27. Fejezet
"Reggelt be-ragazza.~" Mosolygott rád ravaszul Lovi. Pontosan tudtad mire gondol.
"..Reggelt.." Válaszoltál és leültél a helyedre.
"Szóóóóóvaaaal..?" Nézett rád.
"Sz-szóval mi..?" Fordultál el egy lágy pírrel az arcodon.
Majd azzal leguggolt a padod elé hogy szemmagasságba legyen veled.
"Mozi jó lesz?" Mosolygott. De most boldogan. Kicsit ez megolvasztotta a szívedet és aranyosnak találtad.
Lassan bólintottál és a vörös fejedet a kezedbe temetted. Annyira zavarban voltál a figyelése, a mosolya, a miatt amit mondott.. Minden miatt.
"Reggelt Chi-" Jött be Toni de lefagyott. "M-Mit csináltok ti." Futott oda szinte hozzátok amikor látta hogy Lovi mosolyog rád míg te vörös vagy.
Felnéztél és megszólaltál. "T-Toni..!" Néztél rá továbbra is vörös fejjel.
"Semmi különöset csak egy randit tervezünk." Válaszolta Lovi felállva, és e miatt tovább nem tudtál volna vörösödni.
"MI. T-T-T-Ti együtt...-!" Értetlenkedett Toni és rád nézett.
'T-Tőlem várja a választ..?' Néztél vissza rá vörös fejjel. Majd egy idő után Lovi is rád nézett.. 'T-te ne nézz...!' Gondoltad és bólintottál, nem nézve a szemükbe.
"Huuuh..?~ Szóval Lovi végre vallott....?~" Mosolyodott el Toni.
"Nem. Lovi a nevem." Nézett rá szúrós szemekkel Lovi.
"..Végre..?" Néztél kérdően Tonira.
"Oh chica!" Mosolygott Toni. "Nem is tudtad hogy Lovi már amióta itt vagy oda meg vi-" Akarta folyatni de Lovi befogta a száját.
"HOGY BÍRSZ ENNYIT BESZÉLNI..?" Mosolygott rá ijesztően és vörös fejjel.
"Heh?" Értetlenkedtél a padodban.
"S-Semmi be-RAGAZZA." Javította ki magát és kirángatta Tonit a teremből. Majd a folyosóról hallottál pár üvöltözést.
"Ehh..." Nyögtél majd lehajtottad a fejed a padra, és eszedbe jutott valami. 'Csókkal kell zárulnia.' Hangoztak Lovi szavai a fogadással kapcsolatban. Hirtelen ismét vörös lettél.. Hogy fogod te azt megcsinálni, hogyha a kezét se tudod úgy megfogni, hogy ne lenne a fejed paradicsom vörös...? Sóhajtoztál, majd az ajtó felé fordultál ahol láttad Loviékat veszekedni. Az ajtó másik oldalán viszont egy kéz integetett. Gondoltad ki mész megnézni ki az, és hogy kinek integet.
Kikerülted Loviékat, és amint befordultál a kéz irányába szembe találtad magad Emillel.
"E-Emil..!" Mosolyodtál el. "Rég láttalak!" Ugráltál örömödben.
"Jah.." Mosolygott rád, és megsimogatta a fejed. Őszintén, amióta Lovival vagy, egyáltalán nem gondoltál Emilre. Valószínűleg valamiféle fellángolás volt vagy te se tudod. A lényeg az, hogy már Emil sehogy se tudott téged zavarba hozni.
"Szóval? Mizujs veletek?" Kérdezted tőle, mosolyogva.
"Semmi semmi... Den továbbra is olyan hülye mint mindig." Vakarta a fejét és mosolygott. "És veled? Hallom összejöttél azzal a mérgelődő olasszal!"
Ah. Tévedtél. Van amivel zavarba tud hozni. Az pedig Lovi. "I-Igen.:" Mondtad vörösen takarva az arcod.
"Pfff. Maradtál ugyan olyan aranyos ugye?" Figyelte ahogy a fejed egyre vörösebb és vörösebb lesz amint kimondja azt a nevet, hogy Lovino.
Becsengettek.
"Ah.. Nekem órám lesz. Sok sikert [Név]! Még beszélünk?" Nézett rád.
"Persze!" Mosolyogtál. "Hisz a számod még mindig megvan!" Mutattad neki a telód kacsintva.
"Rendben!" Nevetett fel. "Akkor szia!" Köszönt el és elment.
~Eközben~
Lovi épp befejezte a veszekedést Tonival indulni készült vissza a terembe. De amikor megfordult meglátott téged beszélgetni Emillel. Először hagyni akarta, mivel nem aggódott, de amikor elvörösödtél akkor egyszerűen mintha egy hatalmas súlyt helyeztek volna a szívére. Lassan bement a terembe és leült a helyére.
Csengő után kicsit később te is bementél és leültél a helyedre. Lovi a szeme sarkából figyelt téged. Arra gondolt hogy lehet hogy talán még szerelmes vagy Emilbe. Ezt nem akarta.
"Oh amúgy Lovi!" Néztél rá hirtelen kizökkentve őt a gondolataiból.
"I-Igen..?"
"Mit is fogunk nézni..?"
"Hmm.." Görbedt vigyorra a szája. "Arra gondoltam valami jó kis horrort...~" Mondta neked gonoszul.
Megijedtél de csak ennyit mondtál. "O-Oh..? T-Tényleg..? O-Okés nekem n-nincs bajom vele..! Jah.." Nevettél kínosan de Lovi simán észrevette hogy elfehéredtél és az ujjaddal dobolsz a padon.
"Suli után megyünk is." Mondta neked.
Hirtelen vissza jött a színed, és el is vörösödtél. "M-Mii!? M-Már is..?" Néztél rá.
"Igen.. Dolgod van suli után?" Kérdezte tőled te pedig lassan ráztad a fejed. "Akkor ráérsz nem? Kapunál foglak várni."
~Idő ugrás a szexi olasz akcentus általl~
Mentél ki a kapun, szinte remegve amikor megláttad ott Lovit. Feli most nem volt ott.
"Mehetünk?" Nézett rád.
Bólintottál.
Oda tartotta a kezét. Te egy ideig gondolkodtál, hogy mit szeretne, de aztán kapcsoltál és megfogtad a kezét.
"Wow csak a táskádat akartam elkérdni." Nevetett.
"M-Mii!?" Ugrottál meg. Annyira zavarban voltál. "E-Erm É-Én azt..!"
"Nyugi csak vicceltem..~" Mosolygott és összekulcsolta az ujját a tieddel. "Nah menjünk."
"A-Ah..! I-Igen.." Mondtad neki és egy lágy mosoly jelent meg az arcodon. 'Miért vagyok ettől ennyire boldog..?'
Amint vége lett a filmnek, ami amúgy egy akció film volt Lovi hazudott hogy megijesszen. Tehát amint vége lett a filmnek azon kaptátok magatokat hogy besötétedett.
Lovi azt mondta haza kísér, és út közben is a kezedet fogta. Mondjuk már kezdtél rendesen ellazulni és már nem csak dadogtál hanem rendesen beszélgettél is vele.
"És aztán jött a főszereplő és aztán Buuumm!" Mesélted izgatottan a filmet, amin Lovi is ott volt.
Lovi mondjuk nem volt olyan izgatott mint te. Csak azon járt az esze hogy látott téged elpirulni míg azzal a szeméttel beszélgettél. Ez nagyon zavarta.
"Ragazza.." Szólalt meg végül.
"Hm? Mi az Lovi?" Néztél rá.
"Te.." Kezdett bele majd nyelt és elfordult, míg elengedte a kezed. "Te szívesebben lennél itt valaki mással..?" Kérdezte végül.
Úgy érezted hogy a szíved összeszorul. 'Huh? Ez meg miről beszél?' Kérdezni akartad miért? Hogy? Miért hiszi ezt? De egy szó sem jött ki a szádon a meglepődés miatt.
"Heh. Gondoltam." Fordult vissza hozzád egy szomorú mosollyal. "Sajnálom hogy erre kényszerítettelek." Folytatta.
'De te nem.. É-Én szeretek veled lenni..' Érezted a könnycseppet az arcodon.
"H-Huh..!?" Ijedt meg Lovi. "Bella miért sírsz..?" Nézett le rád aggódva.
De te ahelyett hogy mondtál volna valamit megölelted.
Lovi értetlenkedve nézett le rád és lassacskán furcsállva vissza ölelt.
"N-Ne mondj ilyeneket.." Mondtad a pólójába.
Lovi úgy érezte mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről. Most tényleg azért sírtál mert azt feltételezte hogy mással jöttél volna..? Elmondani sem tudta mennyire boldoggá tetted őt most.
Egy ideig csöndben öleltétek egymást míg Lovi megszólalt. "Akkor miért pirultál el amikor azzal a szeméttel beszélgettél?" Kérdezte unottan.
"Huh?" Néztél fel rá amikor már az összes könnyed a pólóján volt. Majd hirtelen megint elvörösödtél mivel rájöttél miről beszél, és dünnyögtél valamit a mellkasába.
"Egy szót se értettem.." Mondta.
"M-Mondom.. Rólad volt szó te nyomorék.."Mondtad tisztábban, de még mindig nem néztél fel rá.
Hihetetlenül boldog volt. Elképzelni sem lehet. Szeretted és ezt már ő is érezte. Mindig olyan távolság tartó voltál de ezek szerint azért, mert nagyon félénk vagy ilyen dolgokkal kapcsolatban.
Amint tovább mentetek meg is pillantottad a házad. Le volt kapcsolva a villany, ezek szerint a bátyád még mindig nem ért haza. Akkor már csak reggel jön. Behívtad Lovit, mivel minél tovább húzod a randit, annál biztosabb hogy elfelejti a csók a végén dolgot.
Leültetek a kanapéra és TVztetek. De nem tudtál rendesen figyelni mivel Lovi folyamatosan téged nézett ami zavart.
"M-Mi az..?" Néztél rá.
"Lassan megyek.. Későre jár.." Mondta és nyújtózkodott egyet.
"O-Oké..!" Mondtad belül boldogan mivel azt gondoltad elfejeti. "Lassan szerintem én is fekszek."
"[Név]." Mondta a neved és amikor oda fordultál iszonyat közel volt hozzád.
"L-Lovi..?" Vörösödtél el.
"Elfelejtetted volna?"
"Ő-Őszintén abban bíztam majd te elfelejted.." Fordultál el vörös fejjel.
Lovi szótlanul ült előtted mélyen a szemedbe nézve. Majd közelebb jött. És közelebb.
Becsuktad a szemed.
Érezted hogy két ajak a tiedhez ragad. Kicsit visszakoztál, de egy idő után vissza csókoltad. 'Hisz ez csak egy csók.. Nem olyan nagy ügy ugye? V-Várjunk.. E-Ez m-mi..?' Gondoltad míg érezted, hogy Lovi a nyelvével kinyitja a szádat. Hirtelen megijedtél. 'Ny-nyelvről nem volt szó..!' Akadtál ki teljesen vörös fejjel.
Mivel kezdett fogyni az energiád Lovi pólójába kapaszkodtál míg a nyelve felfedezte a szád minden területét.
Amikor elhúzódott levegő miatt ismét a szemedbe nézett. Te vissza néztél és hajtottad előre a fejed.
És lefejelted.
"Áu neked meg mi a bajod..!?" Fogta a fejét.
"B-Bocsi bepánikoltam..!" Mondtad zavartan és vörös fejjel.
"Istenem olyan hülye vagy néha.." Nézett rád megint míg a fejét fogta.
"H-Hé..!" Rivalltál rá.
"Jól éreztem magam." Változtatta meg a hangulatot egy lágy mosollyal.
"I-Igen.. Én is. " Viszonoztad azt.
Elköszönt tőled az ajtónál, te pedig bezártad az ajtót és felmentél a szobádba aludni.
'Ez de jó nap volt..!' Gondoltad magadba míg bebújtál az ágyba. Mielőtt el tudtál volna aludni csengett a telefon.
Apád volt az. Nem akartad felvenni. De muszáj voltál.
"Szia apa." Köszöntél neki rendes hangnemben.
Majd miután letett téged elfehéredtél mint egy fal.
'Utálom ezt az embert.' Bámultad a telefonodat könnyes szemmel.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top