Nyílvesszőként csapódtunk a vízbe. Hidege marta a bőrömet, de nem érdekelt túlzottan. Újjászülettem. Csodálatos volt. Nagyokat kortyoltam a fagyos nedűből. Jóleső érzés kerített hatalmába, amely csiklandozta a torkomat.

Aaron béka módjára lebegett a vízen, nagy buborékokat engedve fel tüdejéből, akár a kisgyerekek. Aztán az arcát megdörzsölve emelkedett fel a felszínre, majd haját hátrasimítva vigyorgott rám. Kacsintott én pedig a hideg ellenére fülig vörösödtem. Alámerültem a felszínnek, hogy lehűtsem izzó bőrömet, de semmivel sem tudtam javítani a helyzeten, ugyanis amikor újra ránéztem még levegőt is elfelejtettem venni. Míg rajtam ruháim csapzottan és súlyosan lógtak, addig rajta fantasztikusan előnyösen mutatott szürke átázott pólója, amely széles, izmos mellkasára tapadt.

Hirtelen eszméltem fel a kábulatból. Hülye. Gondoltam és kedvem támadt felpofozni magam ott a helyszínen, de az nyilván furcsán vette volna ki magát. Inkább hátat fordítottam neki és a karomat kezdtem dörzsölni. A jelenlétét azonban még mindig intenzíven éreztem. Nem törődtem vele. Nem törődhettem vele. Hiszen ő volt életem megkeserítője. Tizennyolc életévem alatt többször rúgott belém lelkileg, mint bárki más. Csupán rothadó személyiségének csodás csomagolása kápráztatott el egy pillanatra. Akár a szirének egy ókori történetben.

Miután felfrissültünk, kivonszoltuk magunkat a partra, hogy ruháink száradjanak egy kicsit. Levettem a cipőimet, melyekből egyenként legalább egy-egy liter vizet facsartam ki. Lehet, hogy később még jól jött volna, de mindegy. Leültem a földre, és szinte azonnal kirázott a hideg. Gyenge szél fújt és azonnal áthűltem. Próbáltam felmelegíteni fagyos karjaimat, de nem sikerült. Aaron rám pillantott, majd így szólt:

- Vedd le a felsőd!

- Tessék?! - fagytam le teljesen kislányos zavaromban.

- Vedd le a felsődet és csavard ki belőle a vizet! - fogalmazott érthetőbben és tagoltan mintha egy óvodással beszélne. Eszemben sem volt előtte levetkőzni. Normális ez?

- Fordulj el!

Cinkosan elvigyorodott, majd csigalassúsággal megfordult. A biztonság kedvéért én is megfordultam és elkezdtem lecibálni magamról a csurom vizes felsőmet, miközben hátra-hátra pillantottam. Aaron nem mozdult. Gondolom a tájat figyelte, vagy mit tudom én. Elkezdtem kicsavarni ruháimból a vizet miközben újra Aaron felé fordultam.

- Jézus! - kiáltottam fel, ugyanis Aaron egy szál boxerben állt előttem, ráadásul felém fordulva éppen engem vizslatott ragadozó szemekkel. Nem kaptam agyvérzést. Ááá, dehoooogy. A szemem elé kaptam a kezem, ruhám kupacban állt meg a lábaimnál. Egyébként simán legeltettem volna rajta még a szemem. Izmai még kidolgozottabbak voltak, mint elsőnek tűntek, ráadásul a bal oldalán hatalmas tetoválás húzódott.

- Nem, csak én vagyok az. Nem láttál még félmeztelen pasit? - kacagott fel.

Hát ő jóval kevesebb volt, mint félmeztelen, de hagyjuk.

Megráztam a fejem, de aztán eszembe jutott, hogy rajtam is csupán egy melltartó van. Anyám hangja szólalt meg a fejemben. Hát erre tanítottalak? Hálátlan! Nyomban elkezdtem visszavenni a még vizes felsőmet. Inkább megfagyok. Aaron elgondolkodva nézett rám én pedig lesütöttem a szemem. Biztos rengeteg lányt látott már fehérneműben......vagy a nélkül.

- Öhhh....felöltöznél?

- Nem.

- Nem? - Azt hittem, hogy rosszul hallottam.

- Nem. A ruháim vizesek és zavarnak. Felteszem őket agy ágra, hogy száradjanak. Remélem nem zavar majd a látványom.- nézett rám kihívóan.

- Cseppet sem fog zavarni! - vágtam rá mérgesen.

- Helyes, ugyanis nem lehet kifogásod ellenem. - nézett végig magán.

- Ha tudni akarod, nem tartalak vonzónak. Kifejezetten undorodom tőled.

- A paprikavörös arcod nem ezt mutatja. - vigyorgott önelégülten.

Nagy levegőt vettem és elindultam a bozótosba, nehogy megüssem egy óvatlan pillanatban.