Bajban a Midtown gimi

- Én mit csináljak? - kérdeztem meg izgatottan.

- Itt maradsz! - szólt vissza Tony.

- Mi?! De miért?! - reklamáltam.

- Azért mert zéró kiképzéssel rendelkezel. - zárta rövidre a témát Tony.

- Ez nem igaz! Mindkét erőmet tudom valamennyire használni! - durcáskodtam.

- Jó. De ez nem jelenti azt hogy ki vagy képezve. Itt maradsz! - mondta Clint némileg unottan.

Rondán néztem sólyom szemre. Egész eddig úgy tűnt hogy ő megért engem. Néhány pillanatig kínos csend honolt a helységben aztán Natasha megtörte azt.

- Fiúk! Ne már! Had jöjjön velünk! Még mellesleg majd én vigyázok rá! - karolt át Nat.

- Legyen. De csak is akkor ha szót fogadsz. Megértettük egymást? - nézett rám szigorúan az immár vasember páncélban lévő Tony.

- Ígérem! - ugráltam örömömben.

- De tényleg jó legyél! - figyelmeztetett még egyszer Tony.

- Az leszek! Valaki tud nekem mutatni valami olyan helyet ahol át tudok öltözni? - kérdeztem még mindig majd kipattanva a boldogságtól.

- Átöltözni? Mibe? - nézett furcsálva Tony.

- Ebbe! - rángattam elő a kezemben lévő dobozból a felszerelésemet. Amúgy fogalmam sem volt arról hogy ez benne volt. Pusztán megérzés volt. De úgy néz ki jó megérzés volt.

- Az meg honnan van? - nézett furcsán Bruce.

- Még a Shieldnél kaptam. - mondtam magyarázatként miközben megvontam a vállamat. - Na de akkor hol tudok át öltözni? - kértem számon őket.

- Gyere! Megmutatom hol a wc. Ott át tudsz majd öltözni. - szólt Nat.

- Köszi! Megyek! - mentem Nat után vigyorogva.

Hamar oda értünk. Én fogtam és bementem hogy fel vegyem a szettem. Miután végre rajtam volt nekiálltam bénázni a hajammal. Fel akartam kötni hogy ne legyen feltűnő. De bárhogy is próbáltam sehogy sem volt eléggé feltűnésmentes.

- Ahj nem hiszem el! - morogtam miközben hallottam hogy bejött Nat.

- Mi az? - kérdezte.

- Egyszerűen nem tudom úgy feltenni a hajam hogy ne legyen feltűnő! És már mindenhogy próbálkoztam! - mondtam hisztérikus hangon.

- Jó lesz kibontva. De most gyere! Indulnunk kell. Stark így is eléggé ki van rád akadva. - sürgetett Nat.

- Jó megyek. - mondtam miközben még becsatoltam a kesztyűm csatjait.

Mikor vissza értünk a többiekhez már mindenki állig be volt öltözve. A kapitánynak sikerült valami hihetetlen módon felvennie a komplett felszerelését. Meglepően jól ált neki a feszülős gatya. Egy pár pillanatig legeltettem a szememet a hátsóján majd eszembe jutott hogy mit gondolnak Peter ha ezt látná. Így gyorsan másfél kaptam a tekintetem.

- Irány a Quinjet! - szólt Steve.

- A francokat megyek én a Quinjettel! Ha nem ezért akkor miért tudok én repülni?! - háborodott fel Tony.

- Jól van Na! - morogta Steve. - Akkor Starkon kívül mindenki más irány a Quinjet! - mondta végül.

Én engedelmesen követtem Natashát. Tudtam hogy egy apró gikszer és pápá annak hogy én még valaha terepre megyek.

- És mi a terv? - kérdeztem az izgatottságtól és a szorongástól vegyes hangon.

- Hát addig nem igen tudunk tervet ki eszelni amíg azt sem tudjuk hogy mi a baj. - magyarázta Clint. - mondjuk eddig nem mintha minden úgy történt volna ahogy elterveztük. Utalok a múltkori alkalomra. - ezt a kommentet nem igazán értettem. Legutóbb? Mi történt legutóbb?

- Kezdhettek tervet gyártani! - hallatszott Tony hangja a rádión keresztül.

- Mire véljem ezt? - dörmögte Thor.

- Azt hogy tudom hogy mi folyik ott. Ha be kapcsolnátok a híreket láthatnátok. De ha ti még erre sem vagytok képesek akkor majd Jarvis megteszi. - jelentette be Tony.

- Mivel nem igen van itt Tv így muszáj lesz. - zsörtölődött Clint.

- Had én! - kértem. Szerettem volna kipróbálni hogy hogyan is működik ez a Jarvis.

- Csak tessék! - biccentett a kapitány.

- Jarvis! - szóltam bele a levegőbe.

- Igen Ms. Roberts? Miben állhatok a rendelkezésre? - udvariaskodott a mesterséges intelligencia.

- Megtennéd hogy be kapcsolod a híreket? - kértem meg Jarvist.

- Természetesen! - mondta majd hirtelen a Quinjet padlójából elő jött egy asztal szerűség ami aztán világítva bekapcsolt. Legnagyobb meglepetésemre nem az asztalon hanem a fölött hologram formájában láthattuk a híreket.

- Jarvis! Nyomd fel egy kicsit a hangerőt! Nem igazán halljuk hogy miket makognak! - kértem meg a mesterséges intelligenciát.

- Máris! - hallatszott majd hangosabban hallgathatjuk a híreket.

- Hatalmas zűrzavar! Terrorista szervezet támadta meg a Midtown gimnáziumot! - mondta a híradós.

- Ne ne ne! Ilyen nincs! Ez nem lehet igaz! - ordítottam fel félelmemben.

- Mi a baj Kira? - kérdezte Tony.

- Peter! Ő is ott van! - mondtam immár suttogva. De a hangomból még így is ki lehetett hallani hogy csöpögött a aggodalomtól.

- Basszus! Tényleg! Ott van Parker is! Jajj hogy az isten verje meg azt a kölyköt hogy pont itt kell most lennie! - szidta az eszét Tony.

Láttam hogy a kapitány rosszalló arccal hallgatta végig Tony káromkodásait.

- Nat! Kérlek siess! - könyörögtem. Nagyon féltettem Parker. Ismertem már annyira hogy tudjam hogy ő azonnal mindenki megmentésére sietne. Így csak abban reménykedtem hogy nem fog hülyeséget csinálni. - Kérlek! - suttogtam.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top