El fog költözni? Hova? Miért? Hogyan? Mi okból? Több mint ezer kérdés cikázott át Lovi fején míg este az ágyában figyelte a telefonját, ami világított a sötétben az arcára. 

Még elérhető vagy.. Nézte egy darabig a beszélgetéseiteket, és elszomorodott. A szíve szinte összeszorult.

[Felhasználónév]: Heya Lovi! ^^

Hirtelen megijedt, majd újra letekert és válaszolt.

Lovino: Hello ragazza.

[Felhasználónév]: Mizujs? .3.

Lovino: 'Mizujs'..? Ezt nekem kéne kérdeznem. Mi volt az délután a bátyáddal.

És most várt. Várt arra, hogy ne csak a három pontot lássa ami azt mutatja hogy éppen írsz, hanem a válaszodat.

[Felhasználónév]: O-Oh hogy az...

Eddig tartott ezt leírni? Ezek szerint csak nem megy jól semmi.

[Felhasználónév]: H-Hát asszem leesett míg néztétek nem..?

Lovi szinte látta maga előtt az arcod, míg próbálod leplezni a fájdalmadat.

Lovino: Ragazza.

[Felhasználónév]: Huh?~

Lovino: Rá érsz most?

[Felhasználónév]: Huh? Hogy érted?

De ahelyett hogy válaszolt volna, felhívott téged.

A szemeid kikerekedtek, elvörösödtél míg nézted a sötét szobádban a világító telefonod. Majd rányomtál a 'hívás fogadása' gombra.

És most csönd. Egyikőtök sem szólalt meg.Te nem tudtál mit mondj, míg ő még nem találta ki, és csak rányomott a hívás gombra. Kezdett kínos lenni.

"Lov-"

"Raga-"

Kezdtetek bele szinkronba.

Hirtelen elkezdtél kuncogni és Lovi vörös fejjel zavartan nézett.

"M-Min nevetsz..!?" Kérdezte idegesen.

"S-Semmin.." Törölted le a könnyed. "Mit szerettél volna?" Kérdezted tőle a telefonba.

"Oh erm.." Kérdezni akart az egész költözés ügyről, de érezte hogy nem akarsz erről beszélni ezért.. "Hogyhogy még fent vagy..? Elég késő van már.." Nézett az órájára.

"Háááát.. Bocsááánaaaaat anyaaaaaaaa..." Viccelődtél, és hallottad Lovit morogni a túl oldalt. "De még dolgom van." Mondtad vidám hangon.

"Ahaa... És még is mii.." Húzta el a szavakat, mintha nagyon hinne neked.

"Háát tudooood.. Eeez meeeg aaaazz...~"

"Péééldááául...?" Most már csak azért hogy utánozzon téged.

"Hmmm... Holnaapra ebédet csinálni meg ilyenek.." Húztad a szád, és felkeltél az ágyból.

"Igeen..Ha ezért voltál fent, akkor ezért keltél fel..?" Kérdezte tőled a túl oldalon.

"M-MI!? ITT EGY KAMERA..? T-te figyelsz engem..?" Néztél furcsállva a telefonra.

"Wow nem gondoltam volna hogy igazam van." Ült fel most már ő is.

"M-Mert nincs is...!" Vörösödtél el.

"Ahaaa..." Érezted a gonosz vigyorát a hangjába.

Pufogtál egy kicsit majd sóhajtottál, és lágyan mosolyogtál, és elbambultál a konyhába, ahova lementél. "Látni akarlak..." Mondtad szinte suttogva.

"Huh? Mit mondtál?" Kérdezte Lovi. Mondjuk szinte teljesen hallotta amit mondtál, de azt akarta hogy még egyszer kimondd.

'E-EZT HANGOSAN MONDTAM KI..!?' Vörösödtél el. "S-SEMMIT..!" Mondtad hirtelen.

"...Bella." Kezdett bele Lovi megint.

"H-Huh..?" 

"Otthon van most valaki rajtad kívül..?" Mondta lágyan.

"Huh? N-Nem nincs.. Bátyám az megint reggel jön haza majd.. Mié-" De mielőtt be tudtad volna fejezni, Lovi félbeszakított.

"Olyan 10 perc és ott vagyok. Ciao." Mondta és letette. 

A szíved hevesen vert. Csak meredten bámultál a telefonodra. Majd hirtelen észbe kaptál és gyorsan felfutottál a szobádba felkapni valami ruhát. Mivel nem volt hideg, ezért felvettél egy [Kedvenc szín] rövid ujjút, és egy [Második kedvenc szín] rövid nadrágot. 

Még egyszer belenéztél a tükörbe és rendbe tetted magad. Amint kész voltál az ajtón kopogtak.

'W-Wow nem viccelt..!' Mentél le a lépcsőn és kinéztél az ajtón, megnézni hogy tényleg ő lenne az. Ó még szép hogy ő volt az. Lihegett, valószínűleg futott idáig. Kezdted idegesen érezni magad azért mert arra kérted ilyen későn őt, hogy jöjjön át.

Lassan és félénken kinyitottad az ajtót. 

"Ciao." Intett neked, míg te mögötte bezártad az ajtót, és lehajtott fejjel álltál előtte.

"E-Erm.. Bella jól vagy..?" Hajolt le hozzád.

Te egy ideig szótlan voltál majd megölelted.

"Köszönöm.." Fúrtad bele a fejedet a mellkasába.

Ő egy ideig meglepődötten nézett rád, majd vissza ölelt egy lágy mosollyal.

Egy ideig TVt néztetek a kanapén először külön, majd amikor legyőzted a félénkséged, összebújva.

Egy kis idő múlva Lovi látta hogy elaludtál a vállán.

Felemelt téged és betett téged az ágyadba. Amikor belépett a szobádba, látta a sok dobozt ami már össze volt pakolva.

"Holnapra ebédet készíteni mi.." Mondta kissé szomorúan majd befektetett, és megsimogatta  a hajad.

"Ti amo bella." Mondta majd hazament.

~Másnap~

Ez volt az utolsó napod. Ha ma haza mész, nem látod többé őket. Sóhajtottál.

"Bella!~" Futott hozzád Feli és ölelt meg. Még csak reggel volt. Még mielőtt rá tudtál volna nézni bekönnyeztél.

"Feli.. Hányszor mondjam ne rohanj előr-" Mondta Lovi hátul, de látta hogy Feli aggódva néz téged míg sírsz.

"A-Ah..! F-fratello..! A-A bella egyszerűen csak elkezdett sírni..!" Nézett bekönnyezve Feli is bátyjára.

Lovi jól tudta mi van.

"F-Feli.." Szipogtad. "F-Feli..!" Ölelted át megint.

"A-Ah..!? V-vee..? B-Bella..?" Ölelt vissza lassan Feli tényleg kíváncsian mi baj lehet veled. Mondjuk kezdte sejteni.

"É-Én..!" Sírtál hangosan. Lovi a kezét a fejed tetejére tette.

"Nah.. Nyugodj meg. Egy szót sem értünk.." Mosolygott rád lágyan. 

Lovi mosolyától lenyugodtál egy kicsit de még mindig sírtál.

"A-Annyira fáj.. H-Hogy Feli már nem fog oda jönni hozzám minden reggel megölelve...!" Mondtad. Feli szemeiből hirtelen könnyek jöttek ki, míg erősebben ölelt.

 "H-Hogy te nem fogsz utána ordibálni hogy ne fusson mindig előre..!" Folytattad Lovira nézve. "Hogy Arthur nem főz nekem tovább olyan szőrnyű sütiket, hogy Toni nem mosolyog rám többé, hogy Al nem kér meg hogy legyek pompom lány.. Hogy Mattie nem vörösödik el ha vele beszélek.. Hogy Francis nem fog velem többé flörtölni, hogy nem tudok Kikuval több animéről beszélgetni, hogy Lizzel nem tudok többé nevetni vagy sírni vagy bármi..!" Folytattad és minden egyes név után erősebben és erősebben sírtál.

Majd Lovinak eszébe jutott amit a bátyád mondott nekik még a fesztiválon.

'[Név] azok előtt sír akikben minden áron megbízik!'

"Mi lenne.." Kezdett bele Lovi amitől egy kicsit másra figyeltél a síráson kívül, és Feli kidugta a fejét a vállad mögül. "Ha csinálnánk egy idő kapszulát..?" Nézett rátok. 

"H-Huh..?" Szipogtad.

"Akkor nem fogjuk ezeket a dolgokat elfelejteni amiket most mondtál. Elásunk egy dobozt, amiben ezek vannak, és 10-20 év múlva kiássuk. Együtt..." Vakarta a fejét elfordulva, látszólag zavarban lévő Lovi.

Felcsillant a szemed. Vagy az izgatottságtól, vagy a könny csillant meg a napfényben.

"O-Oké..!" Mondtad egy lágy mosollyal, de a könnyek még mindig hullanak.

"Rendben rendben csak ne sírj már.." Mondta Lovi szintén egy lágy mosollyal, és az ingujjával letörölte a szemeidet.

"Hehe.. Rendben." Kuncogtál. "Feli te rendben vagy..?" Néztél le rá mosolyogva.

"A-Az idő kapszula jó ötlet fratello...!" Ujjongott hirtelen Feli.

"Akkor iskola után megcsináljuk."

"IGEN!" Mosolyodtatok el Felivel, míg Lovi boldogan nézte ezt.