Steve szemszöge:

Nem sokkal az után hogy írtam Natashának már itt is voltak Kirával a toronyban. Natasha fapofaval várta a fejleményeket míg Kira kíváncsian nézett engem azokkal a nagy gyönyörű szemeivel. Aztán amikor már mindenki megérkezett belekeztem a mondandómba.

- Nos mind tudjátok hogy van egy kis gond. - kezdtem bele de Stark közbe kotyogott.

- Igen tudjuk hogy balhé van! Épp ezért vagyunk itt! - mondta a szemeit forgatta Stark. - De kapitány! Minket nem a hegyi beszéd érdekel hanem az hogy milyen balhé miatt lettünk ilyen sürgősen összehívva. - mondta miközben végig gesztikulálta az egész gondolatmenetét.

- Nos akkor a lényeg az... - kezdtem bele újra amikor is Pepper rohant be a szobába.

- Tony! Ide jönnél egy pillanatra? - kérdezte.

- Persze! - mondta majd el is volnultak Pepperrel a szoba másik felébe.

- Akkor. - folytattam bosszúsan - Azért hívtalak ide mindanyiótokat mert a tudomásomra jutott egy Hydra bázis hol léte. És az informátor szerint pont ma fognak egy csomó fogjot áthelyezni máshová. - itt észrevétlenül Kirára pillantottam. Szinte látni lehetett ahogy felcsillan a szemében a remény. Aztán folytattam. - De ha el akarjuk csípni a fogjokat az áthelyezés előt akkor 10 percen belül el kell indulnunk. - fejeztem be.

- Adj három percet és kész vagyok. - mondta Kira lelkesen.

- Nekem annyi se kell. - szólalt meg Natasha is.

- Rendben. Bruce! Készülj fel. Lehet hogy szükség lesz majd a másik tagra. - utaltam óvatosan Hulkra.

- Rendben. - bólintott Bruce.

- Clint! Te pedig szólj Furynak. - mondtam végül a sasszemű barátunknak. Ő nem szólt semmit csak bólintott.

Öt percen belül az egész csapat indulásra kész volt. Már épp a gépen pakolásztunk mikor megcsörrent egy telefon.

- Az enyém az! - mondta Kira majd elvonult a hajó egyik végébe és felvette a telefont.

Kira szemszöge:

Már a gép indulásra készen ált mikor a telefonom megcsörrent. Láttam hogy a többiek kérdő néztek körül hogy kinek csörög a telefonja.

- Az enyém az! - szóltam nekik majd a gép végébe mentem és felvettem. De persze én hülye elfelejtettem megnézni a kijelzőt.

- Haló tessék! - szóltam bele a telefonba.

- Kira? - szólt bele valaki kérdő hangon a telefonba.

- Ez a nevem. - mondtam. - De ha szabad kérdeznem kivel beszélek? - tettem fel óvatosan a kérdést ami a fejemben motoszkált.

- Én vagyok az Liza! - hallotam meg a választ.

- Liza? - kérdeztem vissza.

- Ezt mondtam. - jött a válasz.

- Úristen! - suttogtam.

- Igen ezt én is mondhatnám. Hová tűntél? Már két hete se híred se nyomd. Meg most is hol vagy? - kérdezte szemrehányóan.

- Bocsi hogy nem kerestelek! - mondtam bűnbánó hangon.

- Nem ez volt a kérdés. - mondta.

- Hát... - kezdtem bele kissé tétován. - Hallottál a földrengésről a víztározó mellet?

- Igen. Elvileg sokan megsérültek. - mondta.

- Na. Én is ott voltam a földrengésnél. - mondtam. Habár egy kissé megferdítettem az igazságot. Nem tudtam hogy bízhatok-e Lizában.

- Jézus isten! - mondta ledöbenten. Szinte láttam magam előtt hogy a kezét a szája elé kapta. - És jól vagy? - kérdezte alig hallhatóan.

- Mostmár igen. De ez előt 2 hete még a kórházban voltam. De inkább helyesbítek. Két kórházban is voltam. Ugye volt még egy földrengés a korháznál is amiben voltam. - mondtam semleges hangon.

Ez után egy kis csönd következett. Valószínűleg Liza épp próbálja feldolgozni hogy mi történt.

- Hahó! Liza! - szolaltam meg mikor már kezdett furcsa lenni a csönd.

- Itt vagyok... Itt vagyok... - suttogta még mindig döbbenten.

- Jól vagy? - kérdeztem meg tőle aggódó hangon.

- Aha... Meg vagyok... Csak egy kicsit ez így sok. - mondta.

- Oh. Megértem. - mondtam majd felemelték a tekintetemet és Steve tekitetébe ütköztem. - Öhm... Figyi Liza! Majd később hívlak de most mennem kell.

- Okés. Majd akkor hívj. Szia! - mondta majd kinyomta a telefont.

- Mehetünk. - mondtam Stevenek miközben egyenesen a szemébe néztem.

Aztán ő belenézett egyenesen az én szemembe.

Ekkor éreztem hogy a pulzusom az egekben és éreztem ahogy a vér az arcomba szökik de erre én gyorsan el is kaptam a tekintetem és leültem a pilótafülkébe Nat mellé.

- Ajjaj! Mit látnak szemeim! Elpirultál? - kérdezte Nat úgy hogy csak én haljam.

Erre én rondán néztem rá. De vette hogy erről most nem igazán akarok beszélni és elfordult. Mondjuk én láttam hogy továbbra is ott bujkált a szája sarkában egy alig látható félmosoly.

- De... - kezdett el beszélni de én belé folytattam a szót.

- Ajj fogd be! - mondtam hangosan. Persze ebbe csak utólag gondoltam bele hogy ezt mindenki hallotta. Ezért vettem egy gyors pillantást hátra. Szerencsére nem igazán érdekelte a többieket hogy miről beszélgethetünk. Jó talán Steve vetett ránk egy kíváncsiskodó pillantást de aztán ő is elfordult.

- Indulhatunk? - kérdezte Nat miután Tony is végre megérkezett.

- Igen. - mondta a kapitány és Tony egyszerre.

- Vettem. - mondta Nat majd felszáltunk.

Néhány órával később

- Mikor érünk már oda? - kérdeztem nyafogva miközben hátradőltem a székkel. És kivételesen volt is rá okom. Mivel már egy örökkévalóság óta repülünk.

- Törpilla! Kérlek! Fél perce se volt mikor mondtam hogy lassan oda érünk! - mondta már Tony is „hisztis" hangon.

- De mikóóór??? - nyújtottam el az ó-t miközben megpördültem a székemmel. Néma csönd követte a kérdésemet. Senki sem szólalt meg. - Jó akkor ne válaszoljatok. - fordultam előre durcisan.

- Nat! Megtudod adni nekem az érkezési kordinátákat? - fordultam oda a pilótánkhoz.

- Ott vannak. - mutatott oda az egyik jobb oldali kijelzőre. Láttam rajta hogy ő is elég morcos. Mondjuk senki sem hibáztatja. Elvégre már vagy három órája egyfolytában csak vezet. Nincs az az ember aki ebbe el ne fáradna.

Miután beírtam a kordinátákat a telefonomba meglepő módon egy régi raktár épületet láttam fel villani a képernyőn.

Elvileg már vagy húsz éve áll ott elhagyatottan. Tökéletes helyszín egy Hydra létesítménynek.

Aztán eszembe jutott a Triskelionba tett látogatásom. És ennek hatására beugrott a felvétel amit Fury irodájában láttam. Erre rá kerestem az európai hírekre miszerint az ismeretlen űrhajók naponta feltűnnek az égen és egy furcsa sugárral átvizsgálják a városokat. És ez volt mindegyik hír forumon kiírva. Habár mindegyik másféle nyelven íródott de én megértettem. Hasonlóan a hirtelen lett orosz tudásomhoz hasonlóan itt sem tudtam előtte egy szót sem az adott nyelvből de amit megláttam egyből értettem.

Aztán hirtelen arra eszméletlen hogy a gép egy rándulással jelezte hogy földet értünk. Azonnal készen voltam mindenre. Habár a képességeimet még mindig nem tudom 100%-osan irányítani azok voltak az egyetlen reményeim ha harcra kerül sor.

Még a többiek szinte fel sem álltak mikor én már a gép mellet toporogtam. Nagyon reméltem hogy anyu is ott van a fogjok közt. Ha nem akkor meg valószínűleg a földönkívüli „barátaim" vihették el.

- Nos - szólalt meg a kapitány. - sietnünk kell. Már nincs sok időnk a rabszálító indulásáig. És a mi dolgunk az lesz hogy a rabokat amiket már majd a indulásra kész kocsiban lesznek elhozzuk. Stark, Barton! - A maguk dolga lesz a kocsi fedezése. Kira, Natasha! A ti dolgotok lesz a kocsi kivezetése feltűnés nélkül. Kira te hátra mész a foglyokhoz ki oldani a bilincseiket. Natasa tiéd a volán. - mondta majd folytatta. - Én pedig meg tisztítom nektek az utat.

- Vettem! - mondtam Natashával egyszerre.

- Értettem. - mondta Clint.

Tony meg egyszerűen rábólintott.

- Akkor induljunk! - mondta Steve majd mindenki elindult a saját célállomása felé.

Már vagy 10 perce lopakodtunk Nattal mikor megláttuk a szállító autót. A kocsi oldalán egy csirke import cég logója volt.

- Ch. Béna. Miért épp csirke? - néztem rá Natashára.

- Gondolom azért mert ha valaki át vizsgálná egy hő detekorral a tejes kocsit akkor meg lepődnének egy kicsit. - fejtette ki Nat.

- Jogos. - biccentettem.

- Hölgyeim! - hallottunk meg Stark hangját az adovevőben. - Készülhettek!

- Vettük! - mondta Nat majd rám pillantott.

- Én készen állok. - jelentettem ki határozottan. - És te?

- Én is! - felelte Nat.

- Akkor indulás! - mondtam majd elindultunk az éppen előbb felbukkant kocsi felé.

___________________________________________

Sziasztok! Itt is lenne egy újabb rész így nyár végére. Most lenne két bejelenteni valóm is. Nos mivel az idén fogok felvételizni így rengeteg időt kell majd a tanulásra számon. És ez rátok olyan szinten lesz csak majd kihatással hogy lehet hogy méginkább meg fognak ritkulni a részek. Na de. A második bejelenteni valóm pedig (számomra) egy örömhír. És pedig már 2,5K olvasottság van ezen könyvemen ami miatt hihetetlen hálás vagyok minden egyes olvasómnak. Arról a 280 csillagról/vete-ról (ki hogy hívja) nem is beszélve! És arról hogy ez mennyire tesz engem boldoggá azt nem is tudom szavakba önteni.🤗 🥳
Legyen fantasztikus napotok/estétek!