"[Név]" Mondta a tanár a dolgozat osztásnál a nevedet.

Irányodat vetted a tanári asztal felé hogy elvedd a dolgozatodat és hogy megtudd hányas lett. Ha ez nem lesz legalább hármas.. Akkor valószínűleg mész az iskolából.

~Visszaemlékezés~

Egy rendes napnak indult minden. Suliba készülődtél. Az agyadban mondjuk még mindig az járt, amit apád mondott neked a fesztiválon. Ha továbbra is rosszul teljesítesz repülsz. Nem akartad ezt.

Egy kevés könny szökött a szemedbe amikor végig ment az agyadon az, hogy akár mindenkit elveszíthetsz.

"[Név]! Ismét késni fogsz!~" Szólt fel a bátyád hozzád a földszintről.

"Ah igaz is! Elmentem [Bátyád neve]!" Mondtad neki kilépve az ajtón.

"Vigyázz magadra." Mondta mosolyogva a bátyád és bezárta utánad az ajtót.

Iskolába menet is ez járt a fejedben. Hogy tanulsz majd? Egyszerűen nem megy. Bátyáddal meg nem akartál erről beszélni. Az lesz hogy meg kell majd valakit kérned az osztályból..?

"Veee!~" Öleltek meg hátulról az utcán ami kizökkentett a gondolataidból.

"F-Feli...!" Ijedtél meg.

"Nagyon el voltál merülve [Név]!" Mosolygott. "Min gondolkodsz ennyire?"

"S-Semmi komoly ne aggódj..!" Nevettél kínodba. "De várj ha te itt vagy akkor.." Kezdtél bele.

"Ah! Igen fratello is itt.... Huh? VOLT?" Nézett mögé.

"Itt vagyok még mindig.." Fordult ki az egyik sarokból Lovi.

"M-Mit csináltál te ott..?" Furcsálltad.

"ONNAN JÖTTÜNK... Csak... Ez az idiota amint meglátott egy olyan hajszínt amilyen neked van egyből futni kezdett..." Mondta mérgesen mint mindig.

"Awwww..." Mosolyogtál és simogattad meg Feli fejét.

Tehát együtt mentetek be a suliba és az órák lassan teltek.

~Ebéd szünetben~

"Tényleg bella tegnap fratelloval mentél haza ugye?" Mosolygott Feli te pedig félre nyelted a kajád.

"I-Igen..!" Mondtad két fuldoklás között.

"Mi volt..?" Mosolygott Feli sunyin.

"Semmi semmi semmi..!" Ráztad a fejed. Igazság szerint nem hazudtál olyan nagyot de azt nem kell tudnia hogy beugrottatok palacsintázni...

"Úgy érti semmi közöd hozzá." Szólalt meg Lovi de nem nézett fel a könyvéből hozzátok. Majd hirtelen egy sunyi mosollyal felnéz. "És ha volt..?"

"MIIIIIII!?" Szólaltál meg egyszerre Felivel. Teljesen vörös arccal persze. Felinek meg inkább a döbbent arc illett.

"Pff.. Vicc volt vicc volt.." Fordult vissza a könyvéhez mosolyogva. "Vagy nem.." Mondta nagyon halkan.

"BELLA!?" 

"TÉNYLEG NEM VOLT SEMMI!" Magyaráztad magad.

~Utolsó óra~

Utolsó óra van.. Túl éltél még egy napot. Azaz majdnem. Azaz nem kellett volna sok hozzá amikor is...

"Oh igen. A következő órán dolgozat lesz." Szólalt meg a tanár. Mi? Miért pont [A tantárgy amiből elég rossz vagy..]-ból/ből..? 

~Óra után~

A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejedben. A gyomrod összeszorult. Ezt a tantárgyat utáltad. Egyszerűen nem bírtad megérteni.

"Mehetünk bella..?" Nézett rád aggódva Feli a kapunál. Lovi is ott volt. Ismét haza kísértek téged.

"F-Feli..?" Szólaltál meg hirtelen.

"Hm? Mi az bella?" 

"Te jó vagy [tantárgy]-ból/ből..?"

Lovi hátul kuncogott.

"M-mint ahogy hallod fratellotól.. Nem épp a kedvencem..." Szomorodott el. "Miért?"

"S-Semmi..." Szomorodtál el te is.

Feli értette. Korrepetálni kell téged.

"Viszont!" Mondta ismét mosolyogva. "Fratello egész jó benne!"

Lovi megugrott hátul.

"K-Komolyan..!?" Csillogtak a szemeid, majd oda léptél Lovihoz.

"Igaz ez?" Kérdezted tőle reményteli szemekkel.

"Én minden tantárgyból jó vagyok.. Csak.. Abban kifejezetten jó.." Mondta zavartan és elfordult.

"A-Akkor..!" Ugrottál meg.  "Segítenél nekem benne...!?" Kérdezted tőle.

"Huuuh..?" Nézett Lovi unottan. Látszólag semmi kedve nem volt.

"Kéérlek! Csak ebben a dolgozatban segíts..!"

"E-Erm.." 

"Légyszi légyszi léégyszii..! Meg teszek bármiit..!" Sírtál neki.

"JÓ JÓ LEGYEN. De tudod hogy holnap írjuk.. Addig hogy tanítsam meg neked az egész anyagot..?"

Éééés végül náluk kötöttél ki. Pontosabban.. Lovi szobájában.

"Ne nyúlj semmihez. Mindjárt jövök." Mondta Lovi és hagyott ott téged egyedül.

'MOST MIT CSINÁLJAK..?' Akadtál ki a fejedben de közbe kívül mosolyogtál. 'Életemben először vagyok egy fiú szobájában a bátyámén kívül.. RÁADÁSUL LOVI VALLOTT NEKEM...! Azóta furcsán érzem magam..!! Nem. NEM NEM.. Most a tanulásra kell figyelni..! Gyerünk [Név] kapd össze magad..! Ha nem sikerül ez amúgy se láthatod többé őket...'

"Nah szóval." Jött be Lovi a szobába megint. "Melyiket nem érted?" Ült le majd te is leültél mellé.

"E-Erm várj előveszem." Mondtad majd elkezdtél kutatni a táskádban.

"Aha.. Szóval.." Gondolkodott hangosan Lovi. "ROHADTUL NEM ÉRTESZ EGY BETŰT SE?" Akadt ki.

"N-Nem kell üvöltened..! N-Nem tehetek róla hogy nem ér-értem.." Fordultál el zavarodban.

Lovi sóhajtott egyet. "Rendben. Kezdjük ezzel."

Vadul tanulni kezdtetek úgy körülbelül 2 órán keresztül amikor is Feli lentről szólt.

"Kész a vacsoraa..!" Hallottad azt a szokásos boldog hangot.

"Még nem vagyunk kész..." Dünnyögött Lovi halkan.

"A-Amúgy se vagyok é-" Kezdtél bele mosolyogva de a gyomrod korgott.

Lovi rád nézett.

"P-Pontosabban őszintén.. M-Már olyan... Ebéd óta nem ettem s-semmit.. hehe.."

"Jóó..." Állt fel az asztaltól Lovi. "Gyere akkor."

"Yaaay.. Pihenő!" Örültél.

"De ha vissza jövünk kikérdezem tőled az egészet amit eddig vettünk."

"HEEEEH? Szívteleeen...!" 

"Ez van.." 

Ismét veszekedve jöttetek le a lépcsőn majd a konyhában megláttátok a megterített asztalt.

Te középre ültél és elkezdted enni a tésztát amit Feli csinált. 

"Ez nagyon finom..!" Etted boldogan mintha az életed múlna rajta.

Feli vidáman nézte ahogy eszel, örülve hogy ízlik. És mintha Lovi arcán is meg-meg jelent volna egy csekély kis mosoly.

Vacsora közben még elővetted a telefonod hogy megírd a bátyádnak nem tudod mikor mész haza. Ne várjon rád.

~Egy idő után~

A vacsora már elég rég volt és már olyan 11 óra lehetett.. Feli már rég aludt, és te is egész fáradt voltál..

"Nah már csak ez az egy van.." Mondta Lovi. "Olvasd át addig kimegyek iszok valamit."

"Hozoool neeekeeem iiiis...?" Sírtál neki.

"Pppeeeerszee haaa neeeeem fooogsz ííígy beeeszééélniiii." Utánozott téged.

"Reeeeendbeeeeen..." Mondtad majd vissza fordultál a füzetedhez.

Amikor Lovi visszaért kinyitotta az ajtót a két pohár vízzel a kezében. Mondjuk te már.. Húztad a lóbőrt. 

"Ez most komoly...?" Mondta hangosan Lovi.

'Legalább átolvasta...?' Gondolta magában és ismét leült melléd. 'Basszus mennyiszer láttam én már őt aludni..' Gondolta és elkezdte piszkálni a hajad. 

"Jól dolgoztál... Szép álmokat." Mondta, majd betakart téged és lefeküdt aludni ő is.

~Másnap reggel~

Együtt indultatok el a suliba, és az első óra épp az volt amitől féltél. 

~Visszaemlékezés vége~

Azóta vagy két nap telt el és a tanár ki is javította. Nem semmi mi? Húzhatta volna még egy kicsit az időt...

Kimentél a neved hallatán és megkaptad a dolgozatod.

'Csak a hármas legyen meg csak a hármas legyen meg...' Gondoltad magadba majd megnézted a dolgozatod.

Megállt benned a vér.

~Óra után~

"Nah bella nah bella..!?" Jött oda Feli, mögötte Lovi.

Szótlan voltál.

Lovi előre lépett. "Csak nem sikerült mi...?" Kérdezte kissé aggódva.

"...Lovi.." Szólaltál meg hirtelen.

"Ige-HUH!?" Lett Lovi félbevágva az ölelésed által. Paradicsom vörös lett.

"NÉGYES ALÁ NÉGYES ALÁÁ!" Énekelted míg szorítottad a mérges olaszt magadhoz. "Köszönöm köszönöm köszönöm..!"

"O-Oké oké felfogtam..! Szívesen.." Mondta majd megsimogatta a fejed.

"Fratello a tincsed szivecské-"

"FOGD BE."