1999. Január 4. Japán, Tokyo
A Narumi ételszállító gépeinek hangjai vegyültek a beszélgetések hangjával. Minden ott lévő ember fehér köpenyben, nadrágban és szájmaszkban biztosították a cégek, irodák és más társaságok ebédre szánt, előre elkészített bento boxait. Tíz perc után megszólalt a műszakváltás csengője. A most végzett tagok abbahagyták a munkát és a váltásnak elmondták a jelenlegi állapotot. Az egyikük a szalag mellől ellépve futott bele egy rövid, fekete hajú, karikás szemű srácba, aki ugyanolyan ruhát viselt, mint a többiek.
- Főnök! – szólalt meg a tag, aki valójában nő volt, csak hanghibával született, így mélyebb tónust ütött meg.
- Imaki! Hányszor mondjam, hogy kerüljük ezt a megnevezést? Hívj csak Yaguchinak.

Yaguchi Haruo nemrég kapta meg a műszakvezetői kinevezést, kiváló teljesítménye és segítőkész jelleme miatt. Gyakran vállalta a túlórákat, ha valaki lebetegedett, ám a mai nap szerencsés volt ebben a tekintetben.
- Bocsánatot kérek, Yaguchi! Csak szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem egy kávézóba, meginni valamit? – kérdezte a lány elpirulva.
- Köszönöm, de kihagyom. Sajnos dolgom van. – mondta mosolyogva hősünk és megsimogatta a lány fejét. – Talán, majd máskor.
- Mindig ezzel rázol le. Ennyire nem tetszem neked? – kérdezte sértődötten és elhajolt egy idő után a kéztől.
- Nem. Csak az a helyzet, hogy van már párom. – reagálta le Yaguchi a vádat és elpirultan megsimogatta a fejét. – Ami azt illeti, mennem kell. Találkozunk holnap!
A srác gyorsan hátraarcot csinált és berohant az öltözőbe. Miután végzett az átöltözéssel, azonnal a mopedjéhez sietett. Felvette a sisakot és beindította a járgányt, ami engedelmesen felbőgött. Nem hazudott, amikor azt mondta, hogy dolga van. Február 14-én kezdődik a Tekken 3 világbajnokság, amire eszelősen gyakorolt. Miközben a játékterembe hajtott, átgondolta életét. Mióta Akira Oonotól elváltak útjai, azóta megszállottan keresi a pénzt anyjának és a külföldi útra. Elvégezte az egyetemet és ott kezdett el dolgozni, ahol részmunkaidős állást vállalt még tinédzserként. Ám, hiába a kinevezés, nem sok prémium jár utána. Egyik ötlete az volt, hogy eladja összes konzolját, de három után leállt vele, mert saját magát köpte volna szemen. Néhány hónappal ezelőtt megszerezte az útlevelét is. Ám, volt egy nyugtalanító dolog. Megtudta az Oono kúria lakcímét és néhány levelet is küldött Akirának, hogy tudassa, hogy halad a neki tett ígéretével. Válasz sajnos nem érkezett egyszer sem. Volt egy sejtése, hogy a lány nem is kapta meg a levelét, mert sosem adták neki oda. Talán a szülei elégetik őket?

Mialatt a gondolataiba mélyedt, megérkezett a játékterem elé. Leparkolt és kikapcsolta a motort. Mialatt a számzáras lakattal bajlódott egy számára ismerős női hang ütötte meg a fülét.
- Szia, Yaguchi! Újfent edzed magad?
- Áh! Hidaka! – mondta Yaguchi felemelkedve. – Igen. Plusz, most kaptam meg a fizetést is. Ideje a szokott módszerekhez nyúlnom némi extra yenért.
Hidaka Koharu mosolyogva hallgatta végig a srác mondandóját, miközben szőke hajával játszadozott. Régi barátja Yaguchinak, noha három évvel ezelőtt többet érzett iránta. Ám, Akira legyőzte Street Fighter 2-ben és azóta megfogadta, hogy nem fogja elrabolni a srácot tőle. Ezt akkor se tette meg, mikor a lány azt kérte tőle, hogy tegye boldoggá Yaguchit. Inkább testvéri viszonyt ápoltak.
- Akkor segítek benne. Én is nemrég kaptam fizetést és ma még dolgozatokat sem kell javítanom. – ajánlotta fel Hidaka. Miről is van szó extra pénz címszóval? Fogadás egy meccs körül. A két fel megküzd egy játékban, amire bizonyos összeget feltesznek. A vesztes bukja a pénzt. Ez illegális cselekménynek számított, ám Felicia csapata mindig is tartották a hátukat. Hidaka felemelte az öklét, amire Yaguchi beleöklözött. Beérve viszont látták, hogy a Tekken 3 masinái előtt hatalmas sor állt.
- Szerintem váljunk szét. Én a Darkstalkers 3-ban fogok pénzt nyerni.
- Rendben. – súgta halkan Yaguchi. – Én a Street Fighter Alpha 3-at foglalom el.
Yaguchi az egyik géphez lépkedett türelmesen. Ott már nyomták egymás ellen. A győztes az volt, aki Dhalsimet választotta, de messziről meglátszott, hogy csapnivaló játékos. Egyáltalán nem formált stratégiát, csak püfölte ész nélkül a gombokat.
- Mindig is én nyerek, barátom! Szóval, ide a pénzzel. – mondta a győztes és tartotta a markát, amibe landolt a 100 Yenes bankó.
- Hogy vagy ilyen jó? – kérdezte a vesztes.
- Elmondom, miért. Vaktában püfölte a gombokat ész, logika és megfontoltság nélkül. – szólt közbe Yaguchi. – Az efféléket hívjuk Button Mashernek, vagyis gombpüfölőnek.
- Beszóltál? Talán feltöröljem veled is a padlót? – kérdezte a tag, hősünk arcához közel menve. Azt hiszi, ezzel megrémítheti.
- Benne vagyok a játékban és felteszek rá 200 Yent. És előre elmondom, hogy Charliet fogom használni és V-ISM módban.
Yaguchi remélte, hogy be fogja kapni a gyökér a csalit.
- Te akarsz megverni azzal az ócska Guile utánzattal? Na, ne röhögtess! Viszont, ha szeretnéd megkóstolni a vereség ízét, ám legyen.
Egymással szemben ültek le és bedobták az érmét. Ahogy várható volt, hősünk ellenfele Dhalsimot választotta. Tartotta magát a szóhoz és Charliet választotta V-ISM módban. Igaz, így bukja a legerősebb technikákat, de ez most nem volt probléma. Amint megszólalt az első menetet indító hang, Dhalsim folyamatosan teleportált és lőtte a Yoga Firet. Ám, azelől sikerrel tért ki és mért rá válaszcsapásokat szép sorban. Addig ment sikeresen, amíg Charlie be nem kapott egy full töltetű Yoga Flameet, ám ez full HP-n még elviselhető. Némi kitérés és visszatámadás után Charlie került ki győztesen. A második menetnél a nyavalyás taktikát váltott. A sarokba vonulva spammelte a Yoga Firet és az ütéseket. Yaguchi elmosolyodott. Ennyire egyszerű dolga csak nem lehet. Hát, ideje végleg megalázni a tagot. Amikor Dhalsim felfele ütőtt, egyből bekapcsolta a V-ISM-et. Három másodpercig marad meg ez az állapot, de ez bőven elég. Egy Dashel indított egybefűzőt kombóval majdnem lenullázta ellenfelét. Ám, amint Dhalsim feltápászkodott a komboból, rögtön kapott egy Sonic Boomot a képébe, ezzel végleg a földre kényszerítve. A második menetet is Charlie nyerte. Yaguchi ellenfele azonnal odarohant és ráüvöltött.
- Csaltál, te faszkalap! – kiabálta. – Nem lehet, hogy valaki megverjen!
- Igen, létezik, amíg ész nélkül játszol. Egy profibb játékos lazán leveri az efféle senkiket. – válaszolt Yaguchi és nyújtózott egyet. – Szóval, ide a 200-al, amivel tartozol.
- Soha! Szétverem a pofád és lenyúlom tőled!
A tag támadni akart, mire egy női kéz elkapta és jól megcsavarta. Egy goth csaj volt, akinek a másik kezében ott volt egy esernyő és ruhájához tartozó cicafülei mereven álltak felfelé. Ő volt Nikotamagawa Felicia, az itteni csapat vezetője, így a játékterem helytartója.
- Az erőszak nem engedett meg a placcomon. Remélem, érthető voltam. – mondta nyugodt hangon. A fazon azonnal reagált a lányra.
- Az ellenfelem csalt és úgy akart tőlem pénzt nyerni.
- Tényleg? – kérdezte a nő és ránézett Yaguchira és egyből levágta a helyzetet. – Aki a fenevad ujjút csalással vádolja meg, az ritka bolond lehet. Szóval, ideje odaadnod az összeget, ha nem akarod, hogy a csapatom végleg megutáltassa veled a játékokat.
Nem volt mit tennie, felemelkedett, miután elengedte Felicia a kezét és átadta az összeget.
- Szerencséd volt, de legközelebb nem lesz ilyen. – morogta Yaguchi felé és elment zsebre tett kézzel. Felicia cicceget.
- Szánalmas, vesztésre képtelen gyökér. – mondta sóhajtva, majd Yaguchi mellet megállt. A srác érezte, hogy a lány cicafülei megsimogatják az arcát. – Aztán, ne vidd túlzásba.

Két óra múlva sem fogytak ki az emberek a Tekken 3 mellől. Addig Yaguchi folyamatosan fogadásokat kötött és maradt a Street Fighter Alpha 3-nál. Most egész szerencsés a felhozatal, mert eddig zsinórban húsz meccset megnyert, legalább háromezret bezsebelve. Eléggé fáradtnak érezte magát, így egy kis pihenőt vett ki és megnézte, hogy halad Hidaka a Darkstalkersben. Mikor odaért, láthatta, hogy ugyanakkora sikereket ért el. Éppen a mai nap utolsó meccsére készült, ahol ellenfele Lillithet használta, a lány Jedaht hozta. Belegondolt, mikor Hidaka még elkezdte, akkor csak tehetséges kezdő volt, lényegében ő rántotta bele a játékokba. A kezdeti eredményei hamar kifizetődni látszottak, anno még Oonoval is fel tudta venni a versenyt. Most, hogy belegondolt: Hiányzik neki a lány tekintete, illata, de még a keze is, amikor valami faszság miatt felpofozta. Annyira belemerült a gondolataiban, míg egy ordas nagy csattanás meg nem szakította gondolatmenetét.
- Te átkozott lotyó! Csalsz és ezekután várod tőlem, hogy a fogadás szerint kicsengessen neked az 500 Yent? – kiabálta ellenfele, aki valószínűleg úgy szét lett verve, mint kutyaszar a jégesőben.
- Nem szokásom csalni, ezt bárki megmondhatja itt. Te viszont, azt hitted, hogy egy támadás spammelésével nyerni fogsz. Mikor tanulod meg, hogy az efféle surmó taktikák csak egy gyenge játékoshoz valók?
Ekkor a tag támadni akart, ám Hidaka egyetlen csípődobással ártalmatlanította.
- Akkor megkérdezem még egyszer: Ideadod a megnyert pénzem, vagy elvegyem tőled?
Ekkor Felicia lépett közbe és az ártalmatlanított sráchoz lépett.
- Neked hányszor kell elmondani, hogy viseld emelt fővel a vereséget? Mostmár elfogyott a türelmem, takarodsz ki, de easy-ben.
- Persze, előbb kifizeti a pénzt. – tette hozzá Hidaka. A tag, rájőve, hogy esélye nincsen, kivette tárcájából a megfelelő összeget és átadta. Felicia felkapva a srácot, kipenderítette a játékterem területéről. Ha a bandája fülébe jut, akkor annak a tagnak kampó lesz.

Kimentem a játékteremből, ahová Hidaka követett.
- Mennyit sikerült bezsebelni? – kérdezte a lány a srác szemébe nézve. Yaguchi elkezdett számolni.
- 3000 Yen. Neked?
- 5000. – mondta és átadta a pénzt. Erre a srác kettéosztotta az összeget és átadta Hidakának az egyik felét, amin meglepődött.
- Miért adod át? Neked kell a pénz, nem nekem. – súgta halkan.
- Megdolgoztál érte rendesen. – válaszolta Yaguchi mosolyogva. A lány némi habozás után átvette a pénzt és zsebre tette.
– Nincs kedved beülni valahova? Beszélni szeretnék veled. – kérdezte Hidaka.
Yaguchi csak bólintott és feloldotta a zárját a mopedről. Kivett a csomagtartóból egy tartalék sisakot és átadta Hidakának, majd a sajátját a fejére csatolva ült fel a járgányra. Hidaka elsúgta a címet, hogy hova menjen. Tíz perc után a Yoshida nemrég nyílt éttermének egyik eldugott boxát választották. Miután leadták a rendelést, Hidaka belefogott mondandójába.
- Aggódok érted, mint jóbarát. Eléggé rossz bőrben vagy.
- Ugyan, jól vagyok. Nem kell segítség. – legyintett Yaguchi, próbálva fedni az igazságot.
- Nem veszem be. Nézz magadra. Karikásak a szemeid, lefogytál vagy húsz kilót és eléggé sápadt vagy. Amint felkelsz abból a kevés alvásból vagy dolgozol, vagy fogadásokat kötve játszol, hogy pénz szerezz. Ráadásképp, ahogy hallottam, kezded eladni a konzoljaidat, ami nem rád vall. Elhiszem, hogy minden követ meg akarsz mozgatni, hogy visszaszerezd Oonot, de már átléptél egy határt.
- Mondtam már, jól vagyok. – hadarta Yaguchi legyintve, miközben megérkezett rendelésük. – Amúgy, hallottam, hogy beszerváltál egy Pentium II-es számítógépet. Az tök király.
Terelni akarta a témát, mert fájt erről beszélnie, ám barátja nem akarta ennyiben hagyni.
- Ne próbálj mellébeszélni, Yaguchi! Látszik, hogy hozzád képest a mosott rongy üde és friss! Pihenned kéne normálisan!
A srác felsóhajtott. Nem hitte el, hogy Hidaka kiabálni kezd vele, azt pláne, hogy le nem akar szállni a témáról.
- A válaszom ugyanaz, mint amikor a legutóbb a pofámba vágtad ezt. Tudom, hogy nagyon rossz bőrben festek, de már tényleg hozzászoktam. Ha lenne más mód, hogy megcsináljam, akkor tessék. Anyámtól nem várhatom el, hogy megtömje a zsebemet. És sejthetően azoknak a féreg szülőknek fizetnem kellene, hogy lássam őt. És legalább 3 millió dollárnak megfelelő összeget akarok összekuporgatni. És csak most tartok két milliónál. Tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak.
- Én tudok: Fejezd be ezt az önmarcangolást és keress egy másik lányt...
Hidaka nem tudta befejezni a mondatát, mert Yaguchi az asztalra csapott, amitől a ramen egy része az asztalra ömlött.
- Nagyon jó tanácsaid vannak, mondhatom! – kiabálta könnyes szemekkel.
- Én csak azt akarom mondani... - súgta halkan a lány, de ezzel már semmit nem segített.
- Az nem olyan egyszerű, mint hiszed! Folyton ő van a fejemben! Újra akarom látni és megcsókolni!
- De amit teszel az őrültség!
- Nem érdekel! Senki nem akar mellém állni! Ebből lett elegem! Kösz a nagy semmit!

Yaguchi kirohant az étteremből, leszarva a tömeget, vagy Hidaka próbálkozását a megállításra. Gyorsan kioldotta a zárat és azonnal rányomott a moped gázpedálját. Ám, egy parknál megállt és elkezdett sírni. Immár nem állt mellette senki. Nem értik lelkének vívódását. Ám, ekkor úgy érezte, hogy egy vaskos kéz megragadja a vállát. Egy izmos, rövidre vágott és felzselézett hajú férfi volt az napszemüvegben. Guile volt az, Yaguchi lelki állata általános óta.
- Ne aggódj! Én melletted vagyok és támogatlak, ahogy mindig is. – mondta basszusos hangon.
Ez volt számára az egyetlen mentsvára jelenleg hősünknek. – Amúgy, abban igaza volt Hidakának, hogy pihenned kell. Különben is, ha sikerül a februári Tekken 3 bajnokság és felmarkolhatjuk a másfél milliós jutalmat, akkor zöld úton vagyunk.
Yaguchi bólintott. Ez volt számára az egyetlen fény az alagút végén.