Az új lakásunk sokkal kisebb volt mint a régi házunk. Szomorúan vettem tudomásul hogy a házban az ablakok száma felettébb kevés.

- Na mit szólsz az új lakáshoz? - kérdezte anyu nagy izgatottan.

- Szerintem kicsit nagyon kicsi. - mondtam flegmán. Semmi kedvem nem volt most beszélgetni.

- Jajj Kira! Ne legyél már ennyire negatív! Van ebben a lakásban egy csomó minden ami teljesen szerethető. Nézd! A szobád ablaka épp a central parkra néz! Hát nem gyönyörű?

- Ühümm. Tényleg szép. -morogtam. - Megyek kipakolom a cuccaim. -morogtam majd felszívódtam a szobámban.
Miután magamra csuktam az ajtót végig néztem a fájdalmasan apró szobámon.

- Hogy a francba fogok én itt elférni. -sóhajtottam. Majd nekiálltam összerakni a bútorokat.
Mikor végeztem elégedetten néztem végig az új szobámon. Így máris jobb.

Nagyon elégedett voltam magammal. Ez az egész szoba az én művem. Mármint a bútorok. Aztán úgy döntöttem hogy kimegyek a környéket felfedezni. Gyorsan felkaptam egy egyszerű kék mintás nyári ruhát meg egy emeltsarkú szandált.

Mivel nem nagyon akartam a hajamal vacakolni így fogtam magam és feltettem egy konytyba.

Mivel nem siettem sehová így szép lassan  cammogtam le a lépcsőn. Mikor leértem rájöttem hogy a Central Park tényleg gyönyörű. Nekiálltam megkerülni a  Jacqueline Kennedy Onassis víztározót. De mivel tudni illik hogy ez a víztározó hatalmas nagy. Így mikor nekiált sötétedni akkor még kábé az út negyed vissza volt. De anyira gyönyörű volt akkor a város! Nem bírtam megállni hogy ne csináljak egy pár képet.

De aztán rájöttem hogy sietni kéne mert holnap még el kell menni megvenni a tanszereket. És aztán holnap után kezdődik a suli. Nem szoktam olyat mondani hogy suliba akarok menni de most mondok. Alig várom. És hogy miért? Azért mert itt tiszta lappal indulok és nem ismeri senki igazán a múltamat. Vagyis nem kell majd 0-24 azt hallgatnom majd, hogy szerencsétlen Kirának meghalt az apja. Megszaporáztam a lépteimet és nem sokkal később már futottam. 15 perc múlva már a lépcsőkön vánszorogtam fel. Igen vánszorogtam mivel olyan izomláz lett hirtelen mindkét lábamban hogy az elviselhetetlen volt. Mikor végre fel értem a 4. emeletre és végre be nyitottam a lakásba szó szerint be estem az ajtón. Utána valahogy még sikerült bemásznom a szobámba és onnét a fürdőbe. Utána megengedtem a forró fizet a zuhanyzóban és bevittem magamal egy kicsi műanyag széket. Majdnem egy teljes óráig folyatam a vizet mikor anya bekopogott, hogy mostmár elég lesz a víz pazarlásból. Aztán nagy nehezen felkeltem a kis székről és felvettem a pizsamám.

- Jó éjszakát anyaa! - kiáltottam még ki anyának aki valószínűleg épp tv-t nézett aztán be borultam az ágyamba. Szerintem egy perc sem telt el és már aludtam is.