Írta: ViktriaSeven

Mondanom sem kell, hogy a fiúk érdekes pillantásokat vetettek a két ugrándozó idiótára. Az örömüket le sem tagadhatták volna. Aztán történt valami...Zoe hirtelen befejezte az örömködést és mélyen barátnője szemébe nézett. Sofi értetlenkedve nézett az előtte álló letört személy kitágult pupilláiba.

- Mi a baj? - kérdezte a lánytól rémülten.

- Sofi..- sóhajtott nagyot Zoe - esélytelen, hogy elmenjünk velük..

- Mi??!! - akadt ki egyszerre mindenki.

- Ne már csajszi, ne légy ünneprontó - mondta Jimin visszafojtott szomorúsággal -, mégis miért lenne esélytelen?

- Igen, miért? - esett kissé kétségbe Jin. Mindenki a reményvesztett lánynak szentelte figyelmét, legfőképp persze Sofi. A fiúk fejében megannyi kérdés kavargott bár nem mertek megszólalni, mert várták a fejleményeket.

Nem találkoztam emberrel, aki egy ILYEN a felajánlásra..ÍGY reagált volna - gondolta JK arcán durván látszott a meglepődöttség.

Hiába nem tetszik az ötlet, hogy velünk jönnek, de érdekelne, miért viselkedik így...talán tudja mik az aggályaim? - gondolkodott el mélyen RM, de a kanapé felé igyekvő lányt figyelte.

Nem hagyom itt a szőkét, még most ismertem meg és... asszem belezúgtam. Annyira aranyos és mégis olyan ravasz és magabiztos, és főz, meg táncol, és ebben a valószínűleg itthoni ruhában is oltári a kis popsija...Jimin tuti irigyli - Jin bár hülyén érezte magát gondolatmenete végére aggódva nézte a még mindig csendben ülő lányt.

- Ez nem tetszik nekem - suttogta Jimin -...nem mondtam eddig, de Zoe mindenen aggódik, persze mire elmondja miért, mindig meggyőz az igazáról MINDIG ahhh, de a nyakamat rá, hogy most nem engedem, hogy ő győzzön!

Ez furcsa...kicsit, mintha a régi önmagamat látnám - nézett szomorúan a kanapén ülőre Suga.

Miért ilyen szomorú? Valami rosszat mondtunk? Hogyan vidíthatnánk fel? Nem érdekel, hogy nincs közöm hozzá, de...rég láttam valakit ennyire...megtörtnek - nézett nagy szemekkel V.

Mégis mi ki ez, Jimin mondhatta volna, hogy egy ilyen különleges embert ismert meg...hisz mióta itt vagyunk volt letaglózva, mérges, boldog..és most szomorú...és mindvégig az őszinteség áradt belőle, szóval szívesen megismerném - gondolja Hobi őszintén elcsodálkozva és körbenézett a többieken. Furcsa mód mindenki kissé aggódva nézett a most megismertekre, főleg az ülőgarnitúrán lévőre. - Hogy tudott így befolyásolni mindenkit csupán azzal, hogy kimutatja, mit érez..?

Furcsa mód ez a sok-sok gondolat és kérdés csupán egy-két perc néma csendet eredményezett. Zoe, amint megkapta azt a néhány számára nehéz kérdést szó nélkül leült a kanapéra és kicsit összezuhanva látta, hogy mindenki válaszokat akar és...aggódik. Valami suttogást is hallott, de nem értette a szavakat. Mély levegőt vett és kifújta azt. Sofi azonnal barátnője mellett termett és félig átölelte őt a kanapén helyet foglalva. Zoe realizálta végre a helyzetet és a többiekre nézett, aztán az ölébe. Erősen lehunyta szemét és egy az előzőnél is nagyobb adag levegőt fújt ki kissé akadozottan. Úgy érezte most már meg tud szólalni.

- Srácok...- kezdett elbeszélni most már mosolyogva-, nem mondom, hogy nem jó ötlet az egész meg minden... sajnos nem mehetünk el veletek. Sofi- fordult az őt félig átölelőhöz-, tudom, hogy minden vágyunk ez volt, de képzeld milyen őrületes balhé lenne, ha esetleg egy pillanatra is meglátnának velük egy légkörben, netalán beszélgetni velük, és ez elkerülhetetlen...ők a Bts.

- De Zozi..- nyújtotta el nevét könyörgőn Sofi.

- Jó akkor mondom úgy, hogy megértsd: Mit tennél, ha egyszer csak szembe jönne veled egy hír arról, hogy Jin-nek eltitkolt barátnője van? Hmm?

- Megölném, megkeresném és megölném...- mondta ezt Sofi halál nyugodtsággal.

- Na, ugye- mondta Zoe kissé örülve annak, hogy Sofi megértette mit is akar mondani. Ha nem lenne ekkora nyomás alatt tuti nevetne barátnője őrületes énjén.

A bekövetkezett másodpercnyi csendet egy óriási nyelés zavarja meg. A lányok elfelejtették, kik is veszik őket körül. Az öblös hangot Jin adta ki, persze ez érthető a halottakat figyelembe véve.

- H-hogy mit csinálnál? - kérdezte Jin meglepetten.

- Talán nem hallottad, drága? - kérdezte egy félmosolyt eleresztve miután Jinre emelte nyugodt tekintetét.

Kell ez a csaj - mosolyodott el Jin kissé beszarva. A többiek feje mind más és más érzelmet tükröztek és szóvá is tették azokat.

- Végre valaki gondolkozik, és tudja, min aggódom - nézett az általa még névtelen lányra, aki egy félmosolyt küldött Nam felé és ő viszonozta is a gesztust. Lehet szomorú volt, de örült Nam burkolt dicséretének.

- Elismerésem szöszi, belevaló vagy - jegyezte meg Jk Sofira nézve, aki kivételesen nem ugrott a nyakának a „szöszi" beszólásra, majd máskor...ezért csak huncutul mosolyogva megrántotta egyik vállát.

- Sofi, Sofi, Sofi...- cancogta Jimin és arcában mosoly bujkált, már ismerte őt éppen eléggé.

- Tetszik a stílusod, tuti jól elbeszélgetünk majd- jelentette ki Yoongie - még egy rokonlélek, ez a nap szuper!

- Viccnek tényleg jó, de ne ölj meg senkit jó? - nevetett Hoseok kissé kínosan.

- Csak Jin nem létező barátja van veszélyben, nyugi - nevetet Zoe Hopira erre mindenki elkezdett kuncogni, de Sofi megsemmisítő pillantása Jin szemébe nem elhanyagolható. Az ő titkuk ez a pillanat...

- Jójó, de most komolyan. Szerintem vállalhatnánk ezt a nem kis felelősséget. Nem srácok? - nézett körbe Taehyung viszonylag nyugodtan, mert tudta, hogy legtöbben egyet értenek vele.

Hevesen bólogatni kezdtek a fiúk és kérlelőn RM-re néztek. Namjoon vett egy mély levegőt, amíg a többiek lélegzetvisszafojtva várták a válaszát.

- Jó- nyögte ki végre RM mielőtt megfulladnak körülötte. Nagy ujjongásba kezdett mindenki, kivétel Zoet.

- Na, ne mi az már - rázta meg barátnőjét Sofi-, nem örülsz?

- De..de igen- hamisan mosolyogva és szomorúságát jól leplezve Zoe is beállt az ujjongók sorába.

- Akkor...Utazunk? - tette fel a rég várt kérdést Hobi.