Tessa szemszögéből: Kukák, kukák és démontámadás... 

Egyre jobban fáradok. Bár többen jöttünk ki mégis, fárasztó két nagyobb démonnal harcolni. Ritka, amikor többen vannak együtt, de ez az utóbbi időben miért lep meg? Furábbnál furább dolgok történnek. Egyre több Árnyvadász hal meg és még nem is csatában. A Klávé most nagyon elszámította magát.

-Tessa! - valaki a nevemet kiáltotta, mire én megfordultam.

Az egyik nagyobb démon felém tartott. Megfogtam a Szeráfpengém, és kimondtam a nevét.

-Tabris - a penge felvilágított. 

A démon egy percre megtántorodott, amit én ezt ki is használtam. Felugrottam ez egyik kukára, majd levágtam az egyik kezét. A démon felvisított, a farkával próbált csapni. amit a pengével könnyedén levágtam. Valami természetfeletti üvöltés tört elő a lényből. Ekkor jött Sarah. Mivel a démon rám koncentrált, észre sem vette, hogy egy másik árnyvadász a fejét készül levágni. Akkor eszmélt fel, amikor Sarah a szeráfját beledöfte, de ez már késő volt. Pár pillanat múlva csak egy égésnyom jelezte, hogy ő itt volt.

-Köszi! - mentem oda Sarahoz, aki egy kukáról mászott le. 

-De ezzel nincs vége!  Az útólsóval még küzdenek a többiek - futott a kiáltások irányába.

Követtem, miközben a szeráfomat szorongattam. Szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Amikor értesítést kaptunk a démonokról, éppen Diego akart nekem valamit mondani. Sajna, ez meghiúsult.

-Sabrina! - kiáltotta valaki.

Hallottam, ahogy egy vérfagyasztó sikítást, meg az ismerős sistergést. Előre rohantam, hogy lássam, mi történik. Több árnyvadász egy kört alkotva bekerítette a nagyobb démont,  mások fedezékből figyelték az eseményeket. Valaki belevághatott a démonba, talán pont Sabrina,  mert egy szeráfpengét állt ki a hátából, alatta pedig vértócsában az árnyvadászlány visított. A jobb karját teljesen leégett, de esélyes volt, hogy a háta se úszta meg jobban.

Senki nem tett semmit, mindenki várt valakire, aki kitalálja, mit kéne ilyen helyezben csinálni. Meguntam. Felugrottam egy kukára, és megcéloztam a démon fejét. Azonban ő hamarabb észre vett, minthogy én talajt tudhattam volna a lábam alatt, így a falba csapott teljes erőből. A copfon engedett és a hajam a vállamra hullott. Lépteket hallottam. Valaki megfogta a vállam, és felemelt. Diego volt az. Távolabb vitt a démontól, majd lerakott egy kuka mögé, és visszament segíteni. Egy kicsivel később Sabrina is érkezett anya karjaiban

- Tessa, jól vagy? - aggódva mért végig. Finoman lerakta a lányt, elkedett rajzolni rá egy iratzét.

- Persze, csak egy két méteres izé nekivágott a falnak. De amúgy semmi bajom. És ő hogy van? - bólintottam a lány felé. Anya fel sem nézett az iratzé rajzolása közben. 

- A karja csúnyán megégett, a hátáról nem is beszélve. De egy kis pihentetés után, olyan lesz, mint újkorában. Ha befejeztem, te is kapsz egyet - nyugtázta az állapotom. 

Feleltem volna, hogy nem kell, de baromság lett volna. Fájt mindenem, és még csak nem is démoni erőtől. Bár azt a dobát lehetne annak nevezni. Kiáltásokat hallottam, amit egy puffanás követett. 

- Csak a kukák legyenek! - könyörögtem magamban. 

Félig a kukát voltak, mint utólag megtudtam, Sarah repült a szemetesek közé. Pech, ma kísérteni fognak végig. Anya végzett Sabrina rúnájával, és felém fordult.

- Hova kéred? - kérdezte gyengéden. 

- Ahol minél hatásosabb - azzal a mellkasomra kezdte el rajzolni a gyógyítórúnát. 

Ahogy az irón helye finoman hozzáért a bőrömhöz, először égetett, aztán finom melegséggel árasztott el. Kezdtem érezni a rúna hatását, ahogy egyre egészebb alakja került rám. A fájdalom csillapodott. Saraht pillantottam meg a kuka mellett. Haja kóc volt, a nadrágja néhol elszakadt. Az arca helyenként megvágva, egész testét sár lepte be, legalábbis annak nézett ki.

- A másik démont is te ölted meg? - kérdeztem mosolyogva.

- Szerencsémre megint nem figyelt. Azt hiszem, lehet az mondtani, hogy ez az én napom - túrt bele a hajába. 

- Elloptad a démonom és a másikat is te ölted meg, nem sok ez egy kicsit úgy... az egész hétre? 

- Ez van, majd máskor nem csinálsz mutatványokat a levegőben és lesz esélyed.  MEGVAN! - örült magának, amikor ki tudta szedni a kezét a hajából. 

Erre elnevettem magam. Diegot láttam felém jönni. Vettem egy mély levegőt, de meg is bántam. Ez mégmindig fájt.

- Hogy vagy? - guggolt le mellém. 

- Hát, már egész jól. Köszi, hogy elhoztál! - bámultam a nadrágomat.

-Milyen barát lennék, ha csak úgy ott hagytalak volna? - nevetett fel.

Mindenki visszért az Intézetbe. Én vettem egy nagy forró fürdőt, miután úgy éreztem, már képes vagyok magamtól is mozogni. Vizes hajjal és pizsamában a konyha felé bicegtem, nem jöttem még egészen helyre. Hangok szűrődtek kia helyiségből, az egyik ismerősen csengett.

- A Klávénak megint új törvénye van? - kérdezte idegesen anya.
- Mikor nem, Norine? - felelt rá kérdéssel valaki. 

Anya még a harci öltözetét viselte, haját viszont kiengedte, fegyvereit viszont nem ragta le. A másik Árnyvadász egy magas, ősz hajú férfi volt.

- Ez igaz - emelte fel a bögrét, amiből valami gőzölgött. Fáradtnak és megtörtnek tűnt, mintha nem bírna már több terhet. 

- És? Mit fogsz ezzel csinálni? - tette fel félénken a kérdést a férfi.

- Mármint mivel? A Klávéval, a félvérekkel vagy a kávémmal?  

- A félvérekkel - kínosan felnevetett, szemeit viszont lesütötte.

- Ismerek párat, olyan családokat. Az isten szerelmére, hisz a Herondalek sem tiszta vér Árnyvadászok! És ott van Lucian Graymark gyerekei is... - elcsuklott a hangja. - Ha egyetlen Herondale is újra féldémon lenne Tessa és Will óta... - elkezdett sírni.

- Az nem történhet meg, Norine!  Ez egy régi történet, Tessának azóta több leszármazotta is van, és egyik sem lett félvér. Amit akkor láttál, az csak... 

- Oh, Colby! Bárcsak igazad lenne! - anya nem engedte, hogy Colby befejezze a mondanivalóját.

Sarah szemszögéből: Ázott kutya és a többi...

Újabb démontámadás , na ezen sem lepődöm meg. Hogy lehet az , hogy az utóbbi időben egyre többen vannak? Tessa még előttem elindult. Éppen a harci öltözetemet rángattam magamra (amit mellesleg utálok) és már nyúltam is a szeráfpengém után. Ha démonokkal megyünk harcolni mindig Jace Herondale jut eszembe.. A korának ő volt a legkiemelkedőbb árnyvadásza , és több démont ölt meg , mint bárki az ő korában. Én miért nem lehetek olyan mint Jace volt!? Tessa sokkal ügyesebb nálam , én meg persze féltékeny..
Rohantam ki az intézetből , persze a londoni időjárás sosem kedvez , mindig más , vagy esetleg egy picit változik. Épp elindultam , mikor megcsúsztam a sárban és elestem. Szuper! A harci öltözetem is átázott. Ázott kutya lettem..
Hihetetlenül béna vagyok , ehhez már tehetség kell , komolyan!
Gyorsan összevakartam magam , megkerestem a szeráfbengém (ami persze , hogy a gigantikus , sáros pocsolyában landolt) majd futottam tovább. Mikor megérkeztem Tessa egy nagyobb démonnal küzdött , mivel Tessára koncentrált egy egyszerű , "jól" begyakorolt mozdulattal elválasztottam szeráfpengém segítségével a fejet a törzsétől. Az undorító izéból (ami a démon nyaka volt , azt hiszem) , maró ichor fröcskölt minden felé.A démon ezután semmivé foszlott , vissza tért a saját dimenziójába...
-Kösz!-hallottam Tessa hangját aki kiszakított gondolataimból. Felnéztem , ekkor már mellettem állt.
-De még ezzel nincs vége. Az útólsóval még küzdenek a többiek- közöltem a tényt testvéremmel , majd a hangok irányába rohantam.
Segíteni már nem igen tudtam , elmerültem a gondolataimban. Mikor felnéztem , csak Tessát láttam repülni a fal felé. A démon felé indultam. Újabb szeráfpengéért nyúltam.
-Tabis! -neveztem el a pengém. Fényesen felizzott kezemben , majd a démon felé rohantam. Emma és Diego keményen küzdöttek a démonnal. A démon nem figyelt rám , uu ez szerencse! Rohantam , majd egy fára felmászva (a démon pont a fa előtt állt) rávetettem magam a démonra. Tabis vakító fénnyel ragyogott a kezemben. Belevágtam a démon nyakába , ami vérfagyasztó , nem e világi hörgéssel felelt. A vigyor arcomról levakarhatatlan volt. Élveztem hogy kínt okozhatok ennek a valaminek.
Tabist kihúztam a démon nyakából , majd egy finom mozdulattal leválasztottam a fejét. Az ichor mindent beterített , beleértve az én harci öltözetemet is... Néhány helyen nyomot hagyott az öltözékemen , éreztem ahogy egy - két helyen eléri a bőrömet.
Leugrottam a démonról , ami ezt követően semmivé vált.
Az oldalamhoz kaptam , amit hallottam , hogy sistereg. Au! A fának támaszkodtam és egy mély lélegzetet vettem.
-Jól vagy? -kérdezte Emma. Aggódott.
-Emma , te tényleg ennyire szőke vagy!? -emelte meg a hangját Diego. - Hogy lenne jól!? Nézz rá! -bökött az irányomba. Tényleg nem voltam jól , kimerültem. . Hajam kócos volt és ragacsos. Mély lélegzetet vettem.
- Jól vagyok -erőltettem egy mosolyt az arcomra- Hol van Tessa? -vontam fel a szemöldököm.
-A kukák mögé rángattam , azt hiszem.. -felelte bizonytalanul Diego.
-És még én vagyok szőke! -puffogott Emma.
-Igen!-böktük ki rögtön Diegoval. Mikor rájöttünk , hogy egyszerre mondtuk , kitört belőlünk a nevetés.
Elindultam a kukák felé , mikor csak egy sikítást hallottam.
-Sarah , vigyázz!- kiáltott Emma , de már késő volt. Megfordultam , egy démon magasodott mögöttem. Néma sikoly hagyta el a számat. Karmaival végigszántott arcomon , majd lendületből a kukáknak hajított. Vettem egy mély lélegzetet. Érzetem hogy a vércseppek végigfolynak az arcomon. Az oldalamat még mindig marta az ichor. Emellett már minden porcikám fájt.
Oldalra pillantottam , Tessa és anya nagy szemekkel néztek rám. Emellett szemet szúrt , hogy anyu Sabinát tartja a kezében ,szeméből sugárzott az aggodalom , de én csak széles mosolyra húztam a szám , ahogy Tessa is.
-A másik démont is te ölted meg?-kérdezte , arcán az az örömteli mosoly..
-Szerencsémre megint nem figyelt. Szerencse napom van!- jelentettem ki egy mosoly kíséretében. Beletúrtam a hajamba , basszus , beleragadt a kezem!
-Elloptad a démonom és a másikat is te ölted meg-háborodott fel Tessa.
-Ez van, majd máskor nem csinálsz mutatványokat a levegőben és lesz esélyed. MEGVAN!-örömködtem , mikor végre kiszabadítottam a hajam. Erre nevetni kezdett , ahogyan én is. O-o Diego közeledett felénk , én már ott se voltam. Fogtam az irónom és már rajzoltam is magamra az iratzét. Éreztem a hatását. Mint egy energialöket , úgy áramolt szét a testemben. Nem mentem sokáig , lefeküdtem egy fa tövébe , éreztem , hogy valaki leül mellém.