"Szóval miről akartál velünk beszélni?" Kérdezted Angliát míg szürcsölgetted a teát.

"Igazából, én is akarok veled beszélni [Ország Név]..." Mondta Amerika, míg félre fordult egy kicsit.

Furcsállva néztél rájuk.

"Igazság szerint, [Ország Név], én és Amerika eléggé aggódunk érted. Még mindig nem tudjuk elképzelni, hogy lett Oroszország a te gyarmatod." Mondta Anglia egész komoly hangnemmel.

"E-Ezt hogy érted..?" Néztél félre egy kicsit. Úgy gondolják hogy gyenge vagy? Hogy nem tudod legyőzni az ellenfelet segítség nélkül?

"Dude jah... Elég komoly ez már... Ú-Úgy értem Oroszország..? Tudod mennyire kiszámíthatatlan az a csávó.." Mondta Amerika míg rád nézett.

Hirtelen felálltál mérgesen. "Hát én megbízok benne..!" Duzzogtál.

"Épp ez a baj!" Állt fel Anglia is melléd. "Azt gondolom túl könnyen bízol meg másokban." Jelentette ki szigorúan.

Kezdtél mérges lenni, és csöndben álltál ott.

"Dudette... Lehet Angliának most az egyszer igaza van.." Nézett fel rád, a még mindig ülő Amerika. "Ú-Úgy értem.. Nem is ismered ezeket az embereket."

Ökölbe szorítottad a kezed.

"Oroszország, és Törökország egy része..? Az Európa 75%-a..Te is tudod hogy ez úgy se fog működni. Ne bízz ben-" Folytatta mondandóját Anglia, de te félbe szakítottad.

"T-TALÁN AZÉRT BÍZOK BENNÜK MERT A KÉT EMBER AKIKET SZERETTEK, ÉS CSALÁDOMNAK TARTOTTAM OTT HAGYTAK A FRANCBA." Adtad ki magadból hirtelen majd mély levegőt vettél és lassan a kezeddel eltakartad a szádat.

Mindketten hirtelen megugrottak, és hátrább álltak tőled, míg kezdtek kicsit szomorúan nézni rád. 

"[O-Ország Név]..." Kezdett bele Anglia, míg a kezedért nyúlt, de arrább mentél.

"Eddig is megoldottam egyedül. Most is megfogom. Köszönöm azért a figyelmeztetést." Jelentetted ki komolyan, majd azzal felkaptad a táskád és kisétáltál.

Amerika és Anglia csak nézett utánad.

"S-Szerinted jól van..?" Ült vissza Amerika, míg még mindig figyelte az ajtót, hátha visszajössz.

"Igen." Jelentette ki Anglia és visszaült. "Csak a szokásos hisztije. Biztos jól van." Kezdett el inni megint. '...Remélem.' Fúrta az oldalát a lelkiismeret. 

"Hülye Amerika, Hülye Anglia.." Duzzogtál hazafele menet végig. "Nem bírnak megbízni bennem, akkor nekem sem szabad magamban vagy másokban..?" Mentél tovább mérgesen. "A-Azaz, igaz hogy azt a két országot baromi nehéz eltartani.. N-NAH MEG A PÉNZ...." Sírtál, míg vártad hogy a lámpa zöldet váltson.

"Anyu, az a lány magába beszél?" Hallottál egy gyereket melletted, és egy kicsit oda pillantottál, és láttad hogy rád mutat. 'B-Basszus...' Vörösödtél el egy kicsit, míg elfordultál megint.

"Lehet édesem." Mosolygott az anyuka, aki felvette a gyerekét.

Sóhajtottál. "Haza akarok menni..." Suttogtad magadnak.

"MEGINT CSINÁLJA!" Nevetett a gyerek, majd amint zöldre váltott a lámpa elfutottál a világba.

Megkönnyebbülve sóhajtottál, amint haza értél, és elmosolyodtál egy kicsit.

"Megmutatom nekik hogy én is tudok nagy és erős lenni~"  Mondtad büszkén mosolyogva, majd hirtelen valami szíven ütött.

...Szó szerint.

Hirtelen a szíved baromi erősen kezdett el lüktetni, és nehezen vetted a levegőt. Mi a franc folyik?

Hirtelen füstöt láttál... A.. Fővárosból..?

A mellkasodat szorongatva, lassan oda vánszorogtál a füst felé.

Amint a város közepén lévő, jól ismert templom ki volt gyulladva. Emberek rohangáltak fel-alá, és visításokat hallottál.

Lihegve közelebb mentél és két alak közeledett feléd.

Oroszország kilépett a füstből, Törökországgal mellette.

Oroszország azzal a szokásos mosolyával közeledni kezdett.  A sálját néha néha a szél fel emelte.

Kezdtél szédülni. Nem érzed jól magad. Se lelkileg, se testileg. Angliáéknak igazuk volt.

Lassan a földre zuhantál, és még mindig a fájdalmadat próbáltad elmulasztani. 

Oroszország lehajolt hozzád a szokásos mosolyával.

"Olyan hatalmas voltál." Mondta neked.

Hirtelen eszedbe jutott minden ismét.

~Visszaemlékezés~

"Olyan hatalmas voltál." Mondta Amerika, az előtte térdelő Angliának.

Csak könnyes szemmel figyelted őket a bokorból.

~Visszaemlékezés vége~

Hirtelen bekönnyeztél, míg az ég felé fordultál, és figyelted a füstöt szállni.

Addigra már Oroszország és Törökország valószínűleg elmentek, és hagytak téged itt meghalni.

Sikolyokat hallasz itt ott.

El mosolyodtál egy kicsit. Az egyetlen dolog amire tudtál gondolni, az Anglia volt. Ő is így érezhetett..? Elárulva? Csalódott..? Nem is.. Várjunk.. Te mit is érzel most..? Fájdalmat? Az biztos. Oké. Esetleg düh? Csalódás? Bosszúvágy? Szomorúság? Nem vagy benne teljesen biztos.

A könnyek tovább hulltak, míg figyelted az eget, és az arra fele szálló füstöt.

Lassan kezdtél elálmosodni.

Lassan lélegeztél.

Az utolsó dolog amit hallottál, az a neved volt, egy nagyon ismerős hangon, majd becsuktad a szemed.