Az ilyen részek semmilyen formába nem kapcsolódnak a jelenlegi történet szálhoz. Puszta unalomból csinálom őket.. ;_; Ha nem akarod ezekkel a töltelék részekkel az idődet pazarolni akkor várnod kell hogy a következő rész kijöjjön!~

Addig is jó szórakozást!~

"Hol van..?" Jött be a házadba Lovi.

"Szerintem az ágyában." Guggoltál le a földre keresve a cica ágyat.

"Szia Tomaaa~" Simogattad meg ő pedig dorombolt.

"Elkényezteted..." Foglalt helyet a kanapédon Lovi.

Megfordítottad a macskát. "FIÚ."

"H-Huh..?"

"VESZEKEDTÜNK HOGY NEM TUDOM! DE TUDOM! FIÚ!" Mosolyogtál és leültél mellé a macskával az öledben.

"O-Oh igaz.. Most pedig add ide." Vette el tőled és játszott vele.

Igen. Lovi itt volt nálad csak azért hogy játsszon a macskával. Már egy ideje megbeszéltétek hogy át fog jönni megnézni hogy van. Úgy volt Feli is jön de nem jött végül.

Mosolyogva nézted ahogy Lovi fekszik a kanapén és maga felé tartja a macskát.

Aztán hirtelen..

Egy nagy rózsaszín füst jelent meg ami eltüntette Lovit.

Majd a füst eltűnt ahogy.. Toma is.

"T-Toma...!?" Ijedtél meg. A kanapé alatt van? NINCS!? Akkor...!?

Majd felkeltél a földről és ránéztél Lovira.

"Lovi nem láttad hova ment To-" De megakadt a szavad.

"Mi van?" Nézett rád furcsán. "Mit bámulsz annyira...?"

"L-Lovi.." Álltál fel lassan.

"M-Mi van...?" Ijedt meg egy kicsit Lovi amikor egyre közelebb és közelebb mentél.

"M-M-Miért..."

"Miért mi?"

"MIÉRT VAN NEKED MACSKA FÜLED!?"

Lovi lefagyott. "Huh?"

"M-MEG FARKAD IS VAN...!" Bámultál.

"HUUH!?" Nézett a háta mögé Lovi. Tényleg volt. Aztán a kezét a feje tetejére tette és fülei is voltak a barna haja felett.

"M-M-MI TÖRTÉNT..!?" Idegeskedett Lovi.

Lefagytál majd hirtelen elvörösödtél.

"D-DE ARANYOS VAAAAGY!" Ugrottál rá és ölelted át.

"M-M-MIIII!?" Vörösödött el Lovi is.

"Hé Lovi hé Lovi..!" Kezdtél bele csillogó szemekkel.

"M-Mi van..?"

"Hozzá érhetek..?" Mondtad mosolyogva.

"INKÁBB DERÍTSD KI MI TÖRTÉNT VELEM."

"ÉN HONNAN TUDNÁM!?"

"NEM TUDOM NÁLAD TÖRTÉNT."

"Hmm... Lehet Arthur hagyott itt még valamit amikor itt járt.." Gondolkodtál hangosan és leszálltál Loviról. (Igen még mindig rajta ültél.. TvT)

"Mit keresett itt Arthur?" Kérdezte Lovi tőled a háttérben míg te vizsgáltad a helyet ahol ült Lovi.

"Ah itt van valami por szerűség!" Jegyezted meg.

"Mit keresett itt Arthur?" Tette fel megint a kérdést.

"Olyan rózsaszín mint amilyen füst volt itt az előbb!" Nézted tovább a kanapét.

"Mit keresett itt Arthur?" 

"Ráírok tuti megoldja majd őt ismerve!" Mondtad mosolyogva és elővetted a telefonod.

"MEG VAN A SZÁMA IS? MIT KERESETT ITT ARTHUR?" 

"Oh jaaah.. Hát.." Már majdnem mondtál valamit, de eszedbe jutott egy jobb ötlet. És magadba ördögien mosolyogtál. "Semmit igazán.. Csak fetrengtünk...Egymáson." Az 'egymáson' szót direkt halkan mondtad de Lovi hallotta.

"MICSODA."

"Jah meg.. Hagyott rajtam pár nyomott..." Mondtad elfordulva.. "Pedig mondtam neki hogy legyen gyengéd... Ez volt az első nekem tudod és hát.."

Lovi arca lefagyott.

Visszafordultál hozzá és akkor megláttad hogy bekönnyezett a szeme. Hirtelen megijedtél.

"A-Ah vártj várj! Cs-Csak vicceltem Lovi nyugi nyugi..!" Pánikóltál be. "Csak teát ittunk..! Semmi sem volt semmi sem volt...!"

"T-Tényleg..? AZAZ. NEM MINTHA ÉRDEKEL MIT CSINÁLSZ AZZAL A SZEMÖLDÖK BAJNOKKAL..!" Fordult el. Majd megtörölte a szemét.

"Ah SAJNÁLOM LOVII..!" Ölelted meg megint.

"Felfogtam semmi baj szállj le rólam végre..!" Rángatott le téged magáról. Azért se engedted el őt.

Egy idő után feladta és visszaölelt téged. Ettől ismeretlen okokból boldog voltál.

"Akkor.. Most mi lesz a macska dolgaimmal..?" Szólalt meg egy hosszas csönd után Lovi.

"Oh igaz is!" Engedted el most már Lovit aki leült a kanapéra. "Azt mondta Artie hogy már dolgozik az ügyön." Mosolyogtál.

"Artie..?" Nézett rád Lovi.

"Aha! Ez a beceneve!" Mosolyogtál önelégülten. "Mint neked a Lovi!"

"Hát oké.." Fordult el Lovi és bekapcsolta a TV-t.

Egy ideig TV-ztetek majd ismét megakadt a szemed azokon a füleken. Nem tudtál uralkodni magadon úgyhogy... Elkezdted simogatni Lovi fejét.

"Erm.. Ragazza mit csinálsz..?" Nézett rád furcsállva Lovi.

"Csak még egy piciiit..! Olyan puhaa!" Simogattad őt.

Lovi sóhajtott és visszafordult a TVhez vörös arccal.

Egy kevés simogatás után ismerős hangot hallottál Lovi felől.

Lovi lefagyott.

"L-Lovi, te most..."

"NEM." Ugrott meg.

"T-TE DOROMBOLTÁL!?"

"ÉN UGYAN NEM"

"DEE HALLOTTAM. TE TUDSZ DOROMBOLNI!"

"NEM TUDOM NEM TUDOK." Mászott egyre messzebb Lovi a kanapén tőled.

Egy ideig kergetőztetek majd elkaptad Lovit és folytattad a simogatását.

Lovi morgott majd ismét dorombolni kezdett az öledben. 

Egy kevés idő után elaludt és te pedig csak nézted őt.

"Fufu.. Mennyivel nyugodtabb így." Nevettél.

Majd ismét feltűnt a rózsaszín füst felhő és kiugrott belőle Toma. 

"TOMA HÁT ITT VAGY!" Simogattad a macskát.

Majd észre vetted hogy Lovi még mindig alszik az öledben ismét megsimogattad és a kezed nagyon közel volt ahoz a furcsa tincshez.

'Nem nem nem [Név] moderáld magad.. Azt mondta nem nyúlhatok hozzá.. Meg.. Az nem kihívás ha akkor érek hozzá hogyha alszik..' Mosolyogtál ördögien és simogattad tovább.

"Huh..? Mi történt..?" Kelt fel Lovi majd észrevette hol van. "MIT CSINÁLOK ÉN AZ ÖLEDBEN?" Vörösödött el.

"Reggelt Csipkerózsika.~" Mosolyogtál rá.

Lovi megfogta a feje tetejét és nem érzett semmit.

"Huh..? Hova lett a-"

"Artie megoldotta!" Ugrottál fel örömödben.

"Oh persze... Ne hívd így.."

"Huh?"

"Ne hívd Artienak..."

"Huuuh! Féltékeeny vaaaagy?~"

"NEM. NEM VAGYOK."

"Persze peeerszee!~"