Egy kis szobában ébredtél. Körbe néztél. Az oldalad fájt mint az Úristen.

Miután rendesen magadhoz tértél, és rájöttél, hogy nem a saját szobádban vagy, lassan felültél.

Nah ez volt a szar ötlet, mivel hogy amint egy csöppnyit is megmozdultál, hirtelen a fájdalom annyira úrrá tette magát a testeden, hogy be is könnyeztél.

A fogaidat összeszorítottad és egy halk nyöszörgést is kiadtál, majd lassan visszafeküdtél lihegve. Mi történt..? Hol vagy? Az egyetlen dolog amire emlékszel, az az hogy a város lángokban állt és-

...Oh.. Hát persze.. Oroszország és Törökország. ...Mi történt utána? Tehát.. Hogy kerülsz ide.. Mit keresel itt.. Hogy van a fővárosod..? Te vajon most egy-

"Oh hát felkeltél." Jött be egy sóhajjal Anglia és kicserélte a vizes kendőt a fejeden.

Rá néztél elég gyengén, majd a két kezeddel eltakartad az arcod és a könnyeidet.

"Anglia, mi történt..?"

Anglia ismét felsóhajtott, míg letette a teádat a kis szekrényre.

"Amit mondtam neked, pont az." Válaszolt vissza szúrósan, majd ismét rád nézett is kissé meglágyult. Talán nem ez a pillanat, hogy csípős legyen veled szemben. Megköszörülte a torkát.

"Akarom mondani..." Sóhajtott és félre nézett. "A fővárosod jelenleg építés alatt áll, szóval még van egy csekély remény.."

Félrenéztél, és lassan bólintottál.

"Sajnálom Anglia.." Mondtad eléggé halkan. Anglia furcsállva rád nézet.

"..Mit is..?"

"Igazad volt.." Ültél fel megint fájdalmasan, és a földet bámultad. A hangod megcsuklott. "Mindenben.. Tényleg nem kellett volna bennük bíznom.."

"... [Ország Név].."

"Sajnálom hogy úgy kiakadtam rátok is... T-Ti csak próbáltatok megvédeni.." Kezdtél el szipogni megint, míg próbáltad elrejteni a könnyeidet.

"[Ország Név]..."

"É-És tudom h-hogy... E-Ezt magamnak kö-köszönhetem... É-És... N-Nem kéne segítséget kérnem t-tőletek d-de.." Dadogtad tovább, félre nézve.

Anglia megforgatta a szemeit, és mély levegőt vett, majd hirtelen megragadott téged a válladnál és megcsókolt.

Nah most mi történik? Teljesen le vagy fagyva. Egyik pillanatban sírsz a másikban meg nem tudsz levegőt venni, mert a szádon valaki másé van, az orrod meg be van dugulva a sírás miatt.

Érezted hogy a vér az arcodba száll, ami által el is vörösödsz elég rendesen. Mi ez? Miért csinálja ezt Anglia hirtelen?

Lassan kezdtél szédülni, és épp amikor vissza akartál csókolni, elhúzódott. Megtörte a csókot, ami nem tartott több mint egy percig, még is olyan hosszú időnek látszott.

Mindketten vér vörös fejjel egymásra néztetek, és Anglia kicsit megnyugodott, amikor látta hogy már nem sírsz.

Lassan eltávolodott, és lesütötte a szemét a piros fejével együtt.

"Cs-Csak... E-Ezzel jelezve... U-Umm... S-So uh.." Kezdett el dadogni, míg te csendben figyelted őt. "Ezzel jelezve hogy... Jelenleg ismét a gyarmatom vagy, lehetsz akármilyen erős is." Jelentette ki hirtelen, míg komolyan rád nézett, a pírrel az arcán.

Csendben lefagytál. A szádat egy kicsit kinyitottad.

Anglia kicsit lefagyott.

"A-AZAZ.. I-I KNOW THATS THE LEAST THING YOU WANNA D-DO BUT-" De nem tudta befejezni, mivel sorosan átölelted és az arcodat a mellkasába temetted.

"...Thank you..." Suttogtad halkan, amitől Anglia szíve kihagyott egy ütemet, és egy lágy mosollyal megsimogatta a fejedet.

"Your welcome love."

~Valahol máshol~

"CHIZURU CHIZURU IDE IS NÉZZÜNK BEEE" Üvöltözött Amerika vidáman a lánynak egy fagylalttal a kezében.

Chizuru bólintott egy mosollyal, míg falta a fagylaltot, majd követte őt lassan.

Amerika kézen ragadta őt, és futni kezdett vele. Ennek hála a lány kicsit megbotlott, de a végén bele ment és követte őt.

Ezek után sétálgattak a városban vidáman, és néha néha beültek egy Mc Donalds-ba vagy egy könyvesboltba. 

"Ah amúgy.." Szólalt meg végül Chizuru amikor a házához értek.

"Hm?" Nézett rá Amerika ártatlanul.

"Hallottam mi lett [Né]- ... [Ország Név]-vel." Mondta halkan a földet bámulva.

Amerika kissé elcsendesedett. "O-Oh.. Yeah... B-But she's okay..!" Mosolygott rá vidáman. "Ang-.. Arthur vigyáz most rá!~ Ahh man... That guy has a MAAAJOOORR crush on her~" Vigyorgott büszkén. "És most [Ország Név] nála alszik... PFFFF-"

Amíg Amerika pofázott, nem látta hogy Chizuru erre elhallgatott.

Mire a házához értek, akkora már Amerikának is leesett mi a szitu.. 

Lassan letette az asztalára fagylaltos szalvétát és ránézett.

"Chizuru én is kérdezhetek valamit?"

A lány lassan bólintott.

"Te szerelmes vagy Arthurba ugye?"

Hirtelen elkezdett vörösödni, és Amerikára nézett lassan és idegesen. "N-NEM ÉN N-NEM-"

"...."

"A-AZAZ... U-UMM.. I-IGAZ HOGY OKOS M-MEG KEDVES.. D-DE ÉN TÉNYLEG N-NEM..." Folytatta. "U-Umm..! N-NAH MEG Ő ÉS [ORSZÁG NÉV] SZERETIK EGYMÁST SZ-SZÓVAL- DE VÁRJUNK NEM EZ AZ OKA.. É-ÉN TÉNYLEG NEM.. A-Alfie k-kérlek higgy ne-nekem..! I-Igazat mondok..!" Hajtotta le a fejét.

Amerika csendben figyelte őt, és lassan megölelte, és a kezét a fejére tette megnyugtatás képpen.

"...I believe you, just stop crying.." Mondta halkan.