Gomboltad be a felsőd reggel a tükör előtt. Iskolába indultál. A szemeid táskásak voltak mivel egy percet se tudtál aludni.

"Heh.. Hogy is tudtam volna.." Néztél bele a tükörbe és visszaemlékeztél.

~Visszaemlékezés~

"...Én." Mondta Lovi mögötted.

"Huh?" Kaptad oda a fejed hirtelen.

Lovi közelebb ment és leült melléd.

"Azt mondtam.." Kezdett bele majd a végére elfordult és csupa vörös volt az arca. "Hogy én."

"T-Te mi..?" Kérdezted és kezdted érezni hogy az arcod melegszik fel. Már nem is tudtál a sírással foglalkozni.

Mérges pillantást vetett rád. "Szerinted mi..?"

"N-N-Nem tudom..! Éhes vagy..!?" Vakartad a fejed és kínosan nevettél.

Lovinak már most elege volt. Majd elkapta azt a kezed amivel a fejedet vakartad és szorította.

"Én szeretnék bele egy ilyen lányba." Mondta és mélyen a szemedbe nézett. Nagyon magabiztosnak tűnt még is az arca mint egy ráké olyan volt.

Hirtelen lefagytál. Majd szép lassan az arcodat elkezdte beteríteni a pír. Elkezdtél dadogni.

"Á-Áh..! É-én..! A-Azaz..! E-Ezt hogy.. M-Mármint.. Ez o-olyan hir-..!" Egy rendes mondatot nem tudtál mondani.

"Nyugodj már meg." Mondta majd a másik kezét a fejedre tette. "Nem azt mondtam most hogy gyere hozzám."

"É-ÉN AZT TUDO-" De csak nem hagyta hogy befejezd.

"Nem is azt mondtam hogy most azonnal válaszolj. Csak.. Ezt tudd." Mondta majd azzal egy sóhaj mellett felállt mellőled.

 "Hát. Legalább már nem sírsz. Jah és amúgy Feli a kapuban vár téged." Fejezte be majd azzal otthagyott téged a tetőn.

~Kis idő múlva~

"Bella hát előkerü-!" Kezdett bele Feli de elfutottál mellette.

"Bocsi Feli ma egyedül megyek haza..!" Üvöltötted neki vissza és azzal eszeveszettül futottál haza.

~Visszaemlékezés vége~

"[Becenév] kész a reggeli..!~" Hallottad a lenti konyhából bátyád hangját.

Ismét összekaptad magad és gyengéden arcon csaptad magad. "Rendben [Név.] Meg tudod csinálni a mai napot is. Hisz végül is ezt mondta akkor is amikor beteg voltál, nem? Azaz... Akkor mondjuk kicsit félre értetted de... NEM NEM. MENNI FOG..!" Mondtad magadnak.

"[Név] Már megint magadba beszélsz..?" Kérdezte szomorúan a bátyád, és akkor láttad meg hogy az ajtód előtt állt.

"HUH-!? KO-KOPOGNI NEM TUDSZ..!?" Förmedtél rá vörös arccal.

"Huh..? Nyitva van az ajtó hova kopogjak még..?"

"MINDEGY. MEGYEK SULIBA.." Futottál ki.

"Táskádat már itt hagyood~" Énekelte neked a bátyád mutatva a táskádra amit magad mögött hagytál.

"Kösz.."

"Szép napot!~"Köszönt el tőled. Bólintottál és elmentél.

Most még időben is beértél. Kicsit büszke voltál magadra.

"Bella..!" Öleltek meg hátulról.

"Mondd Feli." Néztél rá egy lágy mosollyal az arcodon.

"Hova lettél tegnap olyan hirtelen..?" Kérdezte tőled aggódva, és ezúttal tényleg nem sejtve semmit.

"D-Dolgom akadt.." Próbáltad mindenhogy magyarázni magad, majd a terem ajtaja kinyílt.

Pont neki kellett bejönnie.

"Áh fratello hát itt vagy!" Mosolygott mögötted Feli. De te amint megláttad elvörösödtél és a szíved majd kiugrott a helyéből.

Lovi is rád nézett és a szemeitek találkoztak.

"..."

"..."

"Reggelt." Törte meg a csendet végül Lovi.

"Eh..? A-Azaz R-Reggelt.." Néztél le még mindig rákvörös fejjel.

Feli már kezdte érteni mi van de nem volt benne biztos.

'Ehh..? Ugyan úgy viselkedik..? M-Mármint.. Nem mintha mást várnék de.. MINTHA SEMMI SEM LETT VOLNA..!? V-Várjunk.. Lehet hogy nem csak velem játszotta el ezt..? LEHET HOGY LOVI EGY SELYEMFIÚ!?' Ugrándoztak a gondolatok a fejedben és szinte kővé fagytál a gondolataidtól.

"Bella.. Jól vagy..?" Nézett ki a hátad mögül Feli.

"B-Biztos Love Hotelekbe* is jár mindennap..." Mondtad ki véletlen hangosan.

"HUUH..!?" Ijedt meg Feli.

"MI!? SEMMI. SEMMI." Mondtad gyorsan.

"[Név] olyan furcsa vagy mostanság.." Sírt neked a kis olasz.

"T-Tényleg..? Hehe.. Nem vettem észre..!" Nevettél kínodban.

Lovi csak a szeme sarkából figyelt.

~Osztályfőnöki~

"Rendben. Kik lesznek ezen a héten az osztályfelelősök? Tudjátok egy fiú egy lány kell." Vázolta a helyzetet nektek az osztályfőnök.

~Egy kis idő múlva~

"Hmm.. Rendben a lány megvan. [Név] lesz az a szavazások alapján." Mutatta a táblán lévő sok vonalat a neved mellett a tanár. Kellett neked így kijönni mindig mindenkivel..

A fiúknál már így volt a helyzet. Mivel az osztály nagy része fiú így hát sok versenyző volt. De végül.

"Rendben. Úgy néz ki hogy a fiú osztályfelelősünk Arthur lesz." Mondta a tanár.

Ezzel annyira nem volt bajod. Jóba voltál vele.

"Ehh...! Ő nem leheeet..!" Sírt hátul Alfred.

"Huh? Miért nem?" Kérdezett vissza a tanár.

"Neki már így is sook dolga vaaan.."

"Hmm ez igaz.. Akkor a második lesz az." Mondta a tanár.

"A-Alfred..!" Nézett Arthur könnyes és boldog szemekkel a mellette lévő fiúra.

"ÍGY MÁR LESZ IDŐD ALUDNI ÉS KÖZBEN LENYÍRHATOM A SZEMÖLDÖKÖD..!" Üvöltve suttogta neki Alfred. Nagyon büszke volt magára.

Arthur mosolya leszáradt és lelki szemeivel már halott volt számára Al.

Eközben a te lelki szemeid is dolgoztad. Mivel te gyorsabban számoltad meg a másodikat így már tudtad ki lesz veled. Nyeltél egyet. Hátha elszámolja majd és akkor nem őt kapod..!

"Hmm.. Úgy látszik a fiú osztályfelelősünk Lovino lesz. Rendben felelősök. Már most van egy dolgotok. Vigyétek el ezt a sok kémcsőt a kémia szertárba." Mutatott egy dobozra ami már az óra elejétől fogva ott volt.

A folyosón menve szinte nem is szóltatok egymáshoz. Sőt.. Miért dobogott ennyire a szíved. Megállás nélkül. Nem tudtad mit csinálj vagy mondj. Nem mintha még mindig mérges lennél rá.

"Ragazza." Szólalt meg hirtelen.

Megugrottál de válaszoltál elfordulva. "I-Igen..?"

Valószínűleg Lovi észrevette hogy tegnap óta kerülöd a vele lévő szemkontaktust és ez nem tetszett neki.

"Vedd úgy hogy nem mondtam semmit." Mondta ki végül.

Lefagytál. Mi..? Most nem értetted. Miért ne? Mármint.. Csak neked szólt nem? Azért mondta mert azt akarta hogy tudd. Í-Így.. Biztos jó lesz neki..?

"Biztos..?" Kérdezted végül.

"Jah persze. Miért?"

"Úgy értem... Ez így jó neked..?" Kérdezted félve de még mindig kerülve a szemkontaktust.

"A mostaninál biztosan.."

"Csak mert akkor is ignoráltam amikor beteg voltam és akkor mondtad és akkor is az lett ho-" De nem tudtad megfejezni mivel Lovi megállt hirtelen. Hátra fordultál hozzá. "Huh? Lovino?"

"T-Te..." Kezdett bele.

"..?"

"TE AKKOR ÉBREN VOLTÁL!?" És így vált az egész gyerek vörössé.

"Igen.." Furcsálltad. "Mégis ki tudna olyan hamar elaludni?"

Lovi csak lefele nézett majd észrevette hogy nála van egy doboz dobálható tárgy.

"Megdobjalak a sok kémcsővel..?" Nézett rád ijesztően.

"Nenenenene." Sírtál neki. Majd bevártad őt a folyosón és ismét egymás mellett mentetek.

Kicsit kuncogtál.

"Mi az..?"

"Te így bánsz.. Azzal akiket szeretsz..?" Piszkáltad őt egy kicsit mosolyogva.

"M-MONDTAM HOGY VEDD ÚGY MINTHA NEM MONDTAM VOLNA SEMMIT. ELŐRE MEGYEK." Majd azzal ismét vörös arccal előre sietett.

Te csak mosolyogva néztél utána.

'Igen ezt mondtad.. De... Mi van ha nem akarom úgy venni..?' komolyodtál el egy kicsit majd mentél utána.

*=A Love Hotelek esetleg azoknak akik nem tudnák.. TvT Olyan hotelek ahol csak azért bérelnek szobát hogy.. Egy éjszakás kalandokat éljenek át. Nagyon sok ilyen hotel van Japánban.