Tornacipőm talpa cuppogó hangot hallatott a vizes csempén, ahogy végighaladtam a suli folyosóján. Útban voltam Mrs. Gilber történelem órájára. Mellettem feltűnt Amber, a leges legjobb barátnőm, aki a maga bájával minden pasinak elvette az eszét.

- Hallottad, hogy Mrs Gilber elhagyta a sulit? Hozzáment egy skandináv fatelep tulajdonosához. - súgta oda bizalmasan.

Nos ez nem lepett meg. Mrs. Gilbernek mindig is fura ízlése volt a pasik terén. A diákok figyelmét azonban az új tanár kiléte kötötte le. Mire odaértünk a tanár már a teremben volt, cetliket ragasztott a padokra. Lassan a többi diák is beszállingózott a terembe kíváncsian méregetve a férfi ténykedését. A tanár felénk fordult. Nos nem egészen úgy nézett ki, mint egy tanár. Hamarabb mondtam volna bohócnak, esetleg hippinek. Őszes sárga haja a fejebúbján, göndör fürtökben ágaskodott, elterelve a figyelmet hatalmas fogairól. Félelmetesen tarka jóganadrágot viselt, egy mosolygós ananászt ábrázoló pólóval. Ezt kiegészítette egy pár, az időjárásnak nem épp megfelelő tangapapucs.

- Üdv. A nevem Mr. Frederick. Az új történelemtanár vagyok. Sajnos Mrs. Gilber elhagyta az iskolánkat. Mindenki foglalja el az ülésrendben kijelölt helyét. A padon találtok majd egy nevet, vagy egy témát. A személy nem más, mint akivel majd egy esszét kell beadniuk az adott témában.

Az utolsó emberek is beestek az órára, kíváncsian összesúgva. A helyemre érve felemeltem az összehajtott papírfecnit és elolvastam a nevet. Aaron Stewens. Nem, nem, nem. NEM! Kétségbeesve meredtem magam elé. Túlságosan is jól ismertem ezt a nevet. Ő az aki megkeserítette életem minden pillanatát.

A tanár újra megszólalt.

- Most. Aki nevet húzott álljon fel és mondja el a papíron található szerencsés nyertest, majd a párja a témát. Világos a feladat?

Mint a nap.
Nagyot nyelve néztem Aaron fancsali fejére amikor kiejtettem a nevét.

- Mítoszok és legendák. - mondta, olyan élvezettel, mintha egy hungarocell darabot rágcsálna.

- Rendben gyerekek. Az esszéket kérem a következő órára. Jó munkát! - azzal kiment a teremből, csupán tangapapucsának hangjait hagyta hátra, ugyanis a folyosón battyogva az végig csattogott az iskola csempézett padlóján.

Aaron a szomszédban lakott egy egész kettyós pereputtyal a nyakán. Még sajnáltam is volna ha nem viselkedett volna velem úgy, akár egy görény. Felcaplattam a lépcsőjükön és megnyomtam a csengőt. Amikor kinyílt az ajtó, (vagy húsz perccel később) már halálra fagytam a téli hidegben. Ártatlan mosollyal az arcán fogadta, ahogy benyomakodom mellette a házba. Szó nélkül kanyarodtam a nappalijukba, ahol a jógázó nagypapa láttán egy kicsit lemerevedtem az ajtóban. Miután túltettem magam a kezdeti sokkon, elkezdtem kipakolni a könyveimet az asztalra, miközben Aaron lehuppant a tv elé, amiben valami valóságshow ment.

- Nem akarsz mondjuk segíteni?

- Nem. - vágta rá, oda sem nézve. Amikor azonban hozzávágtam a könyvemet, bosszúsan fordult felém. - Hagyjál már!

- Nem! - és hozzávágtam még egy könyvet, mire megindult felém.

Nagyapja kíváncsian méregetett minket valami furcsa, kitekeredett pózban, melyben a segge az ablak felé meredt, hogy kielégítse a kíváncsi tekinteteket.

- Elmesélek nektek egy mesét. - pattant fel gyorsan,teljesen megfeledkezve az eddigi tevékenységéről. Döbbenetünkre karjait lengetve, parádézni kezdett a szobában. - Volt egyszer egy világ. Csodaszép világ. Lakói mitikus lények voltak. Sellők, egyszarvúk, nimfák, tündérek. Ám egy nap egy boszorkány érkezett ebbe a csodás világba. Mindent elpusztított. Senki sem tehetett semmit, senki sem menekülhetett. Úgy jövendölték egy nap elérkezik a segítség, egy lány és egy fiú képében, akik megszabadítják az országot a sötétségtől. A lány le tudja győzni a boszorkányt a hit erejével.

Vettettem egy "a nagyapád kattant" pillantást a meglepetten pislogó srác felé és elkezdtem jegyzetelni hátha lesz valami haszna is a sztorinak. Eredményképpen előkerült egy fantasztikus kinézetű könyv mindenféle csillivilli kövekkel és indákkal a borítón. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy melyik könyvesboltban vette, amikor Aaron kinyitotta. Hirtelen orkán erejű szél süvített végig a szobán, amely a könyv lapjai közül tört elő. Aaron kétségbeesetten megmarkolt egy polcot, aminek az lett az eredménye, hogy leborított róla egy csomó könyvet. Megrettenve néztem rá a nagyapjára, miközben a könyv felől vákumszerű erő húzott a lapok felé. A férfi arcán elégedettség látszott egy csöppnyi elmebetegséggel. Boldogan elvigyorodott, minket pedig beszippantott a sötétség.