a kártyát.

- Wow! És mennyi pénzt nyomott rá Stark? - kérdezte vigyorogva.

- Ötszázezer dolcsit. - mondtam én is fülig érő szájjal.

- Mennyit??? - nézhet Nat nagy szemekkel.

- Jól hallottad. - erősítettem meg. - mondjuk vagy ötvenet így is elköltöttem.

- Te aztán tudsz élni! - mondta hatalmas vigyorral.

Erre aztán nem válaszoltam hanem elindultam az egyik menő ruhabolt félé.
Miután beértünk az üzletbe egyből leszakadt az állam. Olyan király cuccok voltak itt körös körül hogy az hihetetlen.

- Na akkor - ért utol Nat - hol kezdjük?

- Ott! - mutattam a bolt egy hátrabb lévő része felé.

Eltartott egy darabig míg a hosszú és nem mellesleg kacskaringós sorok közt eljutottunk a kiszemelt részhez. Ott aztán a ruhák közé vetettük magunkat. Már egy ideje Nat is meg én is a ruhák közt kutakodtunk mikor Nat elrohant a legközelebbi öltöző felé.

- Na mit találtál? - álltam oda az öltöző fülke elé.

- Majd meglátod! - mondta.

- Jó de siess! - mondtam az izgatottsagtól magas hangon.

- Adj meg egy percet! - mondta de én erre még türelmetlenebbül toporzékoltam az ajtó előtt.

- Jó kész vagyok. Na de! Dobpergérs és tádá! - csapódott ki az ajtaja.

- WOW! - esett le az állam. Egy fekete v-kivágású maxi ruha a bal oldalán egy hosszú kivágással.

- Na hogy tetszik? - pördült meg.

- Na ezzel garantáltan minden pasit felszedsz aki csak rádnéz! - vigyorogtam rá.

- Már csak az kéne! - mondta egy hatalmas kamu sóhaj kíséretében. Erre mindketten elröhögtük magunkat.

Ott álltunk fulladozva a nevetéstől. Egy jó darabig. Egész pontosan addig amíg a boltos oda nem jött ránk szólni hogy csendesedjünk el. Ez után némán röhögtünk tovább.

Már szinte a földön fentrengtünk amikor kiszúrtam valamit. Egy ruhát. Egy nagyon stílusos és menő ruhát. Erre én elhalgattam majd megindultam a kiszemelt ruha felé.

- Hová mész? - kiáltott utánam Nat.

- Majd meglátod! - kiáltottam vissza.

Miután elértem a kiszemelt ruhát egyből a legközelebbi öltöző fülkébe rohantam.

- Kira! Itt vagy? - kopogott be az ajtón Nat.

- Aha... - mondta még mindig a tükörképemet bámulva.

- És kész vagy már? - kérdezte kíváncsian.

- Igen. Megyek. - mondtam majd kiléptem a fülkéből.

Ez a ruha volt rajtam👇

- Azt a rohadt! Hát ez valami oltári! - visította Nat.

Meg kell hagyni hogy felettébb szórakoztató volt a látvány. A komoly orosz kémnő épp visongva ugrabugrál ruhavásárlás közben.

- Na jó! - mondtam kacagva. - Ezt inkább fejezd be mielőtt ide jön az eladó és kitesz minket innen. - mondtam halkan kuncogva.

- Okés. - suttogta vissza még mindig vihogva.

Ekkor Nat telefonja egy halkat pittyent. Erre Nat felkapta a fejét és a telefonja után nyúlt. Mikor elővette és megnézte az arca elkomorult.

- Mi az? - néztem rá aggódva.

- Vissza kell mennünk a toronyba. Most! - mondta Natasha ellentmondást nem tűrő hangon.
--------------------------------------------------------------
Sziasztok! Első körben szeretnék elnézést kérni tőletek hogy ilyen sokáig nem volt rész. Viszont mentségére szolgáljon hogy most egy másik könyvhöz volt ihletem amit majd a későbbiekben készülök publikálni. De a többi részlet egyenlőre titok😉! Na de másrészt meg pedig még szeretném köszönni hogy már ilyen rengetegen olvastátok már el eme irományomat🥳!  És a rengeteg szócska alatt a több mint 2k olvasottságot értem. Hihetetlenül boldogságot okoz nekem minden egyes kis vote avagy csillagocska. Ki hogy ismeri. Na de nem szaporitom nagyon tovább a szót mert nem szokásom ilyen kis virtuális „beszédeket” tartani😅. De a következő részig legyen csodálatos napotok/estétek!