Mentetek az utcán, és nem voltál képes nem észrevenni, hogy Anglia kissé idegesnek tűnik.

~Visszaemlékezés~

Anglia épp készül elmenni érted, mivel megbeszéltétek, hogy ma átjössz hozzá. 

Sóhajtott majd az asztalra nézett, a tál süteményre.

"Tényleg ilyen mélyre süllyedtem..?" Nézett a sütikre, míg fel vett egyet, és sóhajtott megint. A sütik most az egyszer rendesen süteménynek néztek ki, ((Válasz egyszerű.. KHMKHMOLIVERKHMKHM... Szemét nátha.)) de volt bennük egy kis csavar. Még pedig a bájital ami benne volt. Egy szerelem bájital. Franciaország már az agyára ment, hogy folyamatosan piszkálja őt azzal, hogy tetszik neki [Ország Név], ami nem is volt hazugság. Plusz kezdi zavarni hogy olyan sokat vagy együtt Amerikával. Nah meg.. Már a tudok mérgessé teszi, hogy a meeting tele van férfiakkal, és te csak ellézengsz körülöttük, mintha mi sem lenne ez. PEDIG IGEN IS NAGY DOLOG. Mindegy.. Elkalandozott. Megrázta a fejét. Ez szerinte akkor is hülyeség. Úgy gondolta, hogy inkább kidobja a sütiket, de akkor látta hogy mennyi az idő, és letette őket az asztalra megint, és elindult hozzád.

~Visszaemlékezés vége~

"Szóóóóóóvaaal.." Kezdtél bele amitől egy kicsit megugrott.

"I-Igen!?" Kérdezte tőled egy furcsa mosollyal.

"Uhh.. Mit csinálunk ma?" Kérdeztél rá egy mosollyal.

"O-Oh.. I-Igaz.. Umm.. Gondoltam szeretnéd elolvasni azt az új, képes könyvet amit Japán ho-" De félbe vágtad.

"JAPÁN HOZOTT ÚJ MANGÁKAT..!? MI VAN RÁÍRVA..??" Csillogtak a szemeid.

"...Valami D betűs.. Dou... Do-"

"DOUJINSHI."

"A-Az..! De tudod.." Nevetett egy kicsit.

"MENJÜNK GYORSABBAN." Kezdtél el kapkodni, majd megálltál. "U-Ugye nem olvastál bele..?" Néztél rá kicsit vörösen.

"N-Nem..? De a borítón láttam egy Franciaországhoz hasonló személyt, és egy...Másik személyt akinek mindig elfelejtem a nevét.."

"KANADA!??!?!?!?!"

"I-Igen..! A-Az lesz az..Honnan tu-"

De elfutottál.

Anglia furcsán nézett rád és ment utánad míg a házához nem értetek.

Aggódva kinyitotta az ajtót, és amíg te levetted a cipőd, addig ő bement gyorsan a szobába, és gyorsan az asztalára tette a süteményeket.

Egy kis idő eltelt és amikor látta hogy nagyon belemerültél a mangába, megszólalt.

"Kérsz esetleg egy teát?" Kérdezte tőled kedvesen mint mindig.

Bólintottál egyet vidáman, míg nem néztél fel.

Anglia elmosolyodott rajtad egy kicsit ((NEM TUDTA MIT OLVASOL C:::)) és kiment a konyhába.

Amint kiment az első fejezet végére értél, és le kellett nyugodnod mivel az egész olyan aranyos volt. 

Amióta itt vagy, most először nézel körbe a szobán, és meglátod az asztalon a süteményeket.

Bámulva nézted őket. A csokoládé torta szelleme kísért téged..? Képzelődsz..? Vagy most Anglia házában olyan sütemények vannak, amik még ételnek is néznek ki.

Kicsit megközelítetted. Még illata is volt.. ILLATA. NEM SZAGA. ILLATA. 

Megfogtál egyet kissé félve, és láttad a cukormázat rajtuk. Uhhh.. Nagyon jól néztek ki.. Elkezdett folyni a nyálad.

"Ú-Úgy értem... C-Csak nem hagyta volna itt ha nem ehetnék belőle... Heh.." Mondtad szépen beleharaptál, és csillogtak a szemeid. "Mi a jó isten.. EZ ROHADT JÓ." Kezdtél enni többet.

"Itt vagyok.." Jött be teákkal a szobába Anglia, majd meglátta hogy fekszel önelégült arccal.

Furcsállva nézett rád, majd ránézett a tányérra amin a sütik voltak, és leesett az álla. Egy darab maradt ott.

"Oh shi- [ORSZÁG NÉV] TE ETTÉL A SÜTIBŐL!?" Vörösödött el egy kicsit míg rád nézett.

Kicsit lefagytál és felültél. 

"H-Háát.... T-Talán.." Vakartad a tarkód. "Miért baj..?" Kezdtél el egy kicsit aggódni.

"N-Nem.. N-Neked csináltam d-de..." Fagyott le Anglia, majd tovább vörösödött.

"Tényleg?" Ragyogtak a szemeid. "Köszönöm! Nagyon jól sikerültek!" Mondtad vidáman.

"U-Uhh... Huh..?" Értetlenkedett Anglia. Elrontotta volna a bájitalt..? Neeem.. Akkor már Russia itt lenne... Hmm... D-De akkor mi..? "[O-Ország Név] hogy érzed magad..?" Nézett rád félve.

"Huh? Hogy érted?" Néztél rá zavartan. "Ugyan úgy ahogy eddig.."  Majd kicsit megijedtél. "MÉREG VOLT A SÜTIKBE!??!?"

"DEHOGY" Akadt ki. "Cs-Csak uhh... Uhh??" Nézett rád zavartan.

"Furcsán viselkedsz.." Ijedtél meg megint, és kissé elhátráltál.

"N-NEM IS." Vörösödött tovább.

"JÉZUSKRISZTUS." Mosolyogtál furcsán rá, és látni lehetett rajtad hogy félsz. "U-UHH.." Előkaptad gyorsan a telód. "H-Helloo..? Ita-Chan..? U-Uhh.. Ugy-ugye a pápa még a te országodba van..?" Rettegtél. "Kéne szentelt ví-"

"NEM IS AZ A VALLÁSOM." Akadt ki Anglia.

Letetted a telefont és bámultál rá. "Oh.. Igaz.. Nah!" Álltál fel a kanapéról, a mangával a kezedben. "Most hogy teli ettem magam megyek haza." Mondtad egy vidám, önelégült mosollyal. "Finomak voltak a sütik." Mondtad neki vidáman majd megölelted búcsúzás képpen és elköszöntél tőle, majd kiléptél az ajtón.

Anglia még mindig lefagyva állt tátott szájjal, és oda rohant a könyvéhez olvasgatni ami bele volt írva a bájitalhoz.

"D-De hát.. M-Minden összetevő jó.." Értetlenkedett, majd elolvasta a hozzáfűzés részt.

'A főzet hatástalan, hogyha az illető eleve szerelmes a bájital készítőjébe.' 

Lefagyott.

"Hát úgy látszik csak tud sütni az a nyomi." Ballagtál haza vidáman az úton, majd hirtelen megjelent előtted egy alak.

"[Ország Név] beszélhetnénk da?" Ment oda kedvesen Oroszország hozzád, mint mindig. Furcsa érzés kerített téged a hatalmába.