'Minden homályos.. Alig látok valamit.. Csak vörös foltokat. Sípol a fülem. A fejem és a torkom fáj. ...Huh..? Valaki keservesen sír.. Ki lehet az..?

A torkomat kínzó fájdalomból rájöttem.. Én vagyok az.' Gondoltad magadba.

Még mindig a földön térdeltél, alig kapva levegőt, és a babát a kezedben tartottad. Sírtál ahogy még soha. Miért történt ez? Ki tette ezt? Gondolkodni sem tudtál rendesen.

~Visszaemlékezés~

Amint kifutottál a teremből Anglia aggódni kezdett.

"Hm? Vele meg mi lett?" Nézett Amerika ártatlanul mindenkire, amint meglátta hogy futni kezdtél.

"N-Nem tudom.." Mondta zavartan Anglia. "De nincs jó előérzetem.." Mondta míg nézett ki a fejéből.

"N-Nem kéne utána menni ve!?" Kérdezte aggódva Olaszország.

"Erős lány. Megoldja." Válaszolta komolyan Franciaország, majd Angliára nézett egy gonosz vigyorral. "Megoldja mint mondtam.. Nem kell így aggódnod érte!~"

"N-Nem aggódok!" Mondta vörösen. "Folytassuk már ezt a rohadt meetinget..!" Igazította meg zavartan a papírjait.

~Visszaemlékezés vége~

Hirtelen észbe kaptál és szinte belevetetted magad a tűzbe.

'Túl élők!? V-Valaki..?' Kerülgetted a lángokat, és keresgéltél a házakban. A könnyek nem álltak le, csak folytak le az arcodról. A lángok hője melegítette az arcod, amikor beléptél egy-egy házba.

Senki. Egy lélek se.  Nem tudtál mit tegyél, érezted, hogy megint össze fogsz esni, de most a legfontosabb az, hogy találj valamit.

"VALAKI!? VAN ITT VALAKI!?" Próbáltál ordibálni. "VALAAAAAAAAKIIII!" Mondtad torkaszakadtából. "Valaki..." Fagytál le, amikor nem kaptál választ. A könnyek jobban kezdtek hullani. A kezedben a baba. Ha most valaki kivette volna azt a kezedből képes lettél volna ölni. Meg akarod találni azt, aki ezt tette.

Bármi áron.

~Kis idővel később~

"Hallottam mi történt." Mondta neked a főnököd, míg te álltál az asztala előtt szótlanul. "Nem tudjuk ki tette, de ha meg is tudjuk... Tudod hogy nem támadhatjuk meg egyedül ugye?" Nézett rád.

"...Miért nem..?" Mondtad míg nem néztél fel.

"Azért mert mi van, ha egy nagyobb ország tette volna..? Orosz.. Vagy akár Amerik-"

Megállt szinte a szíved. Amerika? Még feltételezni sem akartad azt hogy ő tette volna, vagy valamelyik azok közül, akikkel majdnem nap mint nap találkozol.

"[Ország Név]..!? Figyelsz!?" Lökött ki téged a gondolataidból.

"I-Igen.." Mondtad a fejedet még mindig nem emelve fel.

Kicsit meglepődött a szokatlan viselkedéseden. "R-Rendben.. Mehetsz a dolgodra." Mondta majd azzal kisétáltál az irodából, és be a szobádba.

És ki se jöttél.

~Pár nappal később~

"Hm? Hol van [Ország Név]?" Kérdezte Amerika, amikor mindenki megérkezett a meetingre.. Rajtad kívül.

"...Megyek sétálok egyet." Tette a kezét a zsebére Anglia és kiment a teremből.

Francia gyorsan utána szólt "Jóó de még szűzen hozd vissza!~" Kacsingatott.

"FOGD MÁR BE!" Vörösödött el megint Anglia és becsapta maga után az ajtót.

'Hol lehet ez a hülye lány..?' Vette az irányát a mosdó felé. Megmosta az arcát, és hallott pár hangot.

"Te is hallottad..?" Sutyorgott pár srác a mosdó előtt.

"Hogyne hallottam volna.. Egy tűz a főváros mellett pont..? Eléggé kockázatos.." 

Erre már Anglia is felfigyelt. Kiről beszélnek? Hegyezte a fülét.

"De még mekkora tűz! [Ország Név] majdnem egész területét beborította a füst!"  

Anglia szeme hirtelen megtelt félelemmel, és aggodalommal. Kirontott a mosdóból, és futott hozzád.

"Huh? Anglia hova futsz te is dude!?" Látta meg a folyosón Amerika.

"M-Mindjárt vissza jövök..!" Majd azzal tovább futott.

~Kis idő múlva (Ja tudom a sok időugrás sry.. TvT)~

Amint oda ért a hatalmas házhoz, a fővárosodban, már kopogni készült amikor valaki megállította.

"Oh? Anglia? Miben segíthetek?" Szólt oda neki a főnököd.

Hirtelen meglepődött hogy tudták hogy ő Anglia, de amikor hátra fordult látta ki az.

"O-Oh én csak [Ország Név]-et..." Kezdett bele forgolódva.

"...Biztos vagy ebben?" Nézett rá komolyan a főnököd.

Anglia egy idő után erőteljesen bólintott.

"Köszönöm hogy aggódsz érte. A második emelet 4. szobában van." Mondta majd hátra tette a kezét és elment.

Anglia kinyitotta az ajtót, és felballagott egészen két emeletet. 

Miután megtalálta a szobát, kopogott.

Semmi válasz.

Majd azzal, lassan kinyitotta az ajtót.

Te a hatalmas ágyon ültél, melletted rengeteg zsebkendő, és össze voltál  gömbölyödve. Nem néztél ki túl jól.

"Love.." Szólalt meg halkan.

Hirtelen felkaptad a fejed, és látszódott a vörös szemed.

"Oh. Hello England.." Mondtad egy mosolyt erőltetve az arcodra.

Kicsit közelebb jött hozzád és leült az ágyra veled szemben.

Kezdte sejteni mi történt.

"Tudod mindenki aggódik érted.." Mosolygott rád lágyan.

Bólintottál. "Mhm.. Bocsi hogy aggódni kell.." Mondtad lehajtott fejjel.

Anglia kicsit körbe nézett a szobában, és meglátta azt, ami lesokkolta őt. Az ágyad szemben lévő szekrényen Chizuru babáját vérben állva.

"Love.." Kezdett bele halkan de lágyan. "Kérdezhetek valamit?" 

Csönd.

"Hol van Chizuru..?" Nézett rád.

Látta hogy a szemed ismét megtelik könnyekkel. Nem mintha eddig nem lett volna elég könnyes. Szörnyen érezte magát, hogy így kellett látnia téged.

"N-Nem tudom.." Mondtad halkan, alig kinyögve pár szót. "V-Volt egy t-tűz é-" beszéltél össze-vissza.

Anglia nem tudta tovább nézni.

Egy gyors mozdulattal magához húzott és megölelt. Teljesen lefagytál, a könnyen ugyan nem múltak el. Jobban mondva, csak több lett.

"M-Mi van ha elmenekült..?" Dünnyögted sírva míg a fejedet az ingébe fúrtad. "V-Vagy ha már nem i-"

De Anglia nem akarta hogy ezt végig mondd, ezért gyorsan el próbálta terelni azzal a gondolatodat, hogy megsimogatta a fejed.

"Love mikor aludtál utoljára..?" Kérdezte aggódva még mindig nem engedve el téged.

Csönd.

"...Love..?" Nézett rád, és egy kicsit elhúzott. Látta hogy már el is aludtál rajta.

Sóhajtott egyet. "Mit csináljak veled.." Mondta míg visszahajtotta a fejed a vállára.

'Csak is ő tehette ezt veled... Róla holnap beszélek a békával..' Gondolta magába.