Egy kis futás után már megint a termed előtt álltál.

'K-KÖRBE FUTOTTAM A SULIT..?' Majd azzal verni kezdted a fejed a falba.

Hallottál néhány furcsa motyogást mögötted amikor egy-egy diák elment melletted megkérdőjelezve mit csinálsz.

'V--Várjunk csak... HISZ EGY OSZTÁLYBA VAGYOK VELÜK. ÍGY IS ÚGY IS TALÁLKOZOK VELÜ-' Szakítottad félbe magad és MÉG jobban verted a fejed.

"B-bella jól vagy..!?" Jött oda hozzád Feli aggódva és oda tette a kezét hogy ne tudd tovább verni a fejed.

"A-Ah Feli... Te vagy az..?" Mosolyogtál rá fáradtan.

"Bella miért futottál el tőlünk?" Kérdezte még mindig aggódást mutatva az arcán.

"Most is elfutnék de már a lábaim nem bírják..." Sírtál halkan.

"Mi volt az bella?" Látszott hogy nem hallotta amit mondtál.

"S-Semmi semmi Feli...!" Nevettél idegesen. "Milyen óránk is lesz?"

"Ah! Azt hiszem testnevelés.." Amint meghallottad ezeket a szavakat Összeestél.

"E-Ez most komoly? Hehehe.. Hehehe.." Nevettél a földet bámulva.

"B-Bella ha nem vagy jól akkor menjünk az orvosiba..!" Ijesztetted meg megint a kis olaszt.

"N-Nem jól vagyok... Megyek átöltözök..." 

"R-Rendben.." Mondta neked és elindultál a szekrényedhez.

~Kis idő múlva~

Miután átöltöztél kimentél az udvarra ahol már az egész osztályod volt.

"Dudette hát itt vagy..!" Meghallottad ismét a hátad felől és elbújtál a legközelebb lévő mögé. 

Akinek épp Lovinak kellett lennie.

"M-Mit csinálsz..!?" Forgolódott Lovi.

"Shh shh..." Csitíttattad őt és vártad hogy Al elmenjen. Lovi szemei is követtél a fiút miután észrevette hogy előle bujkálsz.

"Yaay... Túl éltem.." Nevettél örömödben. "Köszi Lovi életet mentettél.~" Kacsintottál rá egy bolondos mosollyal.

"Jah király..."

'Biztos vagyok benne hogy azt 'Ti amo'-t barátként értette! Igen!' Nevettél magadba.

"Hehe.. Olyan okos vagyok.." Dicsérted magad véletlenül hangosan.

"Nahát valaki vicces kedvébe van..!" Nevetett gúnyosan Lovi.

"N-Nem vicceltem..!" Kaptad fel egyből a vizet.

"Nah gyerekek." Jött be a testnevelés tanárnő.

Beálltál a tornasorba és a tanár újra megszólalt.

"Ma a másik osztállyal mivel a tanáruk beteget jelentett..." Mondta kedvtelenül. 'Persze neki engedik a hülye betegségét... Még is ki hallott olyanról hogy ebóla? Istenem... Ezt is tuti kitalálta...' Gondolta magában a testnevelés tanár és beengedte a másik osztályt. 

Mosolyogtál rájuk kedvesen, majd hirtelen leszáradt a mosolyod amikor egy ismerős alakot vettél észre.

Hirtelen elvörösödtél. Emil volt az...

Ő is észre vett téged és intett neked egy póker arccal.

Ettől még jobban elpirultál és belefúrtad az arcod a melletted lévő karjába, aki nem volt más mint Feli. Bizony közted és közte a magasság nem volt sokkal másabb. Majdnem az osztály legalacsonyabb tanulója voltál ami zavart is téged.

"B-Bella minden rendben..!?" Nézett rád aggódva.

"Tanárnő!" Nyújtotta a kezét Lovi szintén póker arccal és újra megszólalt. " [Név] nem érzi jól magát. Elmehet a nővér szobába?" 

Csodálkoztál. Ezek szerint Lovi észre vette hogy fáradt vagy és hogy furcsán viselkedsz.

"Persze. [Név]! Mozgás." Nézett rád.

"I-Igen is.." Mondtad majd azzal a nővér szobába vetted az irányt.

"Huuh szóval [Név] a neve.. Den majd kérdezni fogja az biztos.." Gondolkodott hangosan Emil amikor kimentél.

"Ismered őt Emil?" Nézett rá a mellette álló srác.

"Jah találkoztam vele a folyosón.."

"Huh.. Aranyos azt meg kell hagyni.. Biztos nagy rajongó tábora van a fiúk között!" Mondta a srác mosolyogva.

"Ha te mondod." Ignorálta Emil.

Amikor beértél a nővér szobába senki sem volt ott. Mondjuk ezt megszokhattad mivel általában a nővér valahol a világ végén van.

Leültél az egyik üres ágyra és kivettél egy lázmérőt mivel forrónak érezted az arcod.

"Hmm... Furcsa... A hőmérsékletem normális.." Mondtad majd megfogtad az arcod. Pedig az forró volt. Majd megijedtél.

"Mi van ha szívritmus zavarom van..!?" Ijesztetted meg magad. "Furcsán dobog a mai nap a szívem... BETEG VAGYOK...!?" Ijedtél meg.

"TE SZERELMES VAGY..!?" Jött egy hang az ajtó felől és a szívbajt hozta rád. Az ajtó kinyílt és megláttad Lizet.

"L-Liz azt hittem kiköpöm a szívem miattad..." Szóltál rá.

"Bocsi.. Rám szóltak hogy jöjjek megnézni téged.... DE NEM EZ A LÉNYEG. MI VAN A SZÍVEDDEL?" Futott oda hozzád.

"Hát tudod... Normális esetbe a szívem azt csinálja hogy... Dum.. Dum.. Dum..."

"I-Igeeen.."

"D-De ha közelben van az a srác..." Direkt nem akartad a nevét mondani. "Akkor valami ilyesmit csinál hogy dum..dum...DUMDUMDUMDUMDUM."

"T-Te totálisan szerelmeees vaaaaagy~~" Nevette el magát. "Ki az a 'srác'?"

"M-Mindegy..." Fordultál el vörösen.

"Tippelhetek..?~" Majd ránéztél.

"Lovi az?" Kérdezte meg. Ráztad lassan a fejed. Liz mosolya leszáradt. "Oh... Akkor... Nem kell elmondanod ha nem akarod..!" Nevetett furcsán. "Megyek vissza tesire! Próbálj nem meghalni addig..!" Mondta majd kiment az ajtón.

Az ajtó mellett megállt. 'BASSZUS EZ NEM LESZ JÓ... A SHIPPEMNEK ANNYI.... Plussz.. Lovi szívének is annyi... NEM NEM. ERRŐL NEM SZABAD TUDNIA.' Gondolta magában.

Te bent maradtál a szobában és gondolkodtál.

Szerelmes vagy..?

DONE. TvT

Remélem tetszik. >:33 Most nagyon kivan találva egy story amit tervezek! Ne aggódj.. Ez még mindig egy Romano x Reader... TvT Nem kell a para. ;u;

Ciaooo~