„- Nyugodj meg Kira! Csak segíteni szeretnénk! - hallottam meg egy ismeretlen férfi hangját.
Aztán minden elsötétült."

Arra keltem fel hogy valaki épp engem bámult.

- Szia! - köszönt.

- Hello. - hörögtem.

- Tessék! Ide ezt meg. Jót fog tenni!

Úgy döntöttem hogy inkább nem erőltetem a hangszálaimat. De úgy néztem rá hogy tudta hogy kábé mit akarok kérdezni. És ez esetben a kérdés az volt hogy ez mégis mi?

- Nyugi csak kamilla tea. Egy csipet mentával.

Válaszként morogtam egyet majd el vettem tőle a poharat.

- Köszi! - mondtam miután felhajtottam az egész pohárral.

- Szívesen! Jemma Simons. - nyújtotta a kezét.

- Kira Roberts. - fogadtam el a kézfogást. - Hol vagyok?

- Hát Koenig világító toronynak hívja.

- Egy. Ki az a Koenig? Kettő. Miért épp világító torony?

- Koenig egy ügynök. És azt hogy miért épp világító torony azt senki sem tudja.
El gondolkoztam. Bakker! Peter vajon hol lehet?

- Jemma? - kérdeztem meg az egyetlen személyt akitől még tudtam kérdezni. - hol van Peter?

- Ki? - kérdezte kissé meglepetten.

- Peter Parker. Nem tudod hol van?

- Sajnálom Kira. Sajnos nem tudom hogy kiről beszélsz.

- Oh. Szuper. - motyogtam.

- Jemma! Ide tudnál jönni egy pillanatra? Ezt meg kéne nézned. Oh. Látom felébredtél. - címezte nekem az utolsó mondatot.

- Szia Fitz. Mindjárt megyek még adok Kirának egy újjab adag infúziót.

- Rendben. - mondta majd megint nekem címezte a mondandóját. - És Kira! Coulson örülni fog hogy felkeltél.

- Öhm ok. - mondtam mivel nem igazán értettem hogy mit akar ezzel mondani.

- Amúgy Leopold Fitz vagyok. - nyújtotta ő is oda a kezét. - de szólíts nyugodtan Fitznek.

- Kira Roberts. - fogadtam el a kézfogást. - oké. - bólintottam arra hogy hívjam Fitznek.

Ez után Jemma és Fitz kimentek megnézni azt a valamit. Egy darabig elbíbelődtem azzal hogy a szobát felmértem. Szó szerint az egész szoba tele volt gépekkel. Mindenféle orvosi műszer. Volt ott egy defibrillátor, egy lélegeztető gép meg még mi egy más amiről fogalmam sincs hogy micsoda. Aztán hallottam hogy bejött valaki a „szobámba".

- Szia! Bobi vagyok.

- Hali. Te vagy az első ember aki nem azzal kezdte amikor bejött hogy megkérdezte hogy hogy vagyok. - nevettem.

Elmosolyodott. Ez az! Jó pont.

- Nem meglepő. Apropó! Eddig kiket ismersz?

- Hát az első akit megismertem az Jemma volt. A második az Fitz. A harmadik meg te vagy. Amúgy Jemma meg Fitz beszélt két emberről. Coulson és Koenig. Koenigről tudom hogy ügynök. Azt hogy minek az ügynöke azt nem tudom. De Coulsonról fogalmam sincs.

- Nem mondták a srácok hogy hol vagyunk?

- Hát Jemma azt mondta hogy úgy szokták hívni ezt a helyet hogy a világító torony. Azt itt a pont. Ennyi. Többet nem tudok.

- Oh. Oké. Akkor Mondok pár elég lényeges infót. Az első az hogy Coulson az igazgató. A második hogy ez egy hatalmas létesítmény. Egyszerűen mondva ez egy bázis.

- Mégis minek a bázisa?

- Azt majd az igazgató elmondja ha akarja. De a lényeg az hogy van még valaki aki majd meg szeretne ismerni. Vele mondjuk majd csak este felé tudsz majd a legkorábban beszélni mivel most küldetésen van Hunterrel és Mackkel. Hunter az ex férjem Mack pedig egy nagyon jó barátom. A teljes neve Alphonso Mackenzie. Hunter teljes neve pedig Lance Hunter. Én pedig Barbara Morse vagyok. És igen tudom hogy a Bobbi az a Robert beceneve de utálom ha Barbarának hívnak.

- Végre valaki aki nem azt gondolja hogy mindent tudok! Wow! Ez haladás! - poénkodtem el a dolgot.

- Az állapotodhoz képest jó formában vagy! - mosolyogta.

- Nem az agyam sérült! Tudtommal a kezem és az oldalam sérült csak meg.

- Hát én úgy hallottam hogy terigenezisen is átestél.

- Hogy min? - értetlenkedtem.

- Jemma nem is mondta? - most rajta volt a sorr hogy meglepődjön. - Fura - motyogta az orra alatt.

- Itt vagyok! - hallottuk meg Jemma hangját.

- Á Jemma! Jó hogy itt vagy lenne egy kérdésem. - mondta Bobi.

- Oké. És mi lenne az? - most ő lepődött meg.

- Mondtad neki a vérteszt eredményét?

- Nem még nem. Gondoltam megvárom vele Daisyt. Meg persze Coulsont.

- De szerinted nem lenne joga tudni az igazat? - dorogálta meg Bobi Jemmát.

- Mi? Milyen igazat? Milyen vérteszt? És ki az a Daisy?!

- Kira nyugodj le. Monda mikor észrevette hogy remeg az asztaltól kezdve az ablakokig minden.

- Mi történik?! És miért kéne lenyugodnom?!

- Kira! Csak nyugodj le! Utána mindent megmagyarázunk! Csak kérlek nyogodjál le! - könyörgött.

Aztán hirtelen minden meg ált.

- Most mi van?! - lepődött meg Bobi. - akkor ez most mi volt ha nem az amire gondolok?!

- Nyugi Bobi! Szerintem csak a többiek jöttek korán és azt éreztük.

Én csak értetlenkedve néztem. Vajon ezek mégis miről beszélek?

- Hello hölgyeim! - hallottam egy megintcsak új hangot majd oda fordultam a többiekkel egyetemben.

- Hunter! Vissza értetek?

- Igen. Kicsit hamarabb végeztünk a melóval. Daisy baromi menő volt! Ha láttad volna te is ezt mondanád!

- Apropó! Ő hol van? - kérdezte Jemma.

- Még a Zefír1-en vannak Mackkel. Még megcsinálják a rámpát. Az egyik segfej majdnem tönkretette. Az csoda hogy kibírta idáig! - panaszkodott Hunter.

- Megtennéd hogy szólsz neki? Fontos lenne. - kérte Jemma.

- Oké? De miért most? Nem ér rá később? Hiszen semmi sem lehet olyan fontos hogy a rámpa szerelést abba hagyja.

- Ez érdekelni fogja. Mond azt neki hogy felébredt. - adta le Jemma a drótot.

- Ki kelt fel? - értetlenkedett. Magamban azt gondoltam hogy ma mindenki értetlenkedni fog ma legalább egyszer?

- Ő - bökkött felém Jemma.

- Hát te ki vagy? - nézett rám nagy szemekkel.

- Ez most lényegtelen. Menj szólj Daisynek. - terelte Jemma az ajtó felé Huntert. - Bobi te meg menj és szólj Coulsonnak.

- Oké. Megyek. - indult meg Bobi.

- Hunter! - szólt vissza Bobi - ha én előbb itt leszek Coulsonnal mint te Daisyvel akkor ma te fizeted a sört.

- Mi ez nem ér! - morgolódott. De látszott rajta hogy nem akarja ő fizetni a sört ezért sietősre fogta a lépteit.

Néhány perc elteltével megjelent Bobi az oldalán egy megint csak új arcal. Úgy gondoltam hogy valószínűleg ő Coulson. Nem egész fél perc múlva Hunter és Daisy jöttek meg. És hogy honnan tudom hogy ő Daisy? Következtettem. Nyilván ő volt az mert őt kellet Hunternek ide hoznia.

- Sziasztok! - köszönt Daisy. - Látom felébredtél. - fordult felém.

- Nos Simons ügynök! Mi volt ilyen fontos?

- Hát lenne nekem egy olyan hírem a számotokra hogy meglett Kira - intett felém - vértesztjének az eredménye.

- Igen? - kérdezte gyanakodva Coulson.

- Szóval... Hát... Az a helyzet hogy Kira hát... Embertelen.

- Micsoda? - kiáltotta a társaság nagy része. Annyi biztos volt hogy Jemma és Fitz nem volt köztük. Még talán Bobi sem.

Utána egy pár pillanatig ültem némán aztán leesett hogy mit mondott Jemma.

- Hogy mi vagyok?! - kiáltottam fel döbbenten.

- Embertelen vagy Kira. - mondta Daisy.

Aztán nekiállt remegni a bázis. És most senki nem szállt sem fel sem le.

Ezt én csináltam.