Írta: ViktriaSeven

- Hogyhogy értem jöttetek? Várjunk, hogy találtatok meg?? – akadt ki Jimin.

- Láttuk a repjegyed, utána nehezebb volt, de megoldottuk. Itt vagyunk az a lényeg- mondta Jk, majd bizarul elmosolyodott.

- Oké...- hagyta annyiban Jimin, mert tudta, hogy nem fog egyértelmű választ kapni vagy nem akar...

- Nem mondtad meg a többieknek, hol vagy? – lepődött meg Sofi.

- Nem. Bírom őket, de pihenni akartam- mondta egyszerűen.

- Értem..

- Mikor is, akarunk visszautazni? – szólalt meg V.

- Hmm..lányok? – kérdezte Nam.

- Nekem bármikor jó, Zoe?

- Hát, mindketten dolgozunk, és te nem tudod folytatni, ha elutazunk.

- Ez igaz, de már dolgoztam, annyit szabadság nélkül....a főnök is tudod milyen jó fej. Tuti elenged! – ez a gondolatmenet ráébresztette Sofit, hogy neki nincs akadály, elutazhat. A felismerés miatt fülig ért a szája.

- Ez remek! – mondta V örömtől csöpögő hangon. – Zoe, mit mondasz? – ez a kérdés már nem volt örömteli, sem bizakodó... inkább, olyan semmilyen.

- Örülök, hogy Sofi, ilyen jól meg tudja oldani, de nekem dolgoznom kell. Még ha távmunkában, akkor is- mondta nem túl boldogan.

- Egyébként, mivel foglalkoztok? – kérdezte Jk és tényleg kíváncsinak tűnt.

- Mindketten tanulnak még, de nyár alkalmával dolgoznak. Sofi baristaként szorgoskodik, Zoe... hát, azt pontosan nem tudom, valamilyen asszisztens- foglalta össze a dolgokat Jimin.

- Azta, mit tanultok? – csillant fel Nam szeme, hiába a tanulás a gyengéje..

- Én nyelveket tanulok és jogászként is elkezdtem a tanulmányaim.

- Ha végzel, mégis mi leszel? – fúrta a kíváncsiság Nam oldalát.

- Még pontosan nem tudom, de még van egy évem eldönteni mely ágazatokból teszek vizsgát.

- Zoe, te mivel foglalkozol? – szállt be Jin a beszélgetésbe.

- Jelenleg egy magáncégnek dolgozom. Valamint gyógyszerkutatással fogok foglalkozni, ha elvégzem a tanulmányaim, de még bármi megtörténhet.

- Ezt, hogy érted? – ráncolta össze szemöldökét meglepetten Suga.

- Lehet belőlem gyógyszerkutató, de mivel a sulin kívül is tanulok, lehetek pszichológus, egyéb kutató, de akár ennél a cégnél is maradhatok.

- Ez választékos- mondta ki az egyértelműt Nam, a megjegyzést dicséretnek szánta.

- Akkor visszatérve, mi lesz a munkáddal, ha elutazol velünk? – gondolt vissza Suga a lényegre.

- Mivel eszközöket a cég biztosít, azt nem vihetem külföldre. Szóval magamnak kell megoldanom, ami nem probléma, mert már rendeltem egy laptopot erre a célra, a sajátom bedöglött. Csak még néhány napot kell rá várni..- mondta el problémáját a lány.

- Tudok adni egy jó minőségű eszközt, addig, amíg az új meg nem jön. Csak más címre kell kérned a szállítást- oldotta meg a problémát Namjoon.

- Azt hittem, te nem vagy amellett, hogy velünk jöjjenek- emelte meg szemöldökeit V.

- A dolgok változnak. Akkor elfogadod? – kérdezte Nam.

- Nya, Zoe- bökte oldalba barátnőjét Sofi.

- Nagyon köszönöm Nam, az adósod vagyok! – egyezett bele a dolgokba a lány.

- Ugyan, dehogy.

- Mennyi időt vesz igénybe ez a munka egy nap? – folytatta a kérdezősködést Hobi.

- Igazából attól függ, kivel dolgozom együtt..- gondolkodott a lány hangosan.

- Nem a cégen belül dolgozol? – faggatta tovább Jin.

- Jah, nem- mielőtt folytathatta volna Sofi vette át a szót.

- Zoe olyan, mint egy menedzser. Különböző cégekkel és személyekkel dolgozik együtt a cégén keresztül. A munkaidejéről meg annyit, hogy mivel nagyon jól csinálja azt amit, mindig marasztalják és ő nem tud nemet mondani, ami zavaró tud lenni őszintén szólva.

- Miért? – nem értették a helyzetet a fiúk.

- Tudom, hogy haragszol, azért, mert annyiszor elkéstem a találkáinkról, de megmondtam, hogy nem lesz több olyan- beszélt Zoe Sofihoz.

- Ajánlom is! Na, de elég ennyit a munkáról! –elégelte meg a dolgot a szöszi- Beszéljük meg inkább azt, hogy mikor indulunk, és, hogy veletek mi lesz fiúk?- csak ostoba tekinteteket látott maga körül ezért folytatta- Hol alszotok?

- Én melletted, a többiek meg ahol akarnak- válaszolta egyszerűen Jin.

- Oh, ezt csak így kijelentetted?- akad ki az említett ágytárs.

- Miért énekeljem el?

- Esetleg kérdezd meg és tűrd a nemleges választ! – csapott egy picit az asztalra a lány, ami érthető is.

- Majd meglátjuk, mi is lesz az éjszaka..Oh, és úgy látom, megint pimaszkodsz!

Erre a mondatra Sofi elhallgatott és piros fejjel ült az asztalnál.

- Khm..ha lehet, ezt ne itt beszéljétek meg- kérte Jimin.

- Miért? – értetlenkedett Jin.

- Mert már szegény Zoenak is ég a feje – mondta halkan. – Egyébként is eszünk és szeretném még legyűrni ezt az isteni rament.

- Örülök, hogy ízlik! – mosolygott büszkén Sofi. Itt kezdett el mindenki ömlengeni arról, hogy milyen finom is a kaja, de az a fura, hogy tényleg őszinték voltak. ( Ezt nem részletezem, de úgy képzeljétek el, mintha egy családi vacsoránál ülnétek és mindenki istenítené azt, aki a mennyei étket előállította.)

- Aludhattok itt, ha szeretnétek, ne fizessetek szállásért, ha itt is elfértek. Meg persze, ha nem zavar titeket a szűkös hely- ajánlotta Sofi, majd hozzátette- csak Jint tartsátok rövid pórázon.

- Nem akarunk zavarni, így is tartozunk nektek- mondta Nam komolyan.

- Na jó...ha tudsz olyan Armykat mondani akiket zavar a Bts hallgatlak- húzta fel egyik szemöldökét Sofi.