PÍPÍPÍ! PÍPÍPÍ! PÍPÍPÍ!

-Ajj hagytad már abba te retaldált óra!!! -csapkodtam abba az irányba amelyikben az ébresztőórát sejtettem. De csak azért sem találtam. Így kénytelen-kelletlen kikászálódtam az ágyból. Aztán kinyomtam végre azt az idegesítő órát. Jó is hogy felkeltem mivel már majdnem 10 óra. És ez New York-ban annyit jelent, hogy a csúcsforgalom kezd nyugisabbá válni.

- Jó reggelt!- morogtam oda anyának.

- Neked is jó reggelt. Kérsz kávét? - kérdezi gondoskodóan.

- Nincs is másra szükségem egy jó nagy pohár kávénál. - motygtam továbra is kótyagos hangon. - mikor indulunk bevásárolni?

- Úgy terveztem hogy kb. egy fél óra múlva elindulunk; és mivel van az a sanda gyanúm, hogy New York-on nem érünk olyan gyorsan végig. Éppen ezért kinéztem egy kajáldát az áruház mellet.

-Szuper! Megyek letusolok még gyorsan.

-Oké de siess! Tudod mit? Addig öszedobok egy pár szem palacsintát.

- Uhh. Az jó lesz. Korog a gyomrom. - erre a gyomrom helyeslően korogni kezdett - Mentem tusolni.

Amint beáltam a zuhanyzóba megnyitottam a csapot. Csak elfelejtettem, hogy tegnap este úgy hagytam forróra állítva a tusolót.

- BASSZUS!!! - kiáltottam fel.

-Minden oké odabent? - Hallottam meg anyu hangját.

- Aha minden oké csak leforráztam magam. - mondta dühösen.

- Azért még egyben vagy? - kérdezte vicceskedve.

- Még egyben vagyok nem kell aggódni. - montam.

Ezután beállítottam a vizet úgy, hogy jó legyen. És gyorsan le zuhanyoztam. Utána pedig nekiálltam azon agyalni hogy mit vegyek fel.

Végül a választás erre az outfitre esett:

Meg vettem fel mellé egy egy pilóta napszamüveget.

Majd miután beültünk a kocsiba csináltam egy képet amit ki is raktam az instámra.
Kissé meglepett hogy Evelin reagált a posztra. Igen Evelin az az IBFF-em aki felszívódott. De nem volt sok időm ezen agyalni mert idő közben megérkeztünk.

- Gyere Kira! Az író szerek nem veszik meg magukat!

- Megyek! - mondtam majd bele csúsztattam a farzsebembe a telefonomat.

- Képzeld még nem is meséltem. Tegnap írt a főnök hogy kapunk egy kis előleget hogy könyebben menyjen a beköltözés.

- Wow! Anyu! Hiszen ez fantasztikus!

- Tudom kicsim tudom! Tudod mit? Máj miután megvannak az író szerek bemegyünk egy ruha boltba. Legyen pár új ruhád a suliba.

- Neee! Ugye most csak viccelsz?

- Nem nem viccelek! - mondta anyu hatalmas vigyorral a száján.

- Úriseeen! Köszi köszi köszi kösziii! - sikítottam.

- Jól van Kira. Mostmár elég lesz a visítozásból. Majd' kiszakad a dobhártyám!

- Oké, de attól még örülhetnek?

- Örülhetsz de a visítozás fejezd be. Kérlek!

- Okés!

Öt perc múlva már a bevásárló központban kóvályogtunk a írószer üzletet.

- Ajjj! Ez így nem állapot! - morogta anyu.

- Gyere kérdeztünk meg valakit. - mondtam épencsak olyan hangosan hogy meghallja. Nem nagyon szerettem a tömeget. Régen Jarosóban az csoda volt ha húszan összegültünk. Itt meg kb. 1000+ ember van.

- Jó ötlet te menj arra - mutatott valahová a hátam mögé - én meg megyek erre - bökött a háta mögé - és majd kb. 15 perc múlva ugyan itt.

- Oké...

- Szuper! Akkor keresünk írószer boltot! - kiáltott fel.

Hát ez fantasztikus. Az anyám nekiállt égetni egy baromira zsúfolt helyen.
Közben véletlenül nekimentek valakinek. Fogalmam se volt hogy kibe ,,botlottam''.
A nőnek vörös haja volt és fekete bőr dzsekije. Meg volt egy nagyon fura kütyü a csuklójára rögzítve.

- Basszus... Annyira sajnálom! Nem néztem a lábam elé. - mondtam miközben feltápászkodtam a padlóról.

- Nincsen semmi baj. - mondta kedvesen - Ahonnan én jövök ott egy ilyen miatt az emberek már bunyóztak. De szerencsére én nem ilyen vagyok. - mondta mosolyogva.

- Ohh. Oké. - mondtam kissé meglepetten.

- Nathasa. - nyújtotta a kezét.

- Kira. - fogadtam el meglepetten a kézfogást.

- És hogy-hogy így ilyen egyedül vagy itt?

- Hát egyedül nem vagyok. Az anyum valamerre arra felé bóklászik. - mutattam a mögöttem elterülő tömegre. - És épp írószer bolt után kutatunk.

- Micsoda véletlen! Én is épp oda tartok. Megmutassam hogy merre felé van? - kérdezte kedvesen.

- Azt megköszönöm. - mondtam miközben úgy vigyorogtam mint a tejbetök.

- Akkor gyere! Erre felé lesz. - mutatott a mozgó lépcsők mögötti eldugott zugra.

- Jé tényleg! Ott egy!

- Nem megmondtam? - mondta még mindig barátságosan vigyorogva.

- Bakker várj egy kicsit! Szólni kéne az anyumnak!

- Jogos. Nem szabad azt hinnie hogy valaki elrabolt vagy épp eltévedtél. - mondta szórakozottan.

- Hát az én anyám általában mindig a legrosszabbra gondol ilyen esetekben. - mondtam nagyot sóhajtva.

- Tudod mit? Cseréljük számot. Úgy könnyebben megtaláljuk majd egymást ebben tömegben. - mondta mosolyogva.

- Nem rosz ötlet. - morogtam beleegyezés képen.

Ez után kicseréltük a mobiljainkat és be írtuk a saját számunk a másik telefonjába.

- Oké én kész vagyok. - mondta Natasha felém nyújtva a telóm.

- Mostmár én is. - Adtam neki visza a telóját.

- Amúgy jó a tokod. - mondta.

- Ja! Ez? Én csináltam még tavaly. Nagyon egyszerű volt. Fogtam és kinyomtatták a suli 3D-s nyomtatójával a tokot. Majd utána egy a suli orvosi rendelőjéből lenyúlt injekciós tűvel beletölröttem a vizet a csillámokkal együtt. Majd egy ragasztó pisztoly és egy tű segítségével betömtem a tű által okozott lyukat. Majd utána mindent visza vittem a helyére. És úgy tettem le őket mintha hozzá se nyúltam volna.

- Wow. Ügyi vagy. És nem vették észre ezt a tanárok?

- A tanárok? Még a sulis társaim sem! - vágtam rá büszke mosollyal. - Nézd ott jön anyukám. Majd mindjárt szólok neki hogy meglett a bolt amit kerestünk.

- Oké. Addig előre megyek.

- Oksi.

Ezután ő elindult a bolt felé míg én anyu felé integettem úgy mint az őrült. Szerencsére hamar észrevette hogy integetek neki. Nem sokkal később már a írószer üzlet felé sétáltunk.
De mivel időközben rengetegen lettek a bevásárló központban, így végül nem futottunk össze Natahsával. Emiatt kisé búsan indultam el a ruha üzletek felé.

De a szomorúságom azonnal elpárolgott amint beléptünk az üzletbe.

Elámultam. A denveri ruhaboltokban sosem volt ennyi féle ruha. Igen. Denverbe jártunk vásárolni. Mármint a nagybevásárlásokat mindig ott intéztük.

- Na hogy tetszik? - kérdezte anya akkora vigyorral a száján hogy már azt hittem, hogy „fülig ér a szája" szó szerint. Ezután mondhatni kifosztottam a tini részleget.

Ilyen ruhákat választottam:

Ez az amiben holnap suliba megyek👇

Ezeket meg tesire tartogatom 👇

Na meg a többi 👇

És kaptam még egy cuki kagylós boka karkötőt is👇