Írta: ViktriaSeven

Ülésrend:

Sofi & Hobi

Hobi arcában megbújó nevetéssel nézte, ahogy a nem messze ülő két nőcsábász, ötéveseket megszégyenítően duzzog.

- Nagyon viccesek ilyenkor, nem?- kérdezte Sofi a fiúkat figyelve.

- Ahogy mondod, olyanok, mint a gyerekek.

- Na igen, de ennyi elég belőlük, még mindig mérges vagyok.

- Ne is törődj velük, mindig civakodnak- legyintett Hoseok.

- Tudom…

- Lehet néhány kérdésem?

- Mivel kapcsolatban?

- Hát kíváncsi vagyok milyen vagy te és a barátnőd. Nem sokszor tudunk beszélni az army-kkal, de még sima emberekkel sem. Tudod, a hírnév..pedig mi is emberek vagyunk, szeretünk ismerkedni.

- Oh Hobi, nem gondoltam, hogy ilyen téren is nehéz a munkátok…akkor kérdezz! Állok szolgálatodra!

- Gondolom, te többet tudsz rólam, mint fordítva, de kb mennyire ismersz?

- Hát, igazából elég sok infót szereztem rólatok, de persze nem tudom személyesen is olyanok vagytok-e..

- Értem, akkor kezdem –erre Sofi bólintott és figyelmesen várta a kérdéseket.

- Hány éves vagy?
- 23.

- Mindig a fővárosban laktál?

- Nem, egy kisvárosban éltem. Utána Debrecenben tanultam és oda is költöztem. Aztán jött egy ötlete Zozinak, hogy tanuljunk Pesten és így is lett. Mostanában költöztünk be abba a lakásba, amiben eltölthettetek egy éjszakát.

- A szüleid?

- Hát apukám már gyerekkoromban lelépett, de anyum a legjobb a világon és a nagyszüleim is ott vannak nekem.

- Sajnálom, nem akartam..

- Ugyan, nem történt semmi. Már nem hiányzik az apám, anyával tökéletesen elvagyunk. Zoe, ezért irigykedik mindig, vagyis ömleng milyen cuki és kedves anyum van, pedig tudom- kuncogott Sofi.

- Miért, neki mi van a szüleivel?

- Erről nem nagyon szeret beszélni. Tudod,az ő szülei elváltak. Az anyukájához került, de végül az apujánál kötött ki. Finoman fogalmazva nincsenek jóban…

- Mi történt?

- Azt nem szokta reklámozni, még nekem se. Annyit tudok, hogy nagyon megbántotta az anyja..és nem is beszélnek. Kérlek, ne mond el senkinek!

- Rendben…akkor lépjünk tovább. Tudsz táncolni?

- Egy kicsit.

- És szereted?

- Nagyon is! Ezért örültem, amikor azt mondtad, hogy megtanítasz táncolni.

- Alig várom, hogy lássalak titeket gyakorlás közben! És szoktál animét nézni?- itt felcsillanta lány szeme és egy hossssszú beszélgetés vette kezdetét.

Zoe & Nam

- Mesélnél kicsit magadról? Nem sokat beszéltél eddig..

- Oh, persze, de szólj, ha untatlak!

- Rendben- nevettek picit mind a ketten.

- A nevem és a koromat már tudod, és asszem a munkámról is meséltem. Mégis mit mondhatnék még..- gondolkodott hangosan a lány.

- Mondjuk a családod?

- Tudod, az én családom kicsit…szétszórt. Van hat testvérem, két bátyám, három nővérem és egy öcsém. Legtöbbjüknek már saját családja van.

- Tartjátok a kapcsolatot?

- Nem igazán…egyedül az egyik nővéremmel, de vele mindig beszélek, minden nap.

- Szabad tudni miért nem beszéltek?

- Nincs bennünk szinte semmi közös, így nehéz beszélgetni. Meg hát…elég csúnyán viselkedtek, megcsalás, a párok váltogatása, meggondolatlanul gyerek…ez valahogy nekem kellemetlen…

- Értem, és megértem, nem kell magyarázkodnod.

- Köszönöm..

- És a szüleid?

- Ez még nehezebb kérdés. Apával jóban vagyok, anyával kevésbé és szerintem ennyi elég.

- Rendben, a kihallgatásnak vége- nevetett Nam, a lány örült, hogy a családjáról nem esik több szó.

- Én is kérdezhetek?

- Persze.

- Tényleg ilyen ügyetlen vagy, vagy csak az emberek előtt? Nem megbántani akarlak, de egy természeti katasztrófa vagy…

- Te kis szemtelen! Sajnos igazat kell adnom, tényleg ügyetlen vagyok, de nagyon.

- De legalább őszinte vagy. Nyugi én sem ismerek határokat a bénaságban – Nam kérdőn nézett rá- majd meglátod.

- Örülsz, hogy itt vagy? – kérdezi kicsit később a fiú.

- Őszinte leszek. Ez volt minden vágyam, de aggódom.

- Én is.

- Nehéz lesz elrejtőzni a média elől és mi lesz, ha rájönnek? Mit mondunk majd?

- Te vagy az első, aki felfogja milyen komoly a dolog. Nem tudom, hogy lesz, de hidd el megoldjuk. Tudom, hogy undok voltam az elején, de szeretném, ha jól éreznétek magatokat nálunk. Jó titeket megismerni…olyan különlegesek vagytok. Oh és a gépet majd odaadom, ha ott leszünk. 

- Ez kedves tőled, mindent köszönök Sofi nevében is. Ha nem bánod hunyok egyet, hosszú lesz az út.

- Pihenj nyugodtan.

- Köszi! – azzal kényelmesen elhelyezkedett és lehunyta szemeit. Ki volt merülve az otthoni helyzet és stressz miatt. Nam pedig olvasni kezdett.

Jungkook & Jin

- Szerinted is haragszik ránk? – kérdezi Jk.

- Tudom, hogy igen.

- Amúgy mi történt este? Láttam, hogy a szöszi szobájából jöttél ki, nem kicsit letaglózva.

- Ha téged csókolna meg te is elképednél!

- MI?! MEGCSÓKOLT?!

- Csendesebben te lökött, még kiherél, mert elmondtam- fogta be JK száját.

- Halkabban srácok, Zoe aludna! – suttogta oda kicsit előrehajolva Hobi.

- Bocsi- mondták egyszerre.

Tae & Jimin

- Te miért akartál Zoe mellé ülni?

- Jiminie, ne nyaggass már csak meg akartam ismerni…

- Tae ne szórakozz! Tudom, hogy hazudsz, én ismerlek a legrégebb óta az itt lévők közül.

-…

- Bejön neked- mosolygott huncut módon.

- Nem is..- Jimin csak felhúzta egyik szemöldökét és úgy nézett régi barátjára.

– Jó, lehet nem hétköznapi nekem, de…

- Hyung te aztán belezúgtál, ha látnád az arcod! Piros, mint a pipacs!

- Örülök, hogy ismered a virágokat, de ne feltételezz ilyen hülyeségeket…kiengedsz, mosdóba kell mennem?

- Persze.

Néhány perc múlva visszatért. Igazából csak, azért ment ki, mert gondolkodni szeretett volna. Nagy nehezen dűlőre jutott: megkérdezi, hogy tényleg a barátnője e Jiminnek az a lány, aki reggel megcsókolta és nem tudott neki ellen állni.

- Te Jimin? – kérdezte miután leült a helyére.

- Hmm?

- Ti együtt vagytok?

- Zoeval?

- Aha.

- Igen – mondta szemrebbenés nélkül.

- Ohm, oké..

- Miért?

- Ja semmi, csak érdekelt…

- Aha, na mindegy alszok egyet.

- Oké.

Taehyungot, mintha kifacsarták volna. Fejét kezeibe hajtotta szemeit lehunyva.

- Tae! Pszt! – suttogta Nam.

- Igen?

- Ülj ide lécci!

- Miért?

- Zoe a vállamon alszik és nekem sürgős elintézni valóm van!

- Oké..- azzal átült Nam helyére. Utána csak annyit látott, hogy Rapmon beveszi a vizes blokkot. Ránézett a mellette alvóra és egyfajta keserűség fogta el. Miért nem lehet az enyém? Miért akarom, hogy csak velem legyen?  Azzal kifújt egy nagy adag levegőt. Pár pillanat múlva egy kis ütés érte vállát. Zoe feje a vállára zuhant alvás közben és kicsit mocorogni kezdett. V lefagyott. Amint megérezte a lány illatát, nagyot szippantott belőle, mintha neki találták volna ki. A rózsa édes illata és a levendula lágysága együttesen töltötte meg légútját. A teste hevesen reagált a lány érintésére, aki kissé közelebb bújt hozzá álmában. Nem értette mi van vele. A kellemes illat egyre csak körül járta őt és álomba merítette. Fejét a lányéra hajtotta. Namnak nem volt szíve felébreszteni őket, ezért Jimin mellé ült.