Vége volt az óráidnak, és már teljesen kikészültél. De nem az órák miatt.

"L-Lovi nyugodj meg..!" Mondta mosolyogva Toni.

"Nem. Lovi a nevem.. TE PARADICSOM ZABÁLÓ SZEMÉTLÁDA."

Ez ment egész nap. Veszekedésből veszekedésbe. Káromkodásból káromkodásba. Hulla voltál már a miatt a kettő miatt. De leginkább Lovi miatt.

~Haza úton~

"Bella minden oké? Fáradtnak tűnsz.." Nézett rád aggódva Feli és a másik oldalon ment Lovi.

"Az is vagyok.." Mondtad majd ránéztél mérgesen Lovira.

"He? Mi az ragazza?" Nézett vissza rád.

"Semmi." Mondtad majd mérgesen előre fordultál.

"Fratello csinált valamit ami miatt fáradt vagy?" Nézett rád Feli.

"MI. MIÉRT LENNE AZ ÉN HIBÁM HOGY EZ AZ IDI-" De nem tudta végig mondani mivel a kezedet rátetted a szájára.

"Sht." Pisszegted le.

"He?" Vette le a kezedet a szájáról.

"Csiittt.." Mondtad tovább.

"Te engem ne csitítga-"

"SH SHS SHSSHSHSHSHSH Csönd.." Mondtad mérgesen.

"E-Erm.. [Név] minden rendben..?" Nézte a távolból Feli ahogy veszekedsz Lovival.

"Igen." Kezdtél bele. "Csak egész nap azt kellett hallgatnom hogy VALAKI minden ok NÉLKÜL veszekedni kezdett a másikkal!" Mondtad és a hangosabb szavaknál Lovira néztél.

"MIK EZEK A NYILVÁNVALÓ JELZÉSEK?"

"Oké tudod mit?" Néztél rá eltökélten.

"Mit?" Nézett vissza rád.

Majd egy gonosz vigyor csúszott a szádra.

"Fogadjunk hogy nem bírsz ki egy napot káromkodás és veszekedés nélkül." Mosolyogtál rá.

"Mi."

"Hallottad!" Húztad ki magad nagyon büszkén az 'elmés' ötleted miatt.

"Fogadás, mi..." Mondta érdeklődően.

"T-Tudjátok ez nem muszáj-" Próbálta nyugtatni a kedélyeket Feli de Lovi folytatta egy ravasz vigyorral.

"Ha már fogadás hol vannak a tétek?" Mondta neked.

"Téte-? O-OH IGEN PERSZE..!" Mondtad te is büszkén. "Ha én nyerek, akkor.. Hmm... MEG VAN! Akkor azt kell mondanod Toninak hogy az ő paradicsomai a legjobbak, és kedvesnek kell lenned vele!" 

"Huuh?~ Csak ennyir-"

"Egy. Teljes hétig." Mosolyodtál el újra.

"T-TE MEGHIBBANTÁL?"

"Mi van..? Még el se kezdtük de te már feladod..?~" Néztél rá.

"Hah. Még mit nem. És ha én nyerek?"

"Nem tudom. Dönts te."

"Rendben.. Akkor ha én nyerek. El kell jönnöd velem egy randira." Mosolygott rád.

Elvörösödtél hirtelen, míg Feli mögöttetek lefagyott.

"Oh kihagytam." Ment hozzád közelebb, és lehajolt hozzád. "Ami csókkal zárul." Mondta neked lágyan amitől szinte felrobbantál.

"F-FRATELLO...! M-MÉG IS MIÓTA VAGY TE ILYEN BÁTOR?" Lepődött meg Feli bátyja viselkedésén.

"Ah igaz is.. Te még nem tudod..." Gondolkodott el Lovi melletted, míg te ki voltál szinte ütve az előző feltétele miatt.

"M-Mit..?"

"Igen.. Én és [Név] együtt vagyunk." Karolt át téged amitől kizökkentél ugyan, de amint Lovi karjaiba találtad magad egyből elkezdtél vörösödni, és mivel nem akartad hogy Feli így lásson, ezért gyorsan belefúrtad a fejed Lovi mellkasába.

"MICSODA." Akadt ki Feli. "M-mióta!? Miért nem tudok erről..!?" Kérdezősködött a szegény kis olasz. "B-Bella...E-Ez igaz!?" Támadt rád.

"É-Én.. E-Erm.. É- AH MÁR ENNYI AZ IDŐ!? D-DE GÁZ OTTHON MÉG MEG KELL MELEGÍTENEM AA...Aaa....A PAPUCSO- ÚGY ÉRTEM POLIPOM. IGEN EZ LESZ AZ!"  Mondtad teljesen vörös fejjel.

"Polipod..?" Nézett le rád Lovi.

"SZIASZTOK! A FOGADÁS HOLNAPTÓL KEZDŐDIK!" Futottál el.

"B-Bella v-várj..!" Sírt utánad Feli, majd a bátyjára nézett. "Mesélj."

"Minek?"

~Másnap~

Teljesen ki voltál bukva mivel Feli volt az első aki megtudta azt hogy te meg Lovi együtt vagytok. Nem mintha szégyellted volna. Őszintén te akartál vele dicsekedni, de valahogy sose sikerült. Majd eszedbe jutott hogy ma már kezdődik a fogadásod Lovival! Ma péntek van, és hogyha náluk alszol akkor az egész napot figyelheted, és nem lehet semmilyen kiskapuja sem..! Nagyon büszke voltál magadra amiért ilyen okos voltál.

"Fufufu.." Nevettél magadnak.

"Ez már ijesztő hogy magadba nevetsz." Jött mögéd Lovi.

"Nah-nah.. Vigyázz a szavakkal!~" Kacsintottál rá.

"Azt hiszed elfejeltettem..?" Vigyorgott vissza.

"Bella bella..!" Ölelt meg téged Feli.

'Ah hirtelen el is felejtettem..!' Gondoltad magadba és érezted hogy az arcod felmelegszik.

"I-Igazán elmondhattad volna..!" Sírt neked.

Megsimogattad a fejét. "P-Próbáltam.." Mosolyogtál, de a fejedben fejbe csaptad magad.

"Rendben bella..! Nem mintha haragudnék!" Mosolygott rád és újra megölelt.

"F-Feli...!" Könnyeztél be és vissza ölelted.

"Mint az óvodások.."  Nézett hátul titeket Lovi.

~Idő ugrás~

Az órák csak teltek és Lovi nem veszekedett senkivel de még káromkodni sem káromkodott..! Kezdtél megijedni.

"Akkor nálunk töltöd az éjszakát bella?" Mosolygott Feli hazafele úton.

"I-Igen.. Biztosra akarok menni..!" Mondtad eltökélten.

"És hol fogsz aludni? Aludhatsz fratello szobájába-"

"NEM KELL EL LESZEK A KANAPÉN." Mondtad rákvörös fejjel.

Oda értetek és Lovi minden lépését figyelted. De nem te voltál az egyetlen aki mást figyelt. Feli pedig a ti lépéseiteket figyelte. Most hogy tudta hogy együtt vagytok, tudni akarta mit is csinálok együtt.

"Bella ide teheted a táskád." Mutatta Feli a vendégszobát.

"Sz-szóval volt vendég szoba de te azért is Lovi szobájába akartál tenni..?" Fagytál le.

"Még most is mehetsz oda ha gondolo-"

"Jó leszek itt." Tetted le a táskád az ágyra.

Majd lementél a földszintre és leültél a kanapéra TVzni.

Nem sokkal később Lovi is csatlakozott hozzád. Így már nehezebb volt a TVre koncentrálni. Először is, figyelned kellett káromkodik-e, másodszor 'TÚL KÖZEL VAN TÚL KÖZEL VAN.' 

Láttad hogy valamit a telefonján piszkál.

"Huh? Mit csinálsz?" Kérdezted érdeklődve.

"Semmit.. Csak az érdekelt milyen ruhát veszel majd fel a randinkra." Vigyorgott rád, te pedig elvörösödtél.

 "N-NEM FOGSZ NYERNI..!" Fordultál el zavarodban.

"Oh tényleg..?~" Ment hozzád közelebb. A nyakadban érezted a leheletét.

"T-Tényleg." Mondtad továbbra is a másik irányba fordulva vörös fejjel.

Majd egy ideig csend, így vissza fordultál gondolva tiszta a levegő. Ó de mekkorát tévedtél.

Lovi ott ült előtted alig pár centire. Hirtelen megijedtél és elakartál fordulni de egyszerűen a tested leblokkolt.

Lovi egyre közelebb és közelebb jött. Becsuktad a szemed.

"Kész a vacsoraa!~" Hallottad Feli hangját a konyhából, ami kizökkentett titeket, és ismét elpirultál.

"K-KÉSZ A KAJA!" Pattantál fel kínosan nevetve és elindulva a konyha felé.

"I-Igen.." Nevetett ugyan olyan kínosan Lovi szintén vörös fejjel.

~Idő ugrás~

Már majdnem éjfél. Lovi még mindig semmit se mondott ami bántó lett volna. Hárman ültetek a kanapén és TVt néztetek. Kissé zavart a dolog, így támadt egy ötleted.

"Megyek fel kipakolok!" Álltál fel és a lépcső felé vetted az irányt. 'Feli gyakran felidegesíti Lovit..! Ha kettesben lesznek tuti mond majd valamit...!' Gondoltad.

Bent voltál a vendégszobában majd hirtelen meghallottad Lovi hangját.

"TE IDIOTA." 

'EZAZ.'

Azzal a lendülettel lefutottál a lépcsőn és megálltál előttük.

"MEG VAN! VESZTETTÉL! Nyerteem! Nyerteeem!~" Dicsekedtél és énekelted.

"S-Sajnálom bella..." Hajtotta le a fejét Feli.

"Heh? Még is mit?" Néztél rá.

Majd Lovi elővette a telefonját ahol benyomta a hangfelvételek listáját.

"N-Ne mondd hogy.." Száradt le a mosolyod.

"TE IDIOTA." Adta ki a telefon a hangot.

"DING DONG." Csengett az óra. Másnap van.

"Huuh.. Úgy látszik nyertem." Mosolyodott el Lovi. "El ne késs a randinkról~" Kacsintott rád. Majd megint elvörösödtél.

"E-Ez csalás..!" Mondtad neki. "Ha nem káromkodhattál mikor vetted ezt fel..!?"

"Tegnap." Vigyorgott.

"T-Teeee sunyi gazember...!" Mondtad szemrehányóan.

"A nyerés az nyerés drága..~" Ment oda hozzád. "Segítsek a ruha választásban?~" Kacsintott megint.

"MEGLESZEK!" Mondtad vörös fejjel és felmentél a szobádba.

"E-Erm... Minden rendben lesz..?" Kérdezte Feli Lovit lent.

"Abszolút." Mosolygott utánad Lovi büszkén. "Most pedig ne hangoskodj te idiota."

"R-Rendben.." Mondta Feli és visszaült a kanapéra.