Miután álomba sírtad magad, feldagadt szemekkel keltél.

"Hajj.. Így biztos észre veszik hogy sírtam.." Néztél a tükörbe, és próbáltad mindenhogy eltüntetni a dagadást.

"[Becenéév!]~ Megjöttem!" Nyitotta ki az ajtót lent a bátyád.

Hirtelen megugrott a szíved. Mérges voltál rá. Nagyon. Beszélni sem akartál vele.

'Ha többet akarsz tudni kérdezd [Bátyád neve]-t.' Csengettek apád szavai a füledben. Ezek szerint bátyád tudott róla..? Nem tudott volna oda nyögni neked valami infót..?

~Visszaemlékezés~

"Sz-szia Apa..!" Vetted fel a telefont elég gyorsan.

"Oh. [Név]." Szólalt meg a vonal másik végén érdektelen hangon az apád. "Beszélni szerettem volna veled."

"I-Igen..? Miről?" Kezdtél félni. Sose jó hogyha a szüleid azt mondják 'beszélni akarok veled.' nem igaz?

"Láttam javultak a jegyeid.." Mondta tovább.

"I-Igen..!" Csillogott hirtelen a szemed. Figyelne rád? Dicsérni akar téged!? Annyira boldog lettél hirtelen hogy az apád aki alig szól hozzád csak néha néha, meg akar téged dicsérni.

"Igen.. Ez most nyűg lesz..." Hallottad sóhajtozni.

'Huh..?' Gondoltad magadba. Hogy érti ezt..? Nyűg..? Miért nyűg az, hogyha most egyszer jól tanulok..?

"Nem gondoltam volna hogy tényleg komolyan veszed... Hát kár érte nincs igazam?" Hallottad halkan nevetni. "Mindegy. Továbbra is igaz az hogy elköltözöl a városból." Folytatta.

A szívedet lenyomta egy hatalmas ólomgolyó.

"D-de ugye továbbra is az.. H-Hogy ha nem t-tanulok r-rendesen..!?" Próbáltad menteni a menthetőt.

"Nem. Hónap végén elköltözöl a városból."

Lefagytál. Érezted a könnycseppet a szemedben. Miért teszi ezt..? Miért jó ez? Hányadik iskola ez, ahonnan el kellett jönnöd..? Még is ezt hiányolnád a legjobban.

"D-De hát nem ez volt megbeszélve..!" Mondtad kiakadva. Most életedben először beszéltél így az apáddal. Hallottad a meglepődöttségét a túl vonalon.

"Mióta van neked jogod ahoz hogy így beszélj velem..? Tudtommal nem te vagy a felnőtt kettőnk közül." Mondta kissé mérgesen.

"..."

"Most leteszem. Dolgom van. Ha több dolgot szeretnél megtudni kérdezd [Bátyád neve]-t. Viszlát." Köszönt el és tett le.

Pár percig nézted a telefonod, majd pár könnycsepp esett a kijelzőre.

"..Utálom ezt az embert.." Gömbölyödtél össze az ágyon és elaludtál a sok sírás közepette.

~Visszaemlékezés vége~

Felöltöztél és  lesiettél a lépcsőn, majd a bejárati ajtóhoz vetted az irányt.

"Legyél j-" De a bátyád nem tudta befejezni mivel bevágtad magad után az ajtót.

"...?" Nézett még utánad a konyhából.

Suliba menet nem is gondolkodtál máson, csak azon hogy hogyan tudnád meggyőzni még is apádat, hogy mondjon le erről a dologról.

"Bella!~" Ölelt meg hátulról Feli.

Kicsit összeszorult a szíved, mivel nem is tudtad elképzelni az életed anélkül, hogy Feli ne ölelne meg minden nap.

"Reggelt Feli..!" Mosolyogtál rá ahogy csak tudtál jelen pillanatban, és megsimogattad a fejét.

"Reggelt ragazza." Fordult be a sarkon Lovi.

"Huh?" Kaptad fel a fejed. "Reggelt!" Integettél mosolyogva.

"Bella minden okés..?" Nézett rád Feli aggódva.

"Huh? Igen, miért?" Viselkedtél szokásosan. "A-Ah..! Most jutott eszembe, hogy megbeszéltem Arthurral hogy hamarabb bemegyek segíteni neki a főzeteiben..!" Kaptál magadhoz és elkezdtél rohanni. "BENT TALÁLKOZUNK!" Üvöltötted vissza nekik.

"...Fratello..." Szólt Feli míg nézett utánad.

"Igen..?"

"Te is láttad a vörös szemeit ugye?" 

"Igen..."

"A bella nem tud jól hazudni..." Tette hozzá Feli és elindult ő is a suliba.

Lovi egy kicsit lemaradt mivel elmélyült a gondolataiba. 'Mi történt veled..?'

Amikor beértél a suliba, sietve mentél a kémia terembe. Segítettél Arthurnak, és visszamentél a terembe.

"Reggelt Chica!" Jött be a terembe Toni boldogan, mint mindig. Mire te beértél Feli és Lovi már a helyükön voltak.

"Szia Toni." Mosolyogtál rá.

"Ohh..Chicaa.. Mi lett a szemeddel..?" Nézett Toni rád.

'CSAK ÍGY RÁKÉRDEZETT...!?' Akadtak ki az olaszok magukba, csendbe figyelve.

"Huh..?" Néztél rá kérdően.

"Pirosak.. Chica sírtál..?" Guggolt le az asztalodhoz rád nézve.

"Huh..!? Pfff..!" Legyintettél. "Dehogy! Ki jött az allergiám!" Mosolyogtál.

"O-Oh értem.." Nézett rád Toni, majd leült a helyére.

Lovi rá írt Tonira gyorsan.

Lovino: Hé paradicsom szemétláda.

Toni: Igen? ^u^

Lovino: Te csak így hiszel neki..?

Toni: Őszintén..? Nem igazán. De ha nem akar róla beszélni akkor ne feszegessük ezt a témát. Majd elmondja ha akarja.

Lovino: ...Wow. Neked még eszed is van.

Toni: Ugye ugye? >:3

Lovino: Mikor nősz már ki a smile-kból..?

Toni: Fusosos~ ^o^

Lovino kilépett.

Az órák gyorsan teltek, minden szünetben máshogy viselkedtél mint máskor. Nem mentél oda senkihez, csak a padodban ültél és néztél ki a fejedből. Persze amikor valaki oda ment arcodra erőltettél egy mosolyt, de Lovinak ez nyilvánvaló volt hogy kamu.

A kapuból épp hogy csak kijöttetek, Feli megszólalt.

"B-Bella az nem a bátyád..? Szerintem neked szól.." Mondta aggódva.

Felnéztél és megláttad a bátyád. Mit akar itt...? Nincs jobb dolga..?

"M-Menjünk a másik irányba.." Mondtad elfordítva a két fiút.

"Összevesztél volna vele?" Aggódott Feli.

"M-Mondhatni..!" Mosolyogtál rá.

"[Név]!" Hallottad a távolból bátyád hangját. Próbáltad figyelmen kívül hagyni.

"[NÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉV]" Üvöltözött a sulid előtt. Kezdted kínosan érezni magad, de továbbra sem mentél oda hozzá. Majd szinte eléd ugrott.

"W-Wow ez váratlan volt...!" Ijedt meg Feli. Lovi csak csöndben figyelt.

Ahelyett hogy beszéltél volna a bátyáddal, lehajtott fejjel elmentél mellette.

"Meddig csinálod még ezt..?" Szólalt meg a bátyád vissza nézve rád. Megálltál hirtelen.

"..Mennyi ideje tudtad?" Kérdezted tőle, nem nézve rá.

"H-Huh..?" Akadt meg benne a szó.

"Mennyi ideje tudtad."

"N-Nem tudom miről besz-" Kezdett bele majd abba hagyta és lehajtotta a fejét. "O-Oh.. Beszéltél apával ugye.."

"Mennyi ideje tudtál erről?"

"...2 hónapja." Válaszolta.

"Két hónapja..!? D-De nekem semmit se mondtál..!?" Fordultál most már felé mérgesen.

A két fiú akik veled jöttek ki csak néztek.

"[N-Név] f-figyelj..Így volt  a legjobb..." Mondta szomorúan bátyád.

"A legjobb...? Vagy a legjobb nektek..?" Kérdezted amire a bátyád felkapta a fejét.

"[Név] értsd már meg hogy muszáj lesz megint költöznünk..!" Mondta felemelve a hangját a bátyád.

Mindenki meglepődött. A két olasz azért amit a bátyád mondott. Te pedig azért ahogy mondta. A bátyád eddig sose emelte fel a hangját rád. Érezted hogy a szemed kezd bekönnyezni. Egy gyors pillantást vetettél a ledöbbent Lovira, majd megszólaltál.

"...Haza megyek." Futottál el.

"A-Ah [Név] várj már..!" Futott utánad a bátyád.

A két fiú ott maradt.

"A..A bella el fog menni...?"  Kérdezte Feli szinte sírva.

Lovi úgy érezte hogy most tört darabokra a szíve.