Meglőttek.

Éreztem ahogy a combomból nekiállt folyni a vér. A következő amit fel tudtam fogni az volt hogy össze rogytam.

- Baszki! - nyögtem.

Gyorsan leszedtem az övemet a nadrágomról és szorítokötést csináltam vele a combomra. Erre megjelent fölöttem Clint.

- Mi történt? - nézett rám Clint aggódóan.

- Meglőttek. - mondtam hisztérikusan.

- Merről? - komorult el a tekintete.

Erre én készségesen abba az irányba mutattam amerről a lövést hallottam.

A következő pillanatban már a sólyomszem  a környéket pásztázta arra felé amerre mutattam.

Aztán hirtelen egy nyílvessző szelte át a terepet. Clint lőtte ki. A következő egy harsány kiáltás volt az egyik bokorból.

Láttam ahogy Nat kipattant a kocsiból és oda rohant. A következő amit láttam hogy Nat a földön fekszik. Erre Clint felkiáltott.

- Natasha! - kiáltotta.

- Clint! Szálj be a kocsiba és szólj Starknak hogy kéne egy kis segítség! - mondtam de már felemelkedtem a földről hogy segítsek neki.

Amit oda értem lecsaptam a pasasra. És persze mindeközben az erőm segítségével Natot a kocsihoz reptettem.

Mindeközben jobban szemügyre vettem a pasast. Olyan 190 cm magas volt úgy szemmértékre. Hozzám képest egy óriás. Alapjáraton esélyem sincs ellene de talán a képességeimmel sikerülhet.

Aztán hirtelen egy jobb horgos hasított el a fülem mellett. Rá eszméltem hogy megint elkalandoztam. Szerencsére gyorsan tudtam reagálni és a férfi ágyékába rúgtam. Erre ő enyhén torz arcal kettőt lépett hátra de aztán csak még dühosebben nézett rám.

- Hupszi... - mondtam mikor leesett hogy ezt elcsesztem.

A következő dolog ami aztán feltűnt hogy a férfi combjából egy nyíl áll ki. Clint.

Erre halvány el mosolyodtam. De nem örvedezhettem sokáig ugyanis tudtam hogy dolgom van. Aztán behútam neki eggyet. A feje enyhén jobbra fordult az ütés miatt de aztán a férfi lassan vissza fordult és kiköpött a szájából némi vért.
Aztán előkerült egy pisztoly valahonnan a zsebei egyikéből és azt fogta a férjemnek.

Ezt követően ádáz harcot vívtunk a pisztoly birtoklásáért. Hol én hol ő szisszent fel a fájdalomtól de egyikük sem adta fel. Igaz én jókora hátrányból indultam a méretemet nézve de a köd mint mindig segített.

Már egy ideje csak köröztünk egymással szemben mikor leesett hogy Clint még mindig ugyan ott van a kocsinál.

- Tünés! Tünjetek innen! - mondtam a nemlétező bajszom alatt.

És mintha Clint hallotta volna amit mondtam beszállt a volán mögé és elindultak.

- No lám! - szólalt meg a férfi. - Elmentek a barátaid? - kérdezte egy gonosz vigyor kíséretében.

Erre nem válaszoltam hanem makacsul hallgattam és a köddel játszadoztam az ujjaim közt.

- Nagyon érdekes képességed van neked. Honnét szerezted? - nézett rám még mindig azzal a gonosz vigyorával.

- Semmi közöd hozzá! - vágtam rá flegmán.

- Híjj. Érzékeny téma? - kérdezte az idegeimet feszegetve.

- Miért lenne az? - vontam fel a szemöldökömet.

- Amiatt ahogy reagáltál. - mondta gonoszan.

Erre nekiálltam harsányan kacagni. Persze ő meg csak nézett felvont szemöldökel.

- Mi olyan vicces? - kérdezte miután már vagy már egy perce hahotáztam. 

- Csak az hogy maga rémes ember ismerő Mr. ... Hogy is hívják?

- Rumlow. - felelte érzelem mentes hangon.

- Nos Mr. Rumlow maga szörnyű ember ismerő! - jelentettem ki egy gúnyos vigyorral az arcomon.

- Sajnálattal kell közölnöm hogy tévedsz. - mondta teljes határozottsággal. - Mellesleg emlékesztetsz engem valakire. - kezdett el méregetni.

- Én? Ismerős? Mégis honnan lennék én magának ismerős? Soha életemben nem láttam még magát! - mondtam teljes bizonyossággal a hangomban. Mondjuk gondolatban felvetettem hogy talán már találkoztunk csak én nem ismerem fel.

- Pedig biztos vagyok benne hogy emlékszem valakire akinek az arcvonásai nagyon hasonlóak a tiédhez! - mondta miközben megvakarta a feje búbját mintha gondolkodna. - Honnan is? - gondolkodott hangosan.

Ekkor nekem leesett hogy most tökéletes lehetőségem nyílik megtámadni.

Valószínűleg nem számít támadásra. Hiszen itt állok már egy ideje és mintha csak csevegnénk. Ezért a következő pillanatban felé küldtem a kék ködöt.

Vagyis inkább küldtem volna mert csodák csodájára nem egy köd sugarat küldtem felé hanem egy rezgetés löketet. Rumlow négy métert repült majd neki vágódott egy fa törzsének. Tátott szájjal pillantottam a kezemre.  Ez meg vajon hogy sikerült? Egész eddigi ha akartam sem sikerült volna. Erre most láss csodát akaratom ellenére sikerült! Aztán a következő pillanatban az tűnt fel hogy több tucat fegyvert szegeznek rám. És mind csőre volt töltve.

- Szuper... - morogtam a nemlétező bajszom alatt.

- Ne mozdulj! - mondta felemelt hanggal az egyik.

- Nem ált szándékomban. - mondtam szarkasztikusan.

- Ez hiba volt. - ált fel a fa tövéből Rumlow.

- Miért is? - vontam fel a fél szemöldököm.

- Buta kislány! - röhögte az egyik.

- Hallgass! - rivalt rá Rumlow a katonára. - Nos ha már itt tartunk akkor meg is kínozunk még egy kicsit mielőtt oda adnánk a tudósainknak. Már előre sajnállak! - mondta megvető hangal miközben végig simított az arcomon a kezével.

Én meg nem tudom hogy mi ütött belém de arcon köptem. Utólag realizáltam hogy ezt rohadtul elcsesztem.

- Főnök! - csendül fel az egyik katona hangja. De nem normálisan hanem úgy mintha víz alatt lennék. - A Hydra fejesek már várják a lányt! - mondta és közben pedig nekem leesett hogy valószínűleg be altatóztak. Az utolsó dolog amire emlékszem az a arcomba hasított fájdalom volt.

𓆝 𓆟 𓆞𓆝 𓆟 𓆞𓆝 𓆟 𓆞𓆝 𓆟 𓆞

URAM ISTEN! Srácok ti egyszerűen fantasztikusak vagytok! Már majdnem 3K olvasottságnál tart a könyvem! Fel sem bírom fogni! Ez egyszerűen hihetetlen! Plusz ott van az a kis híján 300 vote/csillag is! Rengeteget jelent ez nekem! Elképesztőek vagytok! Már csak az hatalmas örömöt okoz ha visszanézem a biztató kommentteket amiket írtatok! De volt egy ember aki különösen sok kedves kommentet hagyott hátra a fejezetek végén. Külön köszönet érte. És ez az ember nem más mint ( 🥁dobpergééééés 🥁) noemi15kolozsi  volt! Ezer köszönet a sok támogatásért! Mindenkinek! Mindenkinek aki akárcsak elolvassa vagy akár dob egy csillagot a fejezetemre! (De esküszöm nem szaporítom tovább a szót, csak egy dolgot még „bejelentek”.)
Nos ugye létre hoztam egy Instagram fiókot. A mijértjét nem tudom. ( tudom,tudom. Nem vagyok teljesen ép elméjű.) És ott ha van kérdésetek a könyvemmel kapcsolatban akkor azt ott fel tudjátok tenni. Plusz kis bónuszként kitaláltam hogy akinek kell annak szívesen csinálok borítóképet. (Ingyen 🤫😏🤌) ( Csak azért mert jólélek vagyok 😌😂)
Nade! Nem is szaporítom tovább a szót szóval:
Legyen fantasztikus napotok/estétek!

𓆝 𓆟 𓆞𓆝 𓆟 𓆞𓆝 𓆟 𓆞𓆝 𓆟 𓆞

Ezt meg itt hagyom csak úgy 😌