12. Fejezet

~Visszaemlékezés~

"Szerintem nem is baráti szerződés ez.." Gondolkodtál a folyónál, míg Anglia ott mögötted ült.

"H-Huh..?" Ijedt meg a kisfiú gondolván hogy nem akarsz többé a barátja lenni.

"INKÁBB A NŐVÉRED LESZEK!" Ugrándoztál csillogó szemekkel.

"Idősebb vagyok mint t-" De nem hagytad befejezni.

"Rendben Anglia késő van fekvés!~" Lökdösted.

"IDŐSEBB VAGYOK." Mondta mérgesen.

~Időugrás~

"[Ország Név], Amerika.. Kész az ebéd.." Szólt neked a konyhából a felnőtt Anglia.

"Wohoo!~" Futott be Amerika, te pedig öntöttél neki vizet.

"Wow.. [Ország Név] nem kell ilyen felnőttesen viselkednek.." Mosolygott rád Anglia.

"De igen!" Mondtad a kis vékony hangodon. "Én vagyok a nővéretek!" Mondtad büszkén.

"Ugh.. Max az övé.." Mutatott Amerikára.

"A tied is!" Vigyorogtál.

~Visszaemlékezés vége~


Még egy meeting ment le. Már nyolc éve annak, hogy egy szót se hallottak felőled. De nem csak felőled. Törökországot is rég látták.

"M-MOST GYORSAN HAZA MEGYEK!~" Futott haza Olaszország meg fogva bátyját.

"ITALIAAAAA. Furcsa vagy mostanság!" Kapja el őt gyorsan Németország.

"N-NEM IS... D-DOITSU M-MAJD MEGTUDOD!" Ugrott ki, és haza futott.

Angliát nem is foglalkoztatta ez annyira. Oda ment Amerikához, hogy készen áll-e.

Meetingek után, mindig elmentek az országodba ketten, kitakarítani az irodádat, vagy rendezni az ügyeidet.

Amint oda értek a fővárosba épp bemenni készültek amikor egy csuklyás ember el ment mellettük.  Anglia gyorsan vissza fordult.

"Huh? Mi az?" Nézett rá Amerika. "Kilopott!?" Ijedt meg.

"H-HUH? N-Nem csak.. Mindegy menjünk.."

Amint beértek az irodádba mentek. Nem volt olyan nagy iroda. Épp akkora ahoz, hogy elférj benne.

Semmi se változott. Mélyen belül azt várták hogy vissza érj.

"Szerinted..." Szólalt meg halkan Amerika. "M-Mi van ha ő már.." Hajtotta le a fejét.

Anglia kissé megijedt. Nem mintha ő nem gondolt volna erre. De nem akart.

Az iroda közepén volt az asztalod. Anglia szokásosan kinyitott minden fiókot. 

"Huuh..?" Vett ki egy levelet a legalsó fiókból. "Amerika ezt te tetted ide?" Tartotta neki.

"Huh? Mit?" Ment közelebb.

Megfordította a borítékot és rá volt írva: 'Happiness.' mellette pedig egy kép hármótokról míg te és Amerika gyerekek voltatok.

"Ez az ő kézír-" Kezdett bele Amerika, de Anglia papír szakítása félbe szakította őt. Egy szó nélkül elkezdte kibontani a borítékot.

'Az utóbbi években az agyam teljesen megtelt a családdal.

"[Ország Név] now's your big sister.. So try to get alone, with her for me please." Hallatszódnak a szavak a fejemben mai napig.' -Állt a levélben.

Anglia és Amerika is tisztán emlékezett erre. Ez volt az a nap, amikor Amerika megjelent a háznál, majd olvasták tovább.

'Abba a kis házba mindenkinek el kellett férnie. "Biztos jó ország leszek..? Nem is szeretem a piros színt a zászlómban.." Mondta megijedve majd megszólaltam. "Az a piros amit annyira utálsz.. Egy hős viseli büszkén!" Mosolyogtam rá. "Its okay, no need to be afraid anymore!" Folytattam. Azon gondolkoztam ez után mi lenne vicces.. Vagy buta hehe.. Én egy nővér voltam és a legjobbat próbáltam..- "Hey guys! Look over here!~" Szóltam vidáman majd egy vörös sálat kötöttem a nyakam köré. "Egy gaztevő vagyok! A nyakam köré tekertem valami.. varázslatos valamit..!" 

Csak azért mert hősöset játszunk, az nem semmit jelent. Szóval még egy kicsit.. Mosolyogni fogunk, és örökre egy nagy boldog család leszünk! 

Remélem hogy boldogak, és nevetnek minden nap.. És hogyha valamit nem bírnak.. Nem futnak el. 

Figyeljetek most jól, itt egy titok... Még naplemente után is jön egy nap..'

"...Mindig ilyen pozitív volt.." Mondta Amerika. 

"Igen.." Hajtotta le a fejét Anglia. "Huh..?" Fordította meg a lapot. "Van tovább is."

'Július negyedike, a levegőben vér szag terjeng. A felnőtt világ amit ismertünk is megváltozott. Valami rossz éreztem, de a könnyektől nem láttam. Mintha valami előre megtervezett dolog lett volna.'

A két fiú szótlanul maradt. Tudták miről beszélsz.

'A krokodil könnyek eltűnnek... Az emberek akiket szeretek sírnak. Senki sem vette észre, de lassan mindent elnyelt a sötétség. Minden rossz lett, de tudtam legbelül.. Nem mondhattam el egy léleknek se hogy mit éreztem. Oh istenem.. Kérlek ne..! Ne tedd tönkre amit találtam, és hozz létre olyan világot.. Ahol a boldogságunk elszáll.

Oh kérlek vörös szalag.. Könyörgök neked.. Nem bírom ezt tovább..Miért nem tudod abba hagyni a jövők összetörését, szóval lehet holnap.. A könnyek sose fognak elállni.. A válasz egyszerű, 

Hiding behind smiles from ear to ear.

Hogyha én viselném azt a vörös köpenyt, mint a hősök.. Vajon ott lehetnék-e nekik, hogy megmentsem a jövőt..? 

Ügyetlen vagyok.. Félénk és kínos.. 

De erre a küldetésre egyedül kell mennem.' 


Amerika szemei könnyekkel teltek meg. Ennyire megviselt téged a függetlenségi háború..? Ennyire rosszat tett..? 

Anglia ugyan ezt gondolta, csak ő magát hibáztatta azért mert kidobott téged. Ennyire rosszat tett..?

"Ennyi volt a levél..?" Néztél a borítékot.

"Ezek szerint.." Vette fel Anglia a képet amin vagytok.

"A-Anglia.!" Szólt Amerika majd a képre mutatott. "A kép hátulján is van valami!"  Mondta majd megfordította a képet.

'Most hogy elmentem gondolkodok mit csinálhatnak most. Remélem mindig mosolyognak, és jól kijönnek egymással. Valószínűleg utálnak, vagy csak fáj nekik. I wonder..'

"I wonder..?" Nézte Anglia van-e tovább.

Majd az ajtó felől meghallottak egy hangot.

"Have I become for them they 'big sister' by now..?" Álltál az ajtóba, a csuklyádat lehajtva.

A két fiú az asztalodnál lefagyva álltak, mozdulni se bírtak. Az egyetlen mozdulat rajtuk annyi volt, hogy a könny gördült le az arcukon.

"Will you remember the world.. I loved with every bit inside me.." Mosolyogtál rájuk és közelebb mentél. "That 'happiness' oh how strange is the feeling.. And as tomorrow breaks.. I hope you love it too." Törölted le mind kettő könnyeit a kezeddel.

"[O-Ország Név]..." Dadogott Amerika.

"Yeah.. Im home!" Mosolyogtál fülig érő szájjal.

Amerika gyorsan megölelt.

"Pfff. Én is örülök neked na.." Paskoltad meg a fejét, majd felnéztél Angliára.

Anglia gyorsan eltüntette a könnyeit, és lágyan rád mosolygott.

"Welcome home big sister.." Simogatta meg a fejed.

Könnyek szöktek a szemedbe.


"Yeah!" Bólintottál vidáman.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top