Írta: ViktriaSeven

- Remélem Sofi ma is dolgozik - reménykedett Zoe miközben összepakolt mindent a munkához.

Sofi Zoe legjobb barátnője már általános óta. Hihetlennek tartja, hogy még most, 24 évesen, egyetemi éveikben is ilyen jóban vannak. Az egyetem mellett mindketten dolgoznak: Sofi egy hangulatos kávézóban barista és kiszolgáló, míg Zoe egy magáncégnél asszisztens. Nem mellesleg jövő ilyenkorra mindketten végeznek az egyetemmel. Zoe vegyészmérnök lesz, Sofi pedig hivatásos fordító, azaz tud angolul, németül, franciául, és japánul, ezáltal hivatalos megbeszéléseken lehet majd jelen. Mindazonáltal, mivel mindketten rajonganak Koreáért, próbálnak ezen a nyelven tanulni. Igen, csak próbálnak.

Zoe hamar összekapta magát, felült a villamosra és indult is "Budapest legjobb kávézójába". A kávézó egy hatalmas áruház része volt. Bár az üzlet nyitva volt, a kávézóban még előkészültek a nyitásra (csak reggel 6.10 volt és ők fél hétkor nyitnak). Addig Zoe úgy döntött, vesz egy új napszemüveget, mert a sajátját unokahúgának adta csak úgy...hát igen, a kislánynak megtetszett ő meg...ja. Éppen válogatott, amikor a szemben lévő üzletben meglátott valakit nagy fekete kabátban, bő és szintén fekete gatyában, napszemüvegben, Hilfiger kalapban és Fila cipőben. Ráadásul maszk is volt rajta (talán ez volt a legérthetőbb a vírushelyzet miatt).

"Minden oké lenne napszemüveg nélkül, télen, kint a hóban - gondolta Zoe. - DE június 15-én,...hogy is fogalmazzak...ez haláli."

El is nevette magát, és bár eltakarta a száját látni lehetett, milyen jól szórakozik. A mi kedves kis "nyári eszkimónk" éppen sorban állt és észrevette, hogy egy kretén kineveti. Zoe meglátta, hogy lebukott és egyből elrántotta a fejét.

"Ez se lehet normális - gondolta a lány. - Hmm...meg kell kérdeznem tőle annyit, hogy: Miért? Most mi lehet a legrosszabb: max elküld és kész. De tudnom kell mire ez a nagy tömeg ruha."

El is indult az eszkimónkhoz kérdezősködni. Úgy érdekelte, hogy ki is ő, hogy a szemüvegvásárlást is otthagyta. Ahogy közelebb ment fura dolgot érzett.

- Mintha már láttam volna - suttogta úgy, hogy csak ő maga hallotta. A közeledésére célszemélyünk elfordult tőle, de Zoe nem zavartatta magát. Közel hajolt hozzá, kissé előredőlt és próbálta kisilabizálni, honnan olyan ismerős.

-Öhmm... Szia, asszem köszönhetek így, úgy látom, közel vagyunk korban egymáshoz, de nem vagyok benne biztos - nevette el magát ismét. Nem kapott választ, de az ismeretlen furán nézett, ezért rápróbált angolul, elmondta újra. (írói szerk.: a történetben végig angolul beszélnek, mivel az irreális lenne, ha a BTS tudna magyarul, és a két főszereplő lányunk se tud perfekt koreaiul...mondjuk Namon kívül a többiek nem nagyon tudnak angolul beszélni..)

- Most nevettél, ugye? - kérdezte Zoe értetlenül. Erre az idegen ismét felnevetett, de alig hallhatóan. Zoenak elkerekedett a szeme.

- Igen - mondta az idegen nevetve és MAGYARUL fura akcentussal. Zoe vett egy mély levegőt és hitetlenkedve nevetett. Valaki beugrott neki...

- Te nem lehetsz Jimin...nem, nem, nem. Ez csak egy fura álom, igen - mondta halkan meg mindig hitetlenül. De amint belegondolt, hogy Jiminnel nem ilyen álma lenne, és észrevette, hogy a "Jimin"  szóra elkerekedik a szemüveg mögötti szempár, megváltoztak a nézetei.

- Jimin? - kérdezte Zoe és látszott rajta, hogy komolyan kérdezi. Jiminnek lehervadt a mosoly az arcáról (legalábbis vélhetően, mert semmi nem látszott a maszk miatt).

- Ha igent mondok, ugye nem fogsz kiabálni? - kérdezte kicsit unottan (és persze már angolul), mert már meg szokta, hogy így fogadják.

- Tudod szerintem kétféle ember létezik: egy, aki amint meglát kiabál és valamiért meg akar fogni - bár nem értem miért - és még egy: aki bár rajongód tudja, hogy te is ember vagy és nem csinál hűhót. - gondolkodott el a lány.

- Ez igaz, és te melyik vagy?
- kérdezte Jimin, bár ebből már rájött.

- Én a második, de ha eljutnék egy koncertekre, tuti, hogy kiabálnék - ismerte be Zoe.
- Kevés olyannal találkoztam, mint ő- gondolta Jimin kicsit megnyugodva.

- Várj! Te tudsz magyarul!?-kérdezte Zoe miután kicsit feleszmélt.

- Egyfajta hobbim a magyar nyelv-mondta Jimin úgy, mintha ez valamilyen mindennapi dolog lenne.

-Wow-Zoe ennyit tudott kinyögni. Jimin ekkor kicsit büszkének érezte magát. Hirtelen megindult a sor, de Jimin és Zoe leragadtak.

- Kérlek, menjetek már, mind sietnénk-mondta valaki a sorból flegmán.

-Oh, elnézést!- mondták egyszerre és mindketten arrébb léptek. Ez a felszólítás végre teljesen visszahozta Zoet a Földre (már amennyire ő a Földön szokott járni...)

-Oh, úgy sajnálom!-mondta Zoe- Zavarlak? Tegezhetlek egyáltalán?

-Rendben. Először is ne sajnálj semmit, nem tettél semmi rosszat. Másodszor nem zavarsz, és kifejezetten örülök, hogy nem kiabálsz. Harmadszor tegezz nyugodtan ez nem Korea. Tényleg hány éves is vagy?-tett fel kérdést Jimin is.

-Augusztusban leszek 24.

-Fiatalabbnak gondoltalak- ismerte be Jimin és kínosan megdörzsölte a tarkóját.

- Kösz!- mondta Zoe "már te is kezded" fejjel-Már nem azért, de te se nézel ki 25-nek-vágott vissza Zoe. Jimin ezen csak nevetett.Eközben a pulthoz értek. Jimin kifizette, amit vett. Furcsa mód wonnal fizetett, ez volt talán az egyetlen hely Pesten, ahol elfogadják.

-Ahah, ha azt akarod, hogy ne ismerjenek fel, azt ajánlom ne használj wont-mondta Zoe aggódva.

-Mégis hol tudok pénzt váltani?- kérdezte Jimin.

- Megmutathatom, nincs messze és még kávéért is be tudunk ugrani. De, ha nem akarsz velem kínlódni megmondom, hol  van. Nem csinálok ebből bajt-mondta Zoe és a végére kicsit szomorúan mosolygott.

-Hölgyem-mondta Jimin mivel rájött, hogy nem tudja a lány nevét-, amíg nem mondom,hogy valami nem oké addig ne feltételezd, hogy bajom van veled vagy azzal, hogy beszélünk. És megköszönném, ha segítenél... Nem mellesleg úgy látom dolgozni mész- mutatott a lány táskájára, ami tele volt papírokkal-, szóval nekem kellene kérdeznem, hogy ráérsz e segíteni nekem.-mondta Jimin szórakozottan.

Zoe elmosolyodik.
-Ha így állunk erre tessék, uram-játsza el Zoe, hogy egy komornyik és ezen mindketten jót nevetnek.