1999. Március 13. Shibuya, egy ismeretlen játékterem. Dél.

Chikuron nem ok nélkül jött ebbe a környékbe, noha nem nagyon szeretett ide járni. Emlékezett arra, hogy kik voltak a Street Fighter Alpha 3 bajnokságon a kontárok, akik a versenyt ellehetetlenítették és átalakították bandaháborúba. Lillith egyértelműen erős csapatot kért tőle, hogy a lányának ideális ellenfeleket nyújtson és ezért még utólag kapott egy kis előleget is. Ebben az esetben meg is fogja kapni azt, amit kértek tőle.

A Shibuya's Rats ahogyan tündökölt fénylő csillagként abban a rövid egy hónapban, most már csak negatív listán szerepeltek minden bandánál. Felicia betartotta ígéretét és jelentette az összes bandának a nyilvános szabályszegést, aminek Raptor már a bajnokság másnapján megitta a levét. Minden banda kiutasította a játékteremből és ha betévedne egybe, akkor azonnal repül. Ez vonatkozott Rolentora és a megmaradt három csapattagra egyaránt. Már csak egy nevenincs helyen bolyongtak, ami a szeméttelep legalja. A gépek már csak haloványan tudták teljesíteni a feladatukat a letört és kieső gombok miatt. Chikuron unottan lépett be oda, ahol Raptor megpróbált játszani, de inkább püfölte a Tekken masina gombjait, ám az nem volt hajlandó tenni semmit.
- Nocsak, a széttört és reményvesztett banda próbálkozik újra felemelkedni, ám mindhiába. Hatalmas baromságot követtetek el, hála a bölcs vezetőtöknek. – gúnyolódott Chikuron, mire felfigyeltek rá.
- Ugatsz, te nyavalyás? Mert ha nem hagyod abba, akkor...
- Halálra untatsz a beszédeddel? – kérdezte cinikusan a srác, majd helyet foglalva kemény hangnemet ütött meg. – Úgy szórakozz velem, hogy én vagyok az utolsó esélye annak, hogy valaha ebben a büdös életben normálisan játssz és bajnoknak ismerjenek el.
Ekkor Raptor ismét vissza akart szólni, ám erre Rolento felemelte a kezét, ezzel türelemre késztetve.
- Nem fogom ezt a sértegetést tovább tűrni. – morogta, mire a társa megállította, immár elé állva.
- Hallgassuk meg, mit akar mondani, mielőtt bármit is válaszolnánk.
- Nocsak. Van egy józan ember a csapatodban. Őt kellet vezérnek kinevezni és akkor már nem lenne annyira siralmas a helyzetetek.
Chikuron feltette a lábát egy másik székre, tekintetét nem vette le Raptorékról.
- A helyzet eléggé nyílvánvaló: Hatalmas szabályt szegtetek meg, még ha íratlan is és most mindenki utál titeket. Nem alapíthattok csapatot és mindennek tetejébe egy olyan dologért, amit a józanész használatával lazán el lehetett volna kerülni. Csak egyetlen módja van annak, hogy visszatérjetek a nyeregbe és újra sztárok legyetek, ám ehhez az én segítségem fog kelleni.
Raptor ronda tekintettel nézett Chikuronra, de nem szólalt meg. A srác ezt látva folytatta.
- Április elején fognak rendezni egy hatalmas tornát, aminek a díja eléggé magas minden téren. Ha ott részt vesztek az általam megnevezett csapatban, akkor már nem köthetnek belétek. És, ha ez nem lenne elég meggyőző érv, akkor itt van még egy: Amennyiben azt sikeresen megnyeritek, el fogják feledni a hülyeségeteket és ti lesztek a játéktermek koronázatlan királyai. Mindenki nyer.

Chikuron hagyott gondolkodási időt hagyott a bandának. Rolentonak és Splinternek tetszett az ötlet, Raditzot látszatra hidegen hagyta. Raptor volt az még, aki ellenkezett.
- Jó, elismerem, hogy a helyzetünk a béka segge alatt van...
- Tévedsz. A Marianna-árok szintjén. – vágta rá Chikuron, ám erre Raptor csak még jobban felkapta a vizet.
- Viszont, soha nem fogok egy olyan cerkapöcsűt elismerni vezetőnek, akit az életben nem láttam még játszani.
Rolento már most attól félt, hogy Chikuron lelép, ám ehelyett a srác csak mosolygott a kijelentésén.
- Ennyi csak az akadálya, hogy belemenj? Rendben van, akkor játszunk. Nevezz meg egy játékot, amiben megküzdünk, és ha én nyerek, akkor feltétel nélkül elfogadod, hogy a vezetőd legyek.
Ekkor Raptor aljas mosolyt engedett meg magának. Tudta, mit csinál, hiszen a kedvenc játékát választja, amiben eddig csak egyszer tudták megverni.
- Tekken 3.
- Rendben, de keressünk egy működőképesebb gépet, mert szemmel láthatólag ez egy roncs. Kövessetek.

Fél órával később a banda egy kisebb, de szebb állapotú arcade terembe értek, ahol már ki akarták őket dobni, ám Chikuron jelezte, hogy csak egy játékra maradnak. Leültek a gép elé és bedobálva érméiket indították el. Raptor Bryant választotta, míg Chikuron Yoshimitsut. Ekkor viszont érdekes dolog történt. Chikuron hátratette az egyik kezét.
- Most mit csinálsz? – kérdezte Raptor.
- Semmi különöset. Elhatároztam, hogy egy kézzel lerendezlek téged és azt a mocsoknagy önbizalmadat.
Ekkor Raptor agyában elpattant egy ér. Soha az életben nem látott egy ekkora piperkőc majmot, tükörbe meg nem szokott nézni. A játék gyors és kegyetlen volt. Bryan összes számítását keresztülhúzta Yoshimitsu és mindkét roundban perfectre verte. Raptor teljesen ledöbbent. Sosem látott még ilyet. Talán ez már nem is ember, hanem a Tekken szörnyetege. Térdre ereszkedett, miközben azok, akik figyelték a meccset hangosan röhögtek. Chikuron felé nyújtotta a kezét és felsegítette. Ellentétben az ellenfelével, nem érzett semmi kielégítőt vagy bármi pozitívat. Csak ürességet.
- Kikaptál, de vigasztaljon a tudat, hogy a versenyen részt vesz az is, aki ide juttatott. Bosszút állhatsz rajta.
Raptor üres agya ekkor kapcsolt. Persze, hogy erre nem is gondolt. Miközben a társaság egy része kitöltötte az adatlapot, Chikuron elégedetten szemlélte a helyzet alakulását. Amint visszakapta a papírost, köhintett.
- Akkor a társaságot megkérem, hogy holnap délután kettőre legyen az Akihabarában található Taito Hey nevű játékteremben. Irgalmatlan edzéstervet találtam ki, mert jelen helyzetben már az első nap kiesnétek. Remélem, hogy fel fogtok készülni ezen csekély idő alatt.
A társaság jelezte, hogy egyetért és távoztak.

1999. Április 7. Akihabara, Taito Hey játékterem, délután öt óra.

A terem előtt Lillith türelmetlenül várta Chikuront. Megkapta a jelentkező lapot, amit a srác egyenesen a kezei közé adott. Azóta csak annyit jegyzett meg, hogy kikupálja a csapatát. Mikor Chikuron kiért a teremből, Lillith egyből ráförmedt.
- Mi tartott ennyi ideig?
- Sajnálom, de még kellet csiszolni egypár részleten, hogy ütőképes legyen az egész. Mikor idekerültek, akkor jöttem rá, hogy amekkora a pofájuk, annyira bénák és tehetségtelenek. Azt a Raditzot kupánvágtam a Weekly Shonen Jumppal, mikor baszott rám figyelni. Nem hittem volna, hogy két hét igencsak intenzív edzéssel, de helyreraktam mindent.
- Immáron profik? – kérdezte Lillith, mire Chikuron elmosolyodott.
- Igen. Már csak abban reménykedek, hogy nem fognak önfejűsködni, mert akkor személyesen garantálom, hogy soha a büdös életbe nem fognak játékterembe menni.
- Helyes. Ami engem illet: Várom a valós végeredményt.
Ezekután Lillith egy újabb pénzköteggel ajándékozta meg a srácot, aki elégedetten zsebrerakta. Csak azt nem sejtette, hogy a nő nem azért bérli fel őket, hogy legyőzzék Daniel csapatát. Sokkal inkább kíváncsi volt, hogy fiatalabb lánya mennyit is tud valójában. Mikor visszaért a hotelszobájába, elégedetten dőlt az ágyra. Jagot felhívta, hogy jöjjön át a lakosztályára, mert megjött a kedve. A férfi viszont úgy jött be, hogy kezében egy Bibliát tartott.
- Azt meg minek hoztad? – kérdezte gyanakodva.
- Csak biztonsági óvintézkedés. Aktus közben felolvasok belőle, nehogy megszálljon ugyanaz a démon, aki kegyedet irányítja. Ide már a gumi kevés lesz.
Ekkor Lillith kiragadta a férfi kezéből és a tükörnek vágta, aminek a hátlapja is betört.
- Csak tudnám, miért nem rúgtalak ki hónapokkal ezelőtt? – morogta.
- Mert akkor semmi esélye se lenne megtudnia a lányáról és menyéről szóló pletykák valóságtartalmát?
Igazat kellet neki adnia. Másra nem bízta volna, ám ekkor a férfi folytatta.
- Vagy talán azért, mert topázból van a medencecsontom és nem végeztem az első aktus után kukacként?
- KAPD BE! – kiabálta a nő, majd az ágyra lökte a férfit. és vadul letépte a ruháját.
- Nem tudom hol rejtegetted eddig de nem is akarom tudni. 
Jago várta a folytatást, ám Lillith csak nézett rá olyan tekintettel, mintha nagyon aggasztaná valami.
- Valami gondja van, Úrnőm? – kérdezte furcsálló tekintettel.
- Egészen furcsa érzésem van, mióta idejöttünk. Tudod, már 20 éve vagyok benne a bizniszben és azóta sikert sikerre halmozok. A legmagasabb ponton vagyok. Úgy érzem magam, mint Róma legnagyobb császárai. Démonnak neveznek és én bele is éltem magam. Viszont, amit most érzek, az egy teljesen idegen érzés, ami talán gyerekként érhetett. Félek.
- Ezt hogy érti, Úrnőm? – kérdezte a férfi, viszont nem emelkedett fel, csak nézte a nőt, aki egy hatalmasat sóhajtott.
- Szó szerint. Makoto esetében könnyebb volt a helyzetem, hiszen csak átadtam egy körömnyi vagyont, azt éljen vele, ahogy akar. Akira esetében már több a vesztenivalóm, ha nem járok sikerrel.
- Ez igaz. Elveszít mindent, amit eddig felépíthet. Ez gyengeségnek számít a gazdag réteg körében és akkor addig fognak magára telepedni, míg az utcán végzi.
- Ennél pontosabban nem is mondhattad, Jago. Viszont, ez ellen tenni fogok még akkor is, ha piros hó szakad! Most pedig, távozz! Elment a kedvem.
Jago felállt és kiment Lillith szobájából. Együttérzett a nővel? Alapállapotban igen, ám nem felejtette el a fenyegetést, amit anno Márciusban eljátszott. Ha sikerül Daniel terve, akkor örökre elhagyja a munkaadóját. A lányával senki nem fenyegetheti.

1999. Április 7. Fortesque rezidencia, reggel 8 óra.

A bajnokságra jelentkező csapatok készen álltak a limuzin beparkolására. A nap sütött és minden jel arra mutatott, hogy győzni fognak. Több órás autóút előtt álltak, amit a limuzin már kényelmesnek ígért. Sofőrjük, Teddy már mesteri precizítással parkolt be és nyitottak ki az ajtókat. Daniel kezét emelte, jelezve, hogy szólni kíván.
- Akkor, srácok! Itt az ideje bizonyítani! Győzni fog a csapatunk, az Ages Knight!
Hidaka, Makoto, Akira, Namie és Yaguchi felemelte a kezét és felkiáltott: Úgy lesz! Azután szálltak be a kocsiba, ami azonnal elindult. Hogy mit tartogat a csapat számára a viadal? Azt majd meglátjátok.