Az ilyen részek semmilyen formába nem kapcsolódnak a jelenlegi történet szálhoz. Puszta unalomból csinálom őket.. ;_; Ha nem akarod ezekkel a töltelék részekkel az idődet pazarolni akkor várnod kell hogy a következő rész kijöjjön!~
Addig is jó szórakozást! ;3

"..."

"...Mit bámulsz te idiota?"

"De..."

"De..?"

"DE ARANYOS VAGY LOVI...!~" Mondtad majd átölelted a kis méregzsákot.

"MI BAJOD VAN NEKED TE NŐ!?"

"Mi történt veled..?" Néztél rá.

"Hogy érted?"

"Hát nem is tudom.. Úgy hogy tegnap még annyi idős voltál mint én most meg vagy vagy 6..." Válaszoltad neki. (Igen itt van előtted egy Chibi Lovi. .3. )

"7 vagyok ragazza. 7. VAN KÜLÖNBSÉG. És amúgy is. Szerinted én tudom."

"H-Hát reméltem hogy tudod.."

"Hát elmondok egy titkot. ÉN SE TUDOM ROHADTUL."

"O-Oké oké..! Nem kell még gyerekként is üvöltöznöd.." Néztél rá kissé szomorúan.

"Nah azt hiszem tudom mi történhetett.." Jött be Toni Arthurral az oldalán.

"Meséld el nekik Szemöldök." Nézett rá majd Arthur elvörösödött.

"M-Meg tudom oldani oké!?" Válaszolta mérgesen.

"Mi történt?" Néztél rá értetlenül, majd Arthur mintha a hangodra lenyugodott volna.

"Ah [Név], love. S-Sajnálom hogy bajt okoztam... De ta-talán az egyik varázsigém eltalálta Lovinot.." Mondta és levetette a szemét a földre.

"Te sze-!" Kezdett bele Lovi de te félbe vágtad.

"Oh csak ennyi lenne?~" Mondtad mosolyogva.

"'ENNYI'? TE MIRŐL BESZÉLSZ!?" Mondta neked Lovi.

"Semmi baj Arthur nem kell keménynek lennek magadhoz! :3" Mondtad mosolyogva neki és megsimogattad a fejét.

"Á-Áh oké oké..!" Mondta majd elvörösödött. "M-Megoldom majd.."

"Tudom!" Mondtad neki mosolyogva.

Lovit elfogta a hányinger a ti kis beszélgetésetektől Arthurral.

"Kicsi paradicsomom addig szeretnél velem maradni?" Törte meg a beszélgetéseteket Toni Lovihoz fordulva. Mindenki figyelme rájuk terelődött.

"MÉG MIT NEM. AZT A POKLOT SOHA TÖBBÉ!" Tiltakozott erősen Lovi.

"Akkor esetleg Arthurral?" Kérdezte Toni újra.

"Nekem nem lenne jó. Nem lenne időm kitalálni a megoldást rá.." Válaszolt rá a szőke fiú.

"Rendben. Akkor Lovi!" Mosolygott Toni majd Lovi kezdett megijedni. "[Név]-nál/nél szívesen maradnál addig?~"

"..." Lovi belegondolt mindenbe, abba hogy milyen lenne ha ott aludna nálad, abba hogy a te kajádat ehetné. Majd elvörösödött.

"Uhhhh..~ Ezt vegyem egy igennek..?~" Mosolygott perverzen Toni. 

"V-Vedd aminek akarod..." Mondta Lovi és elfordult.

"Chica ez így rendben van neked?" Nézett rád Toni, hogy válaszolj neki.

Egy kicsit lefagytál, majd a szád mosolyra görbült és bólintottál.

"Bátyám úgyse jön haza a hétvégére úgyhogy felőlem oké..!" Mondtad majd a fejedet vakartad és kínosan nevettél.

"A-Addigra simán megoldom ne aggódj..!" Vágta rá Arthur hogy megnyugtasson.

"Tudom hogy megoldod bízok benned!" Mosolyogtál rá.

"[Név]..." Nézett rád Arthur boldog szemekkel.

"Ragazzzaaa akkoooor menjüüünk.." Mondta Lovi meghúzva a blúzod ujját, meg azért is hogy nehogy megint valami kis csettbe kezdj ezzel a szemöldök bajnokkal.

"Áh okés Lovino!" Mondtad majd leguggoltál hozzá és újra megszólaltál. "Remélem nem bánod hogy velem kell töltened a hétvégédet!" Mosolyogtál rá.

"Kettesbeeen...~" Olvasta le Lovi Toni mosolygós szájáról mögötted majd ő is bele gondolt. Két napon keresztül. Csak te és ő. Majd azzal elájult vérző orral.

"L-Lovi..!" Pánikoltál be.

~~~Idő ugrááás a tsundere Lovi erejével~~~

"Huh..? HOL VAGYOK?" Pattant fel a kisgyerek ezzel lefejelve téged aki épp felé hajolt hogy megnézze hogy van.

"Áu áu áu..." Fogtad a fejed fájdalmadba

"Áu áu áu.. Basszus.." Csinálta ugyan ezt a kis olasz. "RAGAZZA NORMÁLIS VAGY!?" Nézett rád mérgesen.

"Ehh? Most miért?" Kérdezted szomorúan.

"Huh..? Ez a te házad.."

"Igen ide hoztalak." Mondtad büszkén. "Elájultál.. Azóta jobban vagy?" Kérdezted aggódva.

"Mi..? JAH I-IGEN.. Jól.." Válaszolt rá.

"Áh akkor jó.." Mosolyogtál megnyugodva. "Szóval..?"

"Mit szóval?"

"Mit szeretnél csinálni?" Néztél rá izgatottan.

'Valahogy úgy érzem nem én vagyok itt a gyerek..' Gondolta magában Lovi.

"Nem tudom... Csöndbe lenni?" Válaszolt neked gúnyosan.

"Oh Lovi hogy lehet hogy még gyerekként is mindig ilyen szarkasztikus vagy..?" 

"Lovino a nevem."

"De ma Lovi. Mivel ma én vagyok az idősebb.." Mondtad. "És a magasabb is.." És látta Lovi hogy ez boldoggá tett téged.

"Ennyire zavar a magasságod ragazza?"

"Nem is tudod elképzelni mennyire!" Mondtad majd leültél mellé a kanapéra és az öledbe ültetted őt.

"H-hé mit csi-??"

"Képzeld el néha nem érem el a magas szekrényeket.." Mondtad szomorúan.

"Micsoda dráma.." Mondta neked majd lenyugodott és rendesen ült most már.

"N-Nem is értheted ezt! Tudod milyen idegesítő..? Főleg ha a bátyád egy szadista és szereti a húgát piszkálni.." Mondtad a végét mérgesen.

"Tényleg egy csomót mesélsz a bátyádról se sose láttam még őt."

"Nahát nem is tudtam hogy így figyelsz rám!" Mosolyodtál el.

"N-Nem mintha érdekelne..!" Vörösödött el Lovi majd ismét le akart szállni.

"Hmm..."

"Mi az?"

"Van egy ötletem.." Csillant fel a szemed.

"Már megint mi az..?"

"Rendeljünk... PIZZÁT." Mondtad mosolyogva.

"Nahát végre valami okos dolog."

"Ugye ugye! Milyet kérsz?" Néztél rá.

"M-Mi? Nekem is rendelsz..?"

"Persze. Ez furcsa? Esetleg nem kérsz pizzát?" Kezdtél pánikolni megint.

"Nem az.. Köszönöm.." Dugta a fejét egy közeli párnába. 

"Akkor egy pizza sok paradicsommal?" Mosolyogtál rá.

"A-Akár.." Nézett félre.

"Okés!" Mondtad majd letetted őt az öledből és elkezdted bepityegni a telefonba a pizzafutár számát.

'Ugh.. A szívem nem fogja bírni ezt a két napot..' Gondolta Lovi és szorította a mellkasát.

"Azt mondták még egy óra.." Csüggedtél le egy kicsit.

"Mit vártál?"

"..." Néztél rá egy szúró pillantással. "Hé Lovi."

"Mi az?"

"Mosolyogj."

"He?"

"Még sose láttalak mosolyogni!" Mondtad mérgesen.

"Nah és?"

"Tudod egyáltalán hogy kell?" Kérdezted szomorúan.

"NAGYON VICCES. Persze hogy tudom.."

"Hmm.. Kár érte.. Biztos még aranyosabb lennél ha mosolyognál is!" Mondtad majd felálltál.

"M-Most se vagyok aranyos..!" Vörösödött el.

"Megágyazok neked~" Hagytad őt figyelmen kívül és felmentél az emeletre. Lovi addig leült és rajzolgatni kezdett. 

Egy idő múlva csengettek az ajtón, majd leszaladtál az emeltről.

"Huh ez gyors volt.." Nyitottad ki az ajtót és ott volt a pizza, Lovi pedig csak nézte.

'Mit csinál ennyi ideig az a hülye pizzafutár..?' Gondolta magában majd kikukucskált hozzátok.

"É-És egyedül laksz..?" Kérdezte a futár tőled idegesen, és elvörösödve.

"Huh? Nem.. Bátyámmal lakok!" Mosolyogtál rá amitől még vörösebb lett.

'EZ FLÖRTÖL VELED?' Mérgesedett el Lovi majd tudta is hogy mit csináljon. Majd azzal valami oltári nagy zajt csapott amire felfigyeltél.

"Ah de most megyek köszönöm a pizzát!"

"Áh vá-" Akart még mondani valamit de téged jobban érdekelt most Lovi ezért rácsuktad az ajtót.

"Lovii itt a pizza!~"

"Már ideje volt.."

"Csak gyere enni." Mondtad neki mérgesen.

Ő ette a paradicsomos pizzát míg te a [Kedvenc íz] pizzádat.

Miután megettétek be is sötétedett rendesen.

"Fürdés!" Mondtad boldogan. "Kezded te Lovi?" Mosolyogtál rá. "Vagy..."

"?" Nézett rád majd a mosolyod gonosszá vált.

"Együtt kéne fürdenünk..?" Mosolyogtál rá perverzen.

"HUH!?" Vörösödött el. Biztos nem hallotta jól.

"Pfff... Bocsi Lovi de egyszerűen nem tudlak így komolyan venni... Olyan aranyos vaagy!" Mosolyogtál magadba.

"R-RAGAZZA... Jó mindegy. Megyek elsőnek.." Mondta majd felállt a székéből.

"Rendicseeek~"

'Áh.. Az ő samponjai vannak itt..' Gondolt erre Lovi a kádban majd megszagolt egyet és elvörösödött. Majd hirtelen megállt. 'MI VAGYOK ÉN VALAMI PERVERZ? SZEDD ÖSSZE MAGAD LOVINO VARGAS.'

Miután kijött te bementél és fekvéshez készülődtetek.

"Itt lesz a szobám melletted ha kell majd valami okés?" Mosolyogtál rá.

"Rendben."

"Megleszel?"

"Igen."

"Rendben! Akkor szép álmokat!" Mondtad neki. Majd bólintott és bementetek a szobátokba.

~~~Olyan hajnali 3 körül~~~

Kopogtattál Lovi ajtaján hátha felébred. Nem tette, így bementél. Láttad a kis gombócot ott feküdni az ágyon.

"Lovi..." Suttogtad neki hogy felébredjen.

"Lovi Lovi Lovi Lovi Lovi Lovi.!" Kezdted el rázni.

"Ugh mi van már..?" Nézett fel álmosan.

"Itt alszok most." Néztél rá komolyan. Lefagyott.

"Huh."

"Hallottad."

"Akkor megyek másik szobába.."

"Akkor megyek veled!"

"MI VAN VELED?"

"Cs-Csak rosszat álmodtam jó..!"

"Komolyan mint egy gyerek! Menj vi-" De mielőtt befejezte volna látta hogy vörösek a szemeid. Majd sóhajtott.

"Rendben... Gyere felőlem.." Mondta majd beljebb csúszott.

"Tényleg? Köszi köszi köszi!" Mosolyogtál és bemásztál az ágyába.

Majd elaludtatok.~

~~~Másnap reggel~~~

"Hmm.. Miért ilyen nehéz felkelni..?" Értetlenkedtél mintha valaki lefogna. Az oldaladra néztél és Lovi ölelt magához míg aludt. Teljesen elvörösödtél majd kiugrottál az ágyból.

"Mi bajod van neked!? Sose tudsz aludni hagyni..?" Vakarta a szemét Lovi.

"TUDTAM!"

"M-mit?" Nézett rád.

"Arthurnak még egy hétvége se kellett! Egy nap alatt kész volt!" Mondtad TE büszkén.

"Miről beszé-" Majd Lovi is észre vette. Rendes formában volt. 

"Király.. Megyek haza." Mondta majd felállt az ágyból és ment kifele.

"Á-Áh! HÁT SZÍVESEN!" Mondtad neki mérgesen. Majd megállt és visszafordult hozzád, és közelebb ment. Te még mindig mérges voltál rá. 'Legalább egy köszönöm-öt ide nyöghetett volna..'

Lovi emelte a kezét és megsimogatta a fejed.

"Köszönöm." Mosolygott rád.

Lefagytál.

"Lovino..te.."

"Hm?"

"TE MOSOLYOGTÁL! YAAY!" Törtél ki örömödben.

"Csináld még egyszer!" Kérted őt.

"Mi? NEM."

"Légyszi légyszi légysziiiiiii.."

"Nem. Akarod hallani olaszul is? Non."

"Olyan gonosz vaaagy!" Sírtál neki.

"Megesik." Mondta majd kiment az ajtón. 

Te pedig utána mosolyogtál.