Miután a fesztiválnak vége lett, egyre többet voltál Emilékkel.. És egyre kevesebbet Loviékkel. Azaz, hogy pontosítsak Lovival voltál kevesebbet. Hisz végül is még mindig össze vagy veszve vele.  Felivel és Tonival ugyan úgy voltál.

A lényeg egy volt. Egyre többet voltál ugye Emillel és a testvéreivel és kezdtél jobban kijönni velük. Megtudtad hogy Lukas az csak túl szégyenlős és nagyon szeretné hogy Emil "nagy bátyó"-nak hívná őt.

Ezzel együtt eldöntöttél valami még fontosabbat is.

A nap végére vallani fogsz neki. Ez ellen már senki sem tehet semmit.

Az órákon egyre idegesebb és idegesebb lettél. Közeledett az utolsó órád ami a testnevelés volt és Emillel voltatok. 

"Bella minden rendben?" Kérdezte Feli aggódva ami kizökkentett téged az álmodozásodból.

"Huh? Mi hol?"

"Bella...! Figyelj oda ha beszélneeek..~" Sírt neked.

"Bocsi Feli.." Mondtad neki és simogattad meg a fejét. "Cs-csak kicsit fáradt vagyok.." Fordultál el egy gyenge pírrel az arcodon.

"Bella!" Mosolygott Feli. "Úgy viselkedsz mintha ma vallanál valakinek!" Viccelődött.

Kicsit megugrottál. Feli lefagyott.

"B-bella..?" Nézett rád.

Te nem néztél vissza rá. És a pír az arcodon tovább nőtt.

"BELLA TE TÉNYLEG VALLANI FOGSZ MA VALAKINEK...!?" Hangoskodott majd hirtelen befogtad a száját.

"Sssshhh..." Csitíttattad őt idegesen csupa vörös arccal.

Ez felkeltette Lovi figyelmét és csak a szeme sarkából figyelt.

"Bella..! Kinek és mikor..!?" Idegeskedett egy kicsit Feli.

"A-Az mindegy.." Fordultál el megint.

"Chöö..! Mondd el mondd el..!" Sírt neked. Direkt figyelte hogy Lovi is hallja-e.

"J-Jó csak halkabban...!" Sírtál neki vissza. Nem lehet elmondani mennyire zavarban voltál.

Majd azzal Lovi egy mozdulattal kitolta a székét maga alól, és kiment a teremből.

Feli szemei követték. 'Aww fratello.. Ennyire nem tudod elviselni hogyha erről beszél a bella..?' Nézett utána.

A folyosón Lovi csak kint állt a lépcső előtt és nézett ki a fejéből. Nem akarta hallani. Semmiképp sem. Hisz.. Eleve tudta ki az. 

Majd azzal meglátott egy ismerős alakot felfelé jönni a lépcsőn épp felé.

Jól tudta ki az. Hisz a nap minden egyes percében körülötte legyeskedsz.

"Hm?" Állt meg a fiú Lovi előtt. "Erm.. L-Lovino igaz..?" Kérdezte tőle.

"Ja." Mondta egyszerűen Lovi.

"Heh. Sokat hallottam rólad." Mondta neki a srác.

"Ahogy én is rólad."

"T-Tényleg..?" Csodálkozott egy kicsit Emil. 

"Jah. Most pedig lemennék a lépcsőn ha megengednéd."

"A-Ah persze.." Ment arrább így Lovi letudott menni.

'Mivan..? Egyáltalán nem úgy viselkedik ahogy [Név] mesélte nekünk.. Eléggé bunkó..' Nézett utána Emil de végül szó nélkül hagyta.

Ezen kívül, Lovit már az boldoggá tette hogy sokat meséltél róla. 

Emil oda lépett az osztályod ajtajához ahonnan  már most nagyon hangos hangok jöttek ki. Majd bekukucskált és meglátott téged Felivel beszélgetni rák vörös fejjel.

Megpillantottad őt és intett neked hogy menj oda. Majd mondtál valamit Felinek amit nem hallott Emil és oda mentél hozzá.

"Mondd." Mosolyogtál rá kedvesen mint mindig. Ettől függetlenül rettentő ideges voltál.

"Ismét együtt lesz tesink ugye?" Érdeklődött Emil.

"Aha aha!" Voltál izgatott.

"Oké oké nyugi van.." Mosolyodott el rajtad és megsimogatta a fejed. 

Ilyenkor mindig elvörösödtél és a [haj szín] hajaddal próbáltad takarni az arcod ahogy csak lehet. Úgy nézett ki mindig sikerült mivel Emil nem igazán vett észre semmit sem.

~Testnevelés óra~

Itt az idő. Ez után az óra után mondod el neki.. Amit már egy jó ideje el akarsz... 

Szinte remegsz.. Mit fogsz szólni? El fogja fogadni..?

Ezen töprengettél amikor egy kéz fogta meg a vállad amitől megugrottál.

"Woah.. nyugi chica ez csak én vagyok..!" Mosolygott rád Toni.

"A-Ah.. E-erm.. Szia Toni..!" Szólaltál meg végül.

"Eléggé ideges vagy mostanában... Jól vagy?" Kérdezte tőled.

"Persze soha jobban!" Álltál be Alfredhez szerű hős pózba.

Toni ettől kacagott egy kicsit majd megszólalt. "Ha te mondod." Mosolygott rád.

 Az óra gyorsan telt. Körbe kellett futnotok a teremben majd végül kiütőztetek.

~Óra végén~

"E-Emil.. M-Majd ha kész vagy az átöltözéssel... B-Beszélhetnék veled négy szem közt..?" Mondtad halkan neki amint kicsengettek.

"Hmm? Persze." Nézett rád de te kerülted a szemkontaktust.

Amikor átöltöztél úgy érezted hogy a szíved mindjárt szétrobban.

"Nah itt vagyok mit szerettél volna?" Mosolygott mögötted Emil. A testnevelés cucca még nála volt, ezek szerint sietett hozzád amint csak tudott. Ettől nagyon boldog voltál.

"Hát erm.. Én..Én csak.." Kezdtél bele. 'Miért jönnek a szavak ilyen nehezen..!?' Szidtad magad magadban.

"Hé.. [Név] minden rendben..?" Nézett rád aggódva.

"M-MI!? A-Ah igen.. Minden perfect.. HEHE...." Nevettél kínosan, majd újra belekezdtél. "Szóval.. Emil.. Én... csak annyit akartam hogy.."

"Hm?" Mosolygott tovább rád várva arra hogy mit mondasz neki.

Mély levegőt vettél. "Én.." Majd végre rávetted magad. "Én nagyon kedvellek téged..!" Mondtad ki csukott szemekkel teljesen a padlót bámulva és úgy érezted hogy mindjárt felrobbansz.

"Oh..!" Lepődött meg Emil. "Én is kedvellek." Mosolygott rád.

Huh..? Ez most komoly? Nem álmodok ugye?

"Olyan vagy nekem mint egy húg!" Folytatta.

Huh...? Ez...Ez most komoly..? M-Most álmodok ugye...? Érezted a gombócot a torkodban.

"E-Eh.. I-Igen én is így értettem.." Nyögted ki nehezen. Nem igen tudtad visszatartani a könnyeidet... Így hát. "B-Bocsi Emil..! Most megyek..!" Futottál el.

"Huh..? [Név]?" Nézett utánad aggódva a fiú.

~Egy kis idő múlva~

"Hmm.. Hol lehet a bella.." Keresett téged Feli mindenhol. Úgy volt együtt mentek haza.

"Fratello fratello..!" Ment oda aggódva Feli a bátyjához.

"Mi az?"

"Nem láttad [Név]-t?"  

"Huh..?"

"Hát... Úgy volt hogy együtt megyünk haza.. De nem jött.." Magyarázta Feli.

"Jó.. Megyek megkeresem.." Adta be a derekát Lovi.

"Menjek veled?" Kérdezte Feli.

"Nem kell. Nem most először kell felügyelnem arra az idiota-ra."

"Vettem!" Mosolygott Feli. "Kint várlak titeket!" Mondta majd kiment boldogan.

'Hol is kezdjem..' Gondolta Lovi és elkezdett kutatni utánad. 

Elég sok ideje keresett már téged, még a felsőbb évesek folyosóját is megnézte. De sehol semmi sem volt. Már kezdett aggódni.

Majd egy idő után a tető felé vette az irányt. Végül is már csak ott nem nézte. Amikor az ajtóhoz ért mér az ajtón keresztül hallotta a szipogásokat. Bárhol felismerte volna a hangod. Te..Sírtál..?

Kinyitotta az ajtót és meglátott téged összekuporodva.

"Ragazza..." Mondta halkan aggodalommal az arcán. 

Halkan mondta ugyan még is hallottad. Hátra fordultál és a szemed csupa könny volt. Megláttad Lovit majd azzal vissza fordultál.

"Jó okéé... Te megmondtad.." Kezdtél bele.

"Huh?" Nézett rád furcsán Lovi. Még mindig nem voltál képes felé fordulni.

Sóhajtottál egyet. "Mondhatni.. Vissza lettem utasítva..?" Nevettél két könny között. "Szánalmas vagyok."

Lovi már épp mondani akart valamit de te folytattad.

"Igazad volt..." hajtottad le a fejed jobban. "Végül is. Ki szeretne bele egy ilyen lányba hehe.." Nevettél magadba.

"...Én." Hallatszódott Lovitól a háttérben.

"Huh?" Fordultál meg hirtelen.