★

Jeongguk még vörös, kimart ajkait nyalogatta, miközben valami folyton villogó játék ment a telefonján, és Hyungja a hasán fejét pihentetve olvasgatta azokat a reklámújságokat, amiket a vacsorával hoztak fel nekik; lényegében Jimin már nem tudott sokat enni, hiszen miközben mentek vissza a hotelba, már vettek pár nasit, amit el is pusztítottak; de mi tagadás, a kisebb eléggé emberes adagot lenyomott a torkán megint. — Megérthető volt a csönd, a szuszogás, hiszen két teli pocakos fiú fetrengett, és míg az egyik azon agyalt, hogy hogyan is tölthetnék el közösen az este további részét, a másik csak azzal volt elfoglalva, hogy a játéka negyvenedik pályáját hogyan vigye ki. 

 — Akkor nézünk valami filmet? — a kellemes, férfias szuszogást ez törte meg, és habár Jimin akár el is aludt volna így; nyugtató volt számára, ahogy a még kinti illat keveredett kettejükével — az édes, és a frissítő Isteni, és kiváló ivadéka szállingózott az orrába, amitől olyan volt, mintha meleg mézet folyasztottak volna mellkasába; el tudta volna viselni egész életében ezt az állapotot, de rá kellett jönnie, hogy ez csupán csak egy hét, és utána visszaülhetnek az iskolába, és Jimin mehet dolgozni is, miközben a Világ összes problémája ismét rájuk zuhan — akárhogyan is agyalt már ezen, mindig arra lyukadt, hogy azzal, hogy elsőben kiemelte Jeonggukot onnan, ahol volt, olyan szoros köteléket font maguk közé, amit nem szakíthat el semmi; aztán persze ki tudja, lehet, hogy majd három év múlva már csak egymás nevére fognak emlékezni. 

 Ez volt Jimin egyetlen baja a barátokkal; annyian jöttek, és mentek már, és mindnél ugyanazt érezte, mint akkor Kooknál; imádatot, és kötődést, oltalmat, és biztonságot; akkor mégis miért ne számolt volna azzal minden egyes pillanatban, hogy valami oknál kifolyólag eltévednek egymástól útjaik? 

 — Azt mondtad, hogy nem csinálunk olyan dolgokat, amiket otthon is tudunk — ennyit szólt megrekedt hangján, majd továbbá is telefonjával ügyködve lepődött meg, mikor Jimin oldalába csípve nevetett fel. 

 — Jeongguk, mi sohasem filmezünk együtt — nézett rá kacagástól értetlen tekintetével. 

 — De attól még tudjunk otthon is csinálni — csücsörített egy picit, mire realizálta fészkében, hogy a másiknak igenis igaza volt. 

 — A telefonod is tudod otthon nyomkodni — forgatta meg fekete gömbjeit. 

 — Hagyj békén Hyung, éppen a dolgok közepén vagyok — ekkor a reakciódús képtől, amit a készüléke nyújtott neki, hirtelen felült, ezzel Jimin fejét leejtve combjaira, kinek szemei tágra nyílva tudathatták volna a kisebbel, hogy éppen majdnem szívrohamot kapott; de persze az a fene evett telefon kitakart minden külsős dolgot a kicsi elől. 

 — Kis szemtelen, ezt csak azért csinálod, mert nem engedem, hogy a gépen játsz, igaz? — hangja felháborodottan csengett, és dühtől megfűszerezett testének nyúlványával fogta meg a kisebb karját, ki ekkor felemelve kezét hámozta le magáról a meleg ujjakat. 

 — Talán — mondott ennyit, majd természetesen azt sem láthatta, ahogy Jimin szemei összehúzódnak, és legszívesebben kirángatta volna a másik kezéből annak telefonját, majd kidobta volna az ablakon. 

 — Tudod, hogy kivel szórakozz — felkelve lépett az éjjeliszekrényhez, majd megragadva laptopját dobta a másik elé a puha takaróra. — Tessék, játsz, faszom — majd elmélyült hangjához torzult még egy kis arcgrimasz is, aztán a szekrényből előkapva egy pizsomának valót lépett be a fürdőbe, aminek ajtaját kicsit hatásosabban csukta be maga után; Jeongguk pedig csak kerek szemekkel nézett Hyungja után, aki talán tényleg ideges volt; volt már, hogy ilyeneken kaptak össze, de Jimin nem egy rondán beszélő személy, szóval ez meglepve érte a kisebbet, aki ezután ajkát harapdálva nézte a laptopot; a kísértés mélyen beléégett, de Jimin tényleg idegesnek tűnt — természetesen Jeongguk hisztizett, de értette, hogy miért kapta fel ennyire a vizet a másik; ő csak jót akart, a barátjával lenni, és szórakozni. Azért jöttek el, hogy megszabaduljanak enyhén a napi zűröktől, a tanulástól, Jimin a munkától; bizonyára az idősebb sokkal fáradtabb volt, mint ő, hiszen ő tanult, és munkába is járt egyszerre — az útba is belefizetett természetesen, de a szülők nem engedték neki, hogy a teljeset ő állja, ezért volt, hogy a jelentős részt a fenekük alá teremtették — Jimin csak meg akart felelni ennek, és érthető volt, hiszen ő nem érezte magát attól jobban, hogy Jeongguk órákon keresztül játszott valamivel. 

 Aztán mélyet sóhajtott, és telefonját lezárva dobta azt maga mögé, és maga elé véve a laptopot nyitotta fel azt. 

 Jimin gondolt rá, hogy csak egy gyors zuhanyt vesz, de ahogy ismét szembe találta magát azzal a gyönyörű fehér, és arany díszítésű káddal, nem tudott neki ellenállni; elindította a vizet, míg ő levetette magáról az utazástól, és a városban való mászkálástól meggyötört gönceit, aztán amint elég víz gyűlt a mélységbe, belemászott; nem tervezett sietni, hiszen tudta, hogy a kisebb már régen azt a nyomi játékot nyomta, és ha már ő nem engedte, hogy vele együtt pihenjen, akkor majd megteszi egyedül; persze amint egész testét ellepte a forró, habos folyékony töltelék, olyan álmosság tört rá, hogy nem sokkal később ki is kellett szállnia, hiszen nem szeretett volna egy hotelszobában megfulladni — esetleg mégingerültebbé vált, amiért még ennyi sem jött össze neki, és azt sem tudta, hogy mit fog majd csinálni; ő nem tudott volna aközben aludni, hogy Jeongguk az ágy végében szitkozódik, vagy ujjong, amiért megannyi hatás éri őt a játéktól — de lényegében már nem volt semmihez sem kedve, hiszen a kisebb mindentől elvette eszét. 

 A gőzölgő fürdőből vörös bőrével lépett ki; amint papucsában trappolt, és párás hajába túrva tért be a szobába, fennakadt a szemöldöke a homloka közepén; Jeongguk hason fekve terült el az ágyon, miközben a laptop mellette, bekapcsolva világított; arra gondolt, hogy a kicsi teli hasától beszundított, míg várta, hogy betöltsön a játék, de amikor Jimin becsukta a szekrényajtót, aminek kilincse kicsúszva az ujjai közül zajt csapva ért helyére, Jeongguk fejét felkapva, elnyúlt arcizmaival lesett a hang irányába. 

 — Találtam egy tavalyi filmet. Én még nem láttam, remélem te sem — majd ásítva felült törökülésbe, és ahelyett, hogy esetleg valami kedves reakciót kapott volna, Jimin csak ráparancsolt, hogy menjen fürdeni, mert ő már fáradt. 

Jeongguk megilletődötten osont a fürdőbe, és onnantól kezdve tíz perc alig telt el, a kisebb máris túlméretezett pulcsijában, és alsónadrágjában csoszogott be a szobába, és Hyungját utánozva, a szekrény alján lapuló táskába rakta koszos ruháit. 

 Az ő teste nem volt annyira vörös, mint korábban Jiminé, de combjain meglátszott annak a nyoma, hogy nem hideg vízzel zuhanyzott. Felült az ágyra Jimin elé, aki egész végig a kisebbet leste, amitől Jeongguk tekintetét elkapva mutatott a képernyőre — Akkor nem filmezünk? 

 — Mit szeretnél? Attól, mert most megnézünk egy filmet, nem fogsz a többi napon sem játszani — mondta mélyült orgánumán, és lesújtott szemeivel fürkészte az ültében is magasabbat. 

 — Figyelj, bocsánat, rendben? Hisztis vagyok, tudom, de azért még bennem van a reggeli elszólásod, és tényleg, csak már ott ki van építve valami, és fura, meg rossz, hogy most nem úgy fog történni, ahogy az eddigi heteken. Komolyan sajnálom Hyung — majd mielőtt megvárta volna az idősebb válaszát, odasétált a falhoz, és lekapcsolta a nagy villanyt, töltőre dugta a telefonját, és visszaült a másik mellé. 

 — Semmi baj Kookie. És én is bocsi, amiért ennyire meg vagyok rekedve a megbeszélt dolgok mellett. 

 — Ne, igazad van. Megértem — majd egy apró mosolyt ejtve tűrte, ahogy Hyungja derekát megfogva ölelte magához egy pillanatra, aztán az ágyon hason, és ezzel együtt keresztbe dobva magát terült el, és már csak arra várt, hogy a film elinduljon — kereshettek volna esetleg valamit a televízióban is, de ha már Jeongguk talált filmet, akkor Jimin nem akart semminek sem a rontója lenni. 

 — Gyere ide Kookie — fordult oldalára, majd megtapogatta mellkasánál a helyet; Jeongguk nem habozva odavágta magát, és hátán feküdve leste az először lassan mozgó képernyőt. Jimin azon nyomban elkezdte az előtte henyelésző haját birizgálni, ami talán nem volt valami hasznos azok mellett, hogy mind a ketten feküdtek; és esetleg ezért volt az, hogy a film végére már ébren sem voltak, és a laptop akkor került kikapcsolásra, mikor Jeongguk az éjszaka közepén felkelt mosdózni.

★