Tessa szemszögéből: Még több titok

Még mindig az ágyamon ültem és bambultam. Mike-on agyaltam, majd eszembe jutott, hogy keresett valakit. Ki lehet, hogy csak úgy Magnus bulija miatt el is felejti az egészet? Nyikorgott az ajtó, Sarah lépett be. Különösebben nem vettem róla tudomást, hisz egy szobába vagyunk, akkor és azért jön be amikor, amiért akar. Csak akkor néztem fel rá, amikor egész halkan megszólalt. 

- Tessa! 

- Igen? 

- Valamit el szeretnék mondani - szemeit lesütötte, hangja egész bátortalan volt.

- Tudod, hogy bármit elmondhatsz! 

- Én és Diego... - kezdte, de nem igazán volt bátorsága.

- Úr Isten! Ugye senki sem sérült meg!? 

Egyből a múltkori eset jutott eszembe, ahol ezek ketten széttörtek egy vázát. Egyedi darab volt, annyira, hogy valami hosszú történet is társult hozzá, amit majdhogynem senki nem tudott.

-Csókolóztunk - motyogta, mintha meg se hallotta volna, mit mondok. Láthatólag rettegett ettől a beszélgetéstől.

-Mit csináltatok!? - kérdeztem most már inkább hisztérikus, mintsem aggódó hangnemben.

-Csókolóztunk - ismételte kicsit bátrabban.

-Sarah , csak kihasznál téged! - néztem rá gúnyosan, mégis sajnáltam. 

Igen, a legjobb barátomról beszéltem, és pont ezért ismertem őt a legjobban. A húgom sose látott a dolgok mögé, mindig csak a felszínt nézte. Nem is próbált meg mélyebbre hatolni, Diegonál pedig nem lett volna nehéz. Számtalanszor mesélte már, hogy hány lányt vágott át csak azért, hogy lefektesse. 

-Mégis a legjobb barátod!

-És akkor mi van!? - emeltem meg a hangom. Eddig még sosem veszekedtünk úgy, hogy kiabáltunk volna egymással. - Én nem nyálcserét akarok vele folytatni!

-Tessa fog be! Elegem van abból , hogy mindig megmondod mit csináljak! Rohadt idegesítő! Régóta ismerem! Bízom benne... - kezdte magyarázni, de nem nagyon érdekelt. 

-Én viszont nem ! Az utóbbi időben egyre gyanúsabb, Sarah. Téged akarlak védeni! Ez a te érdeked is!

- Nem vagy az anyám, pedig most pont úgy beszélsz. Nem kell megvédened! 

Auch, ez fájt. Mégis akkor mit kéne tennie egy nővérnek? Ülni, karba tett kézzel, és beleegyezni minden hülyeségbe, aztán meg lepacsizni, ha valami bajba kerül? 

-De igen, meg kell. Fiatal vagy még... - a szavamba vágott.

-Mondja egy kibaszottul elcseszett árnyvadász! Nem is vagy rendes árnyvadász. A jeleinket sem viselhetnéd!

A legnagyobb titkommal élt vissza, amit akkor és otta legnagyobb gyengeségemnek is tartottam. Nem érdekelt, hogy a testvérem, az sem, hogy ellenzem az erőszakot és a bántalmazást, lendült a kezem, és az arca melegségét éreztem a következő pillanatban. Sarah döbbenten nézett rám, az arcához emelte a kezét, ahol az imént az enyém volt. Egyre ingerültebb lettem, bár az okát, hogy miért lettem az, nem tudtam volna megmondani. 

-Még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem, esküszöm nem csak megpofozni foglak! - ordítottam el magam. Sírtam volna dühömben, de most nem volt szabad.

-Folyton magaddal vagy elfoglalva! Engem elküldenek abba a rohadt akadémiába, de téged persze nem! Nem vagy tökéletes ! Gyűlöllek! Gyűlölöm , hogy a testvérem vagy! 

Nem értettem semmit. Milyen akadémia? Remek még egy titok! Az utolsó mondata csak úgy szétterült a szobába, és nem akart eltűnni. "Gyűlöllek!" Éreztem, hogy valami más átveszi az irányítást felettem. Ez már nem én vagyok. Érzem a bizsergést a kezemen. A francba! Ha Sarah tovább folytatja, akaratom ellenére lesz egy sülttesóm.

-Hogy mondhatod?! A testvéred vagyok az Angyalra, fejezd már be! Erre egyikünknek sincs szüksége. Vegyél egy mély levegőt és... - bár ezt inkább magamnak mondtam, mint neki. 

Húgomnál elpattant a húr, és egy könnycsepp folyt le az arcán, amit követett a többi. Nem szerettem így látni, mégis, most részben miattam ilyen.

-Kit érdekel az a nyomorult levegő!? - kérdezi undorral a hangjában. - És ki vagy Te , hogy megmond mit tehetek és mit nem!?

-A testvéred vagyok - suttogom ingerülten.

-Ha az lennél , most nem itt tartanánk!

-Oh , tényleg így gondolod!? - döbbentem meg. Oda se kellett néznem, hogy tudjam, türkizes fényben úszik a kezem. Meleg volt. - Szerinted egy testvérnek az a dolga, hogy vakon, ünnepelve kövesse az eseményeket, ahogy a húga sorozatban csinálja a hibákat? - meg akart szólalni, de nem hagytam. - Ne is próbálkozz! Te már végigmondtad, most én jövök - ökölbe szorítottam a kezem. Nem akartam semmi kárt okozni, de ha eljön az idő, én még nem bírom szabályozni. - Többet megéltem már, mint te, hiába két év! És benned tudod mi a legnagyobb hiba? - sírás kerülgetett. - Hogy felszínes vagy! Sosem látod meg a valódi okokat. És gyűlölhetsz, de nem támogatom Diegoval való kapcsolatodat. Cuki barát meg minden, de sose ismertem igazán! És ne mondd, hogy te igen, mert baromira nem! És igazán? Így kell megtudnom, hogy az Akadémiára mész? Hát drága testvérem, ezért én nem siránkoznék! Kérdezz meg bárkit, hogy menne-e oda! Nagy mázlista vagy, ráadásul még a dédszüleinkkel is találkozhatnál. Igen, sírj csak! De amíg én egy elcseszett Árnyvadász vagyok naponta keresnek fel, hogy segítsek nekik, csak azért, mert anno hajlandó voltam egy kicsit többet tanulni. Te mit csinálsz a semmittevésen kívül? - éreztem, hogy a szemem szikrázik. Le kell nyugodnom. Sarah abbahagyta a sírást, és döbbenten nézett rám.

- Clary... Jace... - leült az ágyra. 

Én dühömben kinyitottam az ajtót, de még egy utolsó mondatra visszafordultam.

- És tudod mi bánt a legjobban? - kérdőn nézett rám. - Hogy megosztottam veled a titkomat! - sarkon fordultam, bevágtam magam mögött az ajtót, és kisétáltam az istállókig.   

Sarah szemszögéből: Tessa, fogd be!

Egy hét telt el azóta , hogy Diego megcsókolt. Nem bírok aludni. Akárhányszor lehunyom a szemeimet Diego nem e világi vigyorát látom magam előtt. Szeretem őt. Szeretem őt az első perctől kezdve.
Úgy érzem ideje elmondanom a történteket Tessanak. Félek a reakciójától , de nem érdekel. Tudatni akarom vele a történteket.. Megcsókolt! Két éve vártam ezt a pillanatot. Igen , szeretem őt , de félek Tessa reakciójától...
-Tessa!-hangom nem több suttogásnál , ő mégis rámemeli a tekintetét.
-Igen?-kérdezi
-Én és Diego..
-Úr Isten! Ugye senki sem sérült meg!?
-Csókolóztunk-nyögöm ki.
-Mit csináltatok!?-Tessa értetlenül mered rám.
-Csókolóztunk.
-Sarah , csak kihasznál téged!
-Mégis a legjobb barátod!-kiáltok rá.
-És akkor mi van!?-kiállt vissza- Én nem nyálcserét akarok vele folytatni!!
-Tessa fog be! Elegem van abból , hogy mindig megmondod mit csináljak! Rohadt idegesítő! Régóta ismerem! Bízom benne...
-Én viszont nem ! Az utóbbi időben egyre gyanúsabb Sarah. Téged akarlak védeni! Ez a te érdeked is!
-Nem vagy az anyám, pedig most pont úgy beszélsz. Nem kell megvédened!-vágom rá egyből.
-De igen , meg kell. Fiatal vagy még..
-Mondja egy kibaszottul elcseszett árnyvadász! Nem is vagy rendes árnyvadász. A jeleinket sem viselhetnéd! -és vége.. érzem , hogy egy pofon csattan az arcomon.
Értetlenül meredek a nővéremre , akit láthatólag elkapott az ideg. Kapkodva veszi a levegőt , arca forr a dühtől.
-Még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem , esküszöm nem csak megpofozni foglak!-ordít rám.
-Folyton magaddal vagy elfoglalva! Engem elküldenek abba a rohadt akadémiába! Téged persze nem! Nem vagy tökéletes ! Gyűlöllek! Gyűlölöm , hogy a testvérem vagy! -könnyek gyűlnek a szemeimbe és szép lassan végigfolynak az arcomon.
-Hogy mondhatod ezt?!-Tessa ujjaiból türkizes szikrák pattannak elő.- A testvéred vagyok az Angyalra! Fejezd már be! Erre egyikünknek sincs szüksége. Vegyél egy mély levegőt és...
-Kit érdekel az a nyomorult levegő!? És ki vagy Te , hogy megmond mit tehetek és mit nem!?-elegem van , a könnyei folynak , és már fáj a torkom is..
-A testvéred vagyok!
-Ha az lennél , most nem itt tartanánk!
-Oh , tényleg így gondolod!? -vonja fel szemöldökeit. A szikrák is egyre nagyobbak , míg egy türkiz kék gömbbé nem formálódnak. Nekem végem..