Holnap reggel korán kell kelned, hogy oda érj a meetingre.

Még este összeszedted milyen ruhába leszel. Katonás ugyan, nem is olyan lányos. De basszus.. Ez azért csak egy háború. Ez nem a szoknyák ideje.

Kitetted a ruhát a székedre, és lefeküdtél aludni. 

A szíved szinte felrobban abban a tudatban, hogy újra láthatod a többieket. Az utóbbi időben az országod eléggé elzárkózott volt. Se ki se be nem ment semmilyen ország. Talán az olaszok, de mivel azok délen vannak, ezért annyira nem sokat találkoztok.

Majd belegondoltál hogy amikor utoljára láttad őket, akkor még gyerek voltál.

"Tényleg eltelt egy kis idő.." Mondtad magadnak, és mosolyogtál az ágyadban a plafont nézve.

"Remélem jó lesz a holnapi nap.." Mondtad, a hangod aggodalommal teli, és lefeküdtél aludni.

Másnap korán keltél, mivel nem bírtál magaddal, és fel is öltöztél.

Egy fél órával hamarabb indultál el a meeting helyszínére, és azon gondolkodtál, mi van ha te érsz oda legelőször.

Kiléptél az ajtón, és elhagytad [Ország név]-et/ot.

Az utcán nézelődtél, mennyi minden változott, de jól tudtad hol vagy. Londonban.

Már isten tudja mióta nem voltál itt. Pont ebben a városban kell lennie a mostani meetingnek..

Őszintén bevallottad magadnak, hogy még nem akartál találkozni Angliával. Egyszerűen nem tudtál a szemébe nézni. Még mindig magadat hibáztattad azért, hogy otthagyta őt Amerika, és azért hogy téged is kidobott.

Ezen gondolkodtál útközben, majd észrevettél egy ismerős alakot előtted.

'A-Amerika..!' Gondoltad, és csillogtak a szemeid.

"AM-" Kezdtél el ordítani de megálltál. Mi van ha nem akar veled beszélni? Ha még ő se áll készen? Ha nem fog felismerni? Ha nem akar látni?

 Addig töprengtél, hogy nem vetted észre Amerika már rég tudta hogy ott vagy, és elmosolyodott.

"YO [O. Név]!" Köszönt neked. Hirtelen megugrottál.

"A-Amerika..!" Köszöntél vissza.. Úgymond. Szinte remegtél. Te se tudtad miért, olyan rég láttad őt. Mindig amikor ránézel eszedbe jut az az esős nap, amikor ott hagyott titeket.

Egy ideig egymás előtt álltatok, majd Amerika egy gyors mozdulatot vett, és megölelt téged.

"ANNYIRA HIÁNYOZTÁL!" Mondta neked.

Egy kicsit bekönnyeztél. Ezek szerint az idő nem állt meg, míg te nem voltál kapcsolatban a külvilággal.

"T-Te is nekem.." Ölelted vissza szorosan, és a fejedet a kabátjába fúrtad, hogy ne lássa ahogy sírsz.

Miután megnyugodtál elengedtétek egymást, és együtt mentetek a meetingre.

"Hogy megnőttél!" Mosolygott rád.

"A-Azt mondod..?"

"Igen! Amikor utoljára láttalak akkor még szinte gyerek voltál! Hehe" Mondta tovább.

'Amikor utoljára láttál, akkor hagytál ott minket...' Kínoztad magad fejben de ezt nem mutattad neki.

"Tudod egy idős vagyok Angliával.." Vakartad a tarkód egy kínos mosollyal.

Amerika lefagyott.

"Mi."

"Huh? Nem tudtad?"

"NEM. A-AMIKOR ODA KERÜLTEM TE MÉG GYEREK VOLTÁL..!" Akadt ki.

"Hát amikor elmentél akkor is gyerek voltam.. Nem gondolod ezt furcsának..?" Álltál kérdően mellette.

"Hát.. Furcsálltam is.. Miért is nem nőttél?" Kérdezted míg mentetek tovább a pocsolyás úton.

"Hát.. Jó kérdés.." Vakartad az állad. "Látod már felnőttem.." Mutattál magadra.

"Igen azt látom! Most már mondanám hogy egy idős vagy velem!" Mosolygott megint Amerika.

Boldogan bólintottál. Hiányoztak már neked ezek a semmis beszélgetések. Hiányzott már a családod.

Majd Amerika megállt egy hatalmas épület előtt.

"E-EZ GIGANTIKUS." Akadtál ki. "M-MI VAN HA ELTÉVEDEK..!?"

"Huh? Hogy tévednél el? Itt csak két szoba van, az egyik a mosdó a másik pedig a terem ahol tartjuk a meetinget.

"M-Mekkora az a terem..?" Mosolyogtál és nem is vártál választ, bementél a hatalmas épületbe.

A folyosón végigmenve láttál pár országot. 'A-Akkor csak nem keltem korán..?' Kérdezted magadtól míg elmentetek mellettük.

Akiket felismertél az Németország volt, Oroszország, és Kína. Később pedig láttátok Hollandiát és Japánt.

Megfogtad Amerika kabátujját, hogy ne vesződj el.

"Nyugi [Ország név] A hős majd megvéd téged." Mosolygott hátra rád.

Ettől te is elmosolyodtál, és mentetek tovább.

Elértetek a terembe. Amint Amerika előtted kinyitotta hangos beszédet hallottál.

"AMERIKA. MÁR MEGINT ILYEN KÉSŐN JÖSSZ." Hallottad. Bárhol felismernéd ezt a hangot. Kicsit erősebben megszorítottad a kabátujjat, de Amerikát nem igazán zavarta.

"DUDE SOSE TALÁLOD KI KIVEL FUTOTTAM ÖSSZE IDE FELE MENET!" Ugrándozott Amerika.

"És egyáltalán érdekel az enge-" Kezdett bele a hang de elhalkult amikor Amerika arrébb ment hogy lássanak téged a többiek.

A teremben Franciaország volt akit felismertél, Olaszország, Romano, Spanyolország és akinek eddig  a hangját hallottad, a táblánál Anglia.

Mindenki meredten bámult rád, mint ahogy te rájuk. Fogalmad se volt mit tegyél vagy mondj.

A szemed megakadt Anglia szemén, ami hirtelen találkozott egymással.

Anglia amilyen hamar csak lehet elfordult az arcát takarva, és folytatta az írást a táblán.

'G-Gondoltam hogy ez még korai..' Hajtottad le a fejed.

"Veee!~ [Ország név]! Hát el tudtál jönni egy meetingre!" Ölelt meg téged Olaszország.

Egy ideig zavart voltál majd visszaölelted. "I-Igen! Sikerült Ita-Chan..!" Szorítottad magadhoz, egy kis könnyel a szemedben.

"Jah.. Szép volt ragazza." Jött oda Romano egy vigyorral a száján.

"Jól megnőttél te!~" Simogatta meg a fejedet Franciaország.

"F-Francia-nii-Chan..." Könnyeztél be. "D-De rég láttalak..!" Fakadtál ki.

"Jól van jól van gyere sírd ki magad a bátyód vállán!~" Simogatta a fejed míg boldogan ölelted őt.

"Chica megcsináltad!" Ugrott neked Spanyolország is.

"IGEN MEG!" Ölelted vissza. Valahogy kezdted jobban érezni magad.

"Rendben a meeting hamarosan kezdődik mindenki üljön le a he-" Jött be mögötted Németország majd a szeme megakadt rajtad.

"Sokat hallottam rólad!" Mondtátok egyszerre, te egy mosollyal ő meg a szokásos szikla arcával. Majd mind ketten Olaszországra néztetek.

"A-Akkor nem kell bemutatni titeket ugye!~" Mosolyodott el.

"Rendben [Ország név] te Franciaország, és Anglia közé ülsz mivel térkép szerinti sorrend van." Mondta valami jegyzetet nézve.

"Okééés!~" Mondtad szemlélve a helyet.

Anglia már a helyén ült úgyhogy gondoltad te is leülsz.

'D-De miért ő az egyetlen aki nem beszél velem..?' Vetettél rá egy gyenge pillantást majd előre fordultál megint, és sóhajtottál.

"Wooow~ Hogy megnőőtt!" Mondta a kis kék nyúl barátja Angliának míg Anglia próbálta őt és a tündéreit figyelmen kívül hagyni.

"Igeen! Ő az a lány akiről Anglia olyan sokat mesél nem?" Kérdezte a tündér a nyuszit.

"IGEN IGEN! Ő az első barátja!" Válaszolt.

"Hmm.. Első baráát!~ Aztán lehet első szereleem..?~" Piszkálta a tündér Angliát aki erre már felkapta a fejét és kis pír ült az arcán.

"Aztán első randii majd első csóók és végül első alkalom..?" Folytatta a nyuszi merengve.

"CSÖND LEGYEN MÁR!" Csapkodott a levegőbe a fiú hogy elhessegesse a barátait.

Majd megállt amikor látta hogy te mellette furcsállva nézel rá. Megköszörülte a torkát, és előre fordult mintha mi sem történt volna.

Gyorsan elfordultál, hogy ne lássa ahogy röhögsz.

Persze egyből kiszúrta.

"H-HÉ!" Mondta mérgesen.

"B-Bocsi.. Cs-csak.." Dadogtad két röhögés között. "M-Még mindig képzeletbeli barátaid vannak...?" Nevettél megint.

"IGEN IS LÉTEZNEK!" Akadt ki.

"Pfff.. Semmit se változtál!" Törölted le a könnycseppet az arcodról. Már nem tudtad hogy a nevetés miatt volt ott, vagy amiatt hogy újra beszélgettél vele.

"Ez rólad nem mondható el." Fordult vissza előre Anglia. "Megnőttél.." Fordult most már el, hogy elrejtse a pírt az arcán.

"Igen." Mosolyogtál. "Igen meg!" Nőtt nagyobbra a vigyorod amire már Anglia is visszanézett.

"Hiányoztál." Ült egy lágy mosoly az arcán.

Ettől a szíved kihagyott egy ütemet, és lefagytál.

"Te is nekem." Mosolyodtál el megint ismét könnyekkel a szemedben.

Anglia fogta az ingujját, és letörölte azokat.