Örökké tartó körforgás.
A U.A. kollégiuma eddig sem volt éppen a csendes közegéről ismert. Ám amikor Nezu igazgató elhelyezte a diákok és a tanárok hozzátartozóit, folyamatos izgatott zsongás volt szinte mindenhol. Ugyanis ez csak egyvalamit jelenthet a mostani állapot: Valami nagyon rossz van készülőben. Csak Bakugo és Mitsuki voltak teljesen összezuhanva, hiszen az elmúlt órákban történtek még egyáltalán nem ülepedtek le. Emiatt egy elhagyatott tanterembe mentek el gondolkodni. Nem vették észre, de Mineta is ott volt, aki próbálta elolvasni a Pluto harmadik kötetét.
- Te mindvégig tudtad, hogy Midoriya mivé vált? -kérdezte Mitsuki a fiától.
- Igen, de eleinte nem akartam elhinni. Mintha tényleg egy másik személyiséget láttam volna akkor.
- Sose gondoltam volna, hogy ennyire eldob mindent, ami miatt hőssé akart válni. Amikor meg láttam, hogy mennyire érzéketlenül mondja el azt, hogy a hősvilág fizetni fog, akkor...
- Csak tudnám, miért vált ilyenné?
Mitsuki csak szomorúan sóhajtott.
- Ha annyira tudni akarjátok a választ, akkor elmondom.
Mineta kijelentésétől mindketten megugrottak és felé fordultak. Ő viszont csak változatlanul olvasott.
- Honnan tudhatnád, kedves....?
- Mineta. Bakugo osztálytársa. -felelte még idő előtt, de most letette a Plutot és a szemükbe nézett. -Azért, mert belekerült a gyűlölet körforgásába.
- Mibe? -kérdezte Bakugo kicsit hangosabban. -Nekem érthetően beszéljél.
- Pedig azt hittem, hogy te vagy a legintelligensebb köztünk. -jegyezte meg fanyar mosollyal, de hamar a tárgyra tért. -A gyűlölet körforgása nem más, mint az, amikor valakitől erőszakkal elvesznek valamit, amiért ő is erőszakkal válaszol.
- Ezt abból a mangából vetted?
- Igen. Urasawa Naoki mesterműve ezt a témát járja körbe, de én elmondom, hogy hogyan látom Midoriya állapotát. Az egész azzal kezdődött, mikor megpróbált megmenteni téged, miközben All Might közbelépéséig senki nem tett semmit. Mizudaria ezt látva nem akarta azt a benyomást kelteni az emberekben, hogy azok, akik a várost védelmezik, tehetetlenek voltak, emiatt besározták a nevét és ráaggatták a „Quirk nélküli zabigyerek." titulust. Emiatt a fényes jövője mehetett a picsába. Ám eltelt volna pár év és mindenki elfelejti a dolgot, de a második sorscsapás örökre megváltoztatta.
- Az anyja halála.
- Igen. Midoriya viselkedéséből és a hamis hősök iránt érzett féktelen gyűlöletéből arra engedek következtetni, hogy mulasztás történt. Itt csak tippeim vannak, de az akkor meghalt Eagle gyakorlatilag hagyta meghalni azt az utolsó embert, aki Midoriyát szerette.
- Lófaszt a seggedbe, Mineta! -üvöltötte Bakugo és két kemény lépést tett felé. -Én vagyok a legjobb barátja!
- Ezzel a ténnyel sokra nem megyünk, ha azt nézzük, hogy az utolsó családtagját vesztette el. Ezen a ponton ugyanis már semmi vesztenivalója nem volt. Itt jön a képbe All for One, ha hihetek annak, amit ti elmondtatok.
- Te hallgatóztál utánunk? -kérdezte Mitsuki érdeklődve.
- Egyértelmű. Szeret kukkolni. -felelte Bakugo epésen
- Szép légy, ha már okos nem vagy. Én itt olvastam, amikor ti bejöttetek, szóval vessetek magatokra. -felelte morogva, de hamar visszatért a normális hangra. -Szóval, a karjai alá vette és csinált belőle egy élő fegyvert. Legnagyobb balszerencsénkre, ellene fordult, aminek a végeredménye a teljes Leauge of Villains felszámolása volt. További aggasztó jelét a saját szememmel láttam. All for One legjobb emberei már Midoriya oldalát erősítik, ami immáron a biztos katasztrófa receptje.
- Hadd találjam ki a másik elemét ennek az egésznek. Mizudaria.
- Pontosan. Innen már biztos látjátok, hogy mi is a gyűlölet körforgás ebben az esetben.
- Midoriya bármit megtenne annak érdekében, hogy a jelenlegi rendszer megbukjon.
- Csak Mizudaria foggal-körömmel ragaszkodik a lassan széthulló homokvárához, amit már évtizedek óta biztosan tartott. Mindkét oldal a végletekig ki fog tartani.
- Az egyetlen kérdés, ami fennmarad... mi lesz ennek a végeredménye. -fejezte be Mituski a gondolatmenetet. Egy ideig senki nem szólalt meg. Mineta becsukta a mangáját, majd felállt.
- Ha a legrosszabb forgatókönyvet vesszük, akkor az egyikük feje a porba fog hullani. -súgta halkan, mégis érthetően. -Ám mindkét esetben mi leszünk az elszenvedője.
Ezekután távozott a szobából, magukra hagyva anyát és fiát. Később Masaruhoz csatlakoztak a vacsorához.
Midoriya ugyan sikeresen megmentette Bakugo szüleit és Nezu felé is jó benyomást tett, mégse érezte győztesnek magát. Állandó jelleggel Mitsuki szavai visszhangoztak a fejében úgy, mintha egy kút aljáról mondta volna őket. Emiatt kicsit figyelmetlen is volt. A környezete is észrevette, de senki nem tette szóvá. Estefele mesét olvasott fel Erinek és Koutának, majd a szobájába visszament. Ott töltött magának némi szakét. Komolyabb adagban teljesen kiüthetné, de a szer teljesen lebontja az alkoholt, még mielőtt hatna. Miután felhajtotta, le akart volna ülni könyvet olvasni, ám ekkor kopogtattak az ajtón. Eleinte azt hitte, hogy valamelyik gyerek az, de amikor kinyitotta, meglepetés érte. Himiko volt az, kezében két doboz sörrel.
- Mégis mit keresel itt? -kérdezte megjátszott mosollyal.
- Gondoltam, hogy beszélgethetnénk. -kuncogta és hozzábújt.
- Valami komolyabb probléma állt elő...?
- Nem. Touya csak holnap éjfélkor megy Hawksnak elárulni a titkainkat. Sokkal másabb témára gondoltam.
Átölelte egy kicsit és beengedte. Ott vette észre, hogy csak egy köntös van rajta. Bement és letette a söröket.
- Hát azokat minek hoztad?
- Úgy jó beszélgetni, hogy iszol is közben. -felelte kacéran. Értelemszerűen más volt a szándéka.
- Nem vagy még kiskorú?
Himiko felnevetett erre.
- És ezt egy S osztályú bűnöző vágja a fejemhez.
- Igaz.
Midoriya leült és kibontotta a sörét, majd beleivott. Himiko leült vele szemben. Mosolya még mindig kacér maradt, ám a téma, amit felhozott, teljesen aktuális.
- Azóta vagy ilyen, mióta az a Mitsuki nevű nő kioktatott.
- Milyen? -kérdezte úgy, mintha nem tudná ő sem.
- Szétszórt és legbelül összetört. Ne próbáld meg beadni, hogy nem borultál ki. Eri és Kouta is megjegyezte nekem.
Midoriya nem felelt erre azonnal. Újabb kortyot ivott, majd csak utána felelt.
- Mitsuki olyan, mintha a második anyám lenne. Bakugoval már kiskorunk óta ismerjük egymást, mivel anyám és az anyja gyerekkora óta ismerik egymást.
- Csak a nemek változtak?
- Igen.
- Irigyellek ebből a szempontból. Nekem sose volt barátom kicsiként. Mindenki utált azért, mert imádtam a vér zamatát.
- Nem csoda. -szaladt ki Midoriya száján, de rögtön szabadkozni kezdett. -Már bocsánat. De ott van Twice, nem?
- Igaz, de csak egy éve ismerem. -mondta könnyed hangon, majd újra ivott. -Akkor már világos, hogy miért buktál ki. Nem értheti senki azt, amin te keresztülmentél, mert ehhez ugyanazt a cipőt kellene felvenniük és végigjárni ugyanazt az utat.
- Nekem ez nem fontos.
- Magadnak se tudod ezt behazudni. Máskülönben nem lenne az arcodra írva. -jegyezte meg és felállt. Lassan odament hozzá és beleült az ölébe. -Jobb, ha tőlem tudod, hogy semmi rosszat nem csináltál. Nagyszerű vezető vagy és remek ember. Csak a célod érdekében bepiszkítod a kezedet. Ezt szerettem mindig is benned a legjobban.
- De...
- Mitsukinak be kell látnia, hogy neked van igazad és hamarosan a forradalmad ki fog teljesedni.
Midoriya elmosolyodott és megsimogatta az arcát.
- Díjazom azt, hogy vigasztalni próbálsz. Ám ez a seb nem fog beforrni pusztán szavakkal.
- Máshogyan terveztem elfelejtetni veled ezt a negatív csapást.
Még kérdezni se volt ideje, amikor Himiko megcsókolta. Lassú és szenvedélyes ütemet diktált, ami teljesen szembement mindazzal, amit a harctéren képviselt. Az orrát megtöltötte a lány bőrének illata és a csókja is friss volt, nem pedig vért árasztó. Felkészült arra, hogy itt és most megadja neki az első csókot. Mikor befejezték, Himiko felkelt és bezárta az ajtót. Aztán magabiztosan kioldotta a köntösét, ami csak úgy a földre hullott. Aztán visszament Midoriyához és játékosan megsimogatta az arcát, aztán az ágyhoz ment. Végül az első alkalom után együtt is aludtak és így érte őket a reggel. Az Order of Scarlet keretein belül egy szerelem bontakozott ki... legalábbis egyetlen oldalon biztosan.
Reggelre Mizudariát Shiniji ébresztette. Az irodájában lévő kanapén aludt el hatalmas nehézségek árán.
- Jól aludt, főnök? -kérdezte aggódva.
- Nem mondhatnám. Hajnalig próbáltam összerakni a fejemben azt, hogy mit csináljak ezzel az egész helyzettel.
Shiniji ingatta a fejét. Főnöke tegnapi akciója teljesen balul sült el, hála Scarlet Kingnek. Egy dolog, hogy Bakugot egyáltalán nem sikerült megtörni (ráadásul el is kellett engedni.), de most már senkit nem használhatnak túsznak a U.A. emberein belül. Nem merték felvenni sem Minetával, Toruval, de a többiekkel sem a kapcsolatot, lévén ezzel lebuktatnák a kémhálózatot. Ha meg Nezu ezt megtudja, akkor képes lenne teljesen elfordítani a népet tőle. Normális esetben ez képtelenség lenne, de Endeavor halála óta az emberekben folyamatosan ingadozik meg a hősökről és a kormányról alkotott képük.
- A U.A. meddig tudja elszállásolni a hozzátartozókat?
- Törvényes keretet és a tartalékaikat elnézve két hónap. Ám kevesebb, mint két hetünk van, szóval ezt a részt elvesztettük.
Shiniji próbált valami megoldást kitalálni, ám ő sem tudott kitalálni semmi ötletet. Mizudaria felkelt és csinált két csésze kávét.
- Tudja, hogy mennyire nehéz volt ezt a hatalmat stabilizálnom? -kérdezte, amikor megcukrozta a sajátját.
- Igen. Az elődjét harminc évvel ezelőtt sikerrel leváltotta.
- Pontosan. Undorodtam attól a felfogásától, hogy a hősök és a civilek ugyanolyan jogokat élvezhessenek. Mi vagyunk azok, akik a rendet fenntartják, mégis le kell süllyednünk a szintjükre? Hosszas nehézségek, szabotázsok, negatív kampány és végül szavazati csalás árán, de elértem a célomat. Aztán fokozatosan raktam le a jelen rendszer alapjait, elvégre Rómát sem egy nap alatt építették fel.
- Igaza van, uram.
- Ám ez a Scarlet King nevű terrorista majdnem egy hónap alatt kezdi az összes támpillért lerombolni.
- Attól tartok, hogy lebecsülte ezt az egészet. -jelentette ki Shiniji, de hamar szabadkozásba akart volna kezdeni, de Mizudaria mondata hamar megállította a kezével.
- Ez sajnos tény. Ha rögtön Mirkonak, Hawksnak és Endeavornak kiadtam volna a parancsot arra, hogy végezzék ki ezt a fenyegetést, akkor ezzel sem kéne soha többet foglalkoznunk.
- Akkor miért nem tette ezt?
- Mert azt hittem, hogy kevés energia befektetéssel ez megoldódik. -felelte és megitta a kávéját. -Ám késő bánat. Sebaj, a mostani tárgyalás után kiadom a kivégző parancsot a két megmaradt emberemnek.
- Mi a garancia arra, hogy sikerrel járnak? Hiszen már évek óta nem adott ki nekik magas rangú célpontot.
- Egyszerű. Velem ellentétben a mai napig készenlétben vannak, ha kemény harcról van szó.
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy a legközelebbi választásnál már visszavonulok és te veszed át tőlem a hatalmat. Te vagy a legjobb tanítványom.
- Megtisztel, uram. Ám szeretném, ha pihenne. Miért nem megy haza és fekszik le aludni?
Mizudaria hosszasan elgondolkodott. Végül arra jutott, hogy Shiniji ötlete tényleg jogos.
A Chisaki kúriában szemmel láthatólag semmi különös nem történt. Csak egyvalaki volt túlságosan feszült és ideges: Touya. Hawks kéréséhez hűen megpróbált minél több információt szerezni Midoriya csapatáról, a Chisaki kúria tervrajzáról, továbbá mindenről, ami hasznosnak bizonyul. Meglepő módon nem egy Order of Scarlet tag önként adott át információkat. Semmit nem tett fel keresztkérdés gyanánt, holott azok az emberek Midoriya parancsára adták ki ezeket. Éjfél előtt egy órával elhagyta a kúriát. Célja a hátsó kijárat volt, ami normális esetben őrökkel lenne figyeltetve, ám most eggyel sem találkozott. Kezdett attól tartani, hogy csapdába sétált bele, de zsebre tett kézzel haladt tovább. Ám az udvar felénél sem volt, amikor Midoriya ugrott elé.
- Hová ilyen sietősen, Touya? -kérdezte megjátszott ártatlansággal.
- Sétálni. -felelte tömören.
- Hová?
- Mi közöd...
- Csak nem Hawks felé tartasz információt átadni rólam és erről a helyről? -kérdezte gyorsan, mire Touya arcán meglátszott az idegesség és a beismerés keveréke. Nem felelt, mire Midoriya felsóhajtott.
- Csalódtam benned. Mikor első alkalommal találkoztam veled, még valamennyi félelem volt bennem. Ám amikor az oldalamat erősítetted, teljesen boldoggá váltam. Most viszont... az apádat nem voltál képes megölni, ráadásul takaríthattam utánad. Mindezt megkoronázandó, még el is próbálsz árulni. Noha megvetem az apádat és az öcsédet, egy valamit elismerek feléjük. Veled ellentétben gerincesek és tisztességesek. Tényleg igazi szégyenfoltja vagy a Todoroki névnek.
- Fogd be a pofádat, mielőtt hamuvá égetlek! -kiáltotta és készült a támadásra. Midoriya csak felnevetett.
- Ugyan kérlek. Már azon a szinten vagyok, hogy simán kivégezzelek. Ha képes voltam magas rangú hősöket megölni, akkor te sem leszel nagy kihívás.
- Azt majd meglátjuk!
Touya azonnal egy tűznyalábbal támadott, de Midoriya kikerülte és egy kést hajított felé. Gyorsan elugrott és egy még hatalmasabb tűzoszlopot lőtt ki a talajból. Ez telibe találta ellenfelét, aki üvöltött a fájdalomtól. Felnevetett.
- Ennyi vagy, Midoriya. Nem is értem, hogy a hősvilág miért fosik tőled! Saját kezemmel intézlek el egyszer és mindenkorra!
Midoriya cseppfolyóssá vált és eltűnt. Az csak Twice klónja volt, de ezzel nem értek véget a meglepetések sora. Ugyanis egy tű állt bele az artériájába és érezte, hogy valami anyag kerül a vérébe. Oldalra nézve látta, hogy Himiko az.
- Meglepetés.
- Rohadékok! Az egész csapda volt. -nyögte, amikor érezte, hogy a Quirk fosztó anyag szó szerint elveszi minden erejét. A földre rogyott és látta az igazi Midoriyát és Twiceot.
- Így van és te belesétáltál. -jelentette ki Twice büszkén.
- Az még nem jelent semmit. Az embereid között is vannak...
- Spiclik? -kérdezte Himiko gúnyosan és felvette a kiesett dokumentumokat. -Nagy tévedés. Azok mind parancsra adták át. Ami a legszebb, hogy hamis információkat akartál volna Hawksnak adni.
- Röviden és tömören, át lettél verve. -fejezte be Midoriya és elővette kését.
- Rohadék! Te magad csak így vagy képes megölni. -nyögte Touya és próbálta a testét mozgásra bírni, de egyetlen porcikája sem engedelmeskedett. -A csicskáid társaságában és gyáva módszerekkel. Nem vagy különb nálam.
- Ugyan, kérem. Ha akarnám szemtől szemben megküzdhetnénk. Ám amondó vagyok, hogy olyan módon öllek meg, amilyet egy vérbeli áruló megérdemel.
Midoriya szépen lassan Touya háta mögé ment, majd beleszúrta két nyaki csigolyája közé. Esélye sem volt élve megérni a földet érést, úgy hullott a porba. Senki nem szólalt meg, csak várták a parancsot.
- Twice! Szólj Kurogirinek. Teleportálja el innét valahová, ahol mindenki láthatja.
- Igenis. -felelte és távozott. Himiko ezután bújt csak Midoriyához.
- Remek munkát végeztél. Van kedved egy kicsit...
- Menjünk. -felelte és elrakta a kését. Touya Todoroki holttestét hajnalban fedezték fel a Hősmúzeum előtt. Nem járt neki olyan temetés, mint az apjának a tettei és gonosz mivoltja miatt. Csak a családja kísérte el utolsó útjára. Hawks pedig üres marokkal távozhatott a megbeszélt helyről.
Mire elérkezett a tárgyalás napja, mindenkin látszott a feszültség és az idegesség jele. Shinichi és Mizudaria magabiztos testtartása mögött elfojtott frusztráció lapult meg. Hawks és Mirko suttogva beszéltek egymással, mintha előre tudták volna, mi fog következni. All Might és Nezu arca viszont remekül utánozták a lekapcsolt villanykörtét. Midoriya beléptekor ellenben mindenki rászegezte a tekintetét.
- Üdv mindenkinek!- köszönt, majd kérés nélkül leült. -Nos, szerintem csak a vak nem látja tisztán a helyzetet. Lassan teljesen kifogyunk a lehetőségekből. Abban egyetérthetünk, hogy Scarlet Kinghez hasonlóan nem akartok ti sem belháborút. Hiszen az csak felesleges halálokhoz vezetne. A hősök, akik meg tényleg a munkájukat akarják végezni már mind az ő oldalát fogják. Természetesen, erről az elmúlt napokban többen olvastatok.
Mizudaria csikorgatta a fogát. Nem hazudott erről, mert valóban megjelentek a közösségi oldalakon különféle bejegyzések profi vagy kezdő hősöktől. Nyíltan kimondták, hogy a kormánynak és főleg a hősvezetésnek változnia kell. Legfőbb indoknak pedig az elmúlt hónapok eseményeit mondták. Ez viszont azzal jár, hogy Mizudaria ereje meggyengül. Midoriya folytatta, mivel senki nem próbálta elvenni tőle a szót.
- Nos, immáron nagyon remélem, hogy beleegyeztek ebbe és végleg hátunk mögött hagyjuk ezt a...
- Nem. -felelte tömören Mizudaria. -Hiába akarjátok azt, hogy megadjam magam, nem fog ez bekövetkezni. Scarlet King terrorista és én soha nem fogok egy alvilági féregnek engedelmeskedni. Főleg nem úgy, hogy soha nem jött el személyesen és csak egy Quirk nélküli nyomorékot küld csak ide. Mintha ő maga valami fontos ember lenne.
- Annyira ostoba vagy, hogy az már nekem fáj. -sóhajtotta, de hamar elmosolyodott. -Amúgy ha már alvilági módszerekről beszélünk. Nezu igazgató úr! Volna kedve átvenni a szót. Tudod, hogy mire gondolok.
- Természetesen. -köhintett és elővett egy dossziét. -Mizudaria Shinichi. A Japán törvények által perelni fogom magát a szerződés egy pontjának súlyos megszegéséért. Ugyanis minden osztályból legalább két tanuló, akik állami támogatással jutottak be, elmondtak egy dolgot. Azt, hogy mióta a U.A. kollégiuma üzemel, azóta állandóan Bakugot és barátait figyelteti meg. Mindezt kikényszeríti belőlük zsarolás által.
- Ez szemenszedett hazugság! -üvöltötte és az asztalra csapott. -Tudom, hogy mire akar játszani, Nezu! Maga is Scarlet King szennyét hiszi el!
- Tévedés. -mondta teljesen higgadtan. -Soha nem fogtam Scarlet King oldalát és ez nem fog megtörténni. Pusztán arról van szó, hogy anno megállapodtunk írásban arról, hogy a U.A. a saját fennhatóságom alá tartozik. Maguk megfigyelhetik, de csak az én engedélyemmel.
- Továbbá a diákok bizonyítékot nyújtottak be, amikben vannak közvetlenek és közvetettek egyaránt. -vette át a szót All Might. -Ám ha nem hisz nekünk, akkor nézzen bele a dokumentumokba.
Mizudaria átnézte és mikor végeztek, átadta Shinichinek. Ugyan hangja megmaradt tárgyilagosnak, de legbelül rettegett. Nezu tökéletes ütést vitt be neki, mindezt a lehető legrosszabb időzítéssel.
- Biztosíthatlak titeket arról, hogy ez erős túlzás. Az általam megnevezett diákok csak...
- Sajnálom, de nem hallgatom tovább ezt a hazudozást. -szakította félbe Nezu és felállt. All Might is így tett. -Mi kiszállunk a Hősvezetésből, mivel ezzel már átlépte az utolsó vonalat.
- Én is hasonlóképp teszek. -jegyezte meg All Might sóhajtva. -Ez már teljesen menthetetlen.
- Szóval el fogtok árulni minket? -kérdezte Shinichi fenyegető morajjal.
- Tekintse annak, ami. Amint a pert elvesztik és titeket leváltanak erről a helyről, talán megfontolom, hogy valaha is visszatérek. Bár itt a legokosabb az lenne, ha én vezetném a hősöket.
Nezu a válasza után All Mighttal közösen hagyták el a tárgyalótermet. Immáron csak öten maradtak. Midoriya mosolyogva nézte végig az eseményeket.
- Milyen ironikus, nemde? Maga mondja Scarlet Kinget mindenféle galád mocsoknak. Mégis, az elmúlt percekben mutatkozott meg az, hogy a módszerei sokkal rosszabbak, mint az övé. Higgye el azt, amit én mondok magának. Jobb lenne bedobni a törülközőt és menteni a menthetőt.
Mirko eddig bírta visszafogni magát. Felugrott és odahajolt Midoriya arcához.
- Te csak ne osztogass tanácsokat, Quirk nélküli nyomorék! -sziszegte a fogai között.
- Vagy mi lesz? Csúnyán rámnézel? -kérdezte gúnyosan.
- Nem fog sokáig tartani a sikerélményetek. Mizudaria meg fogja ezt is oldani. Te pedig, a nagy seggnyaló mész a levesbe a terrorista szektavezetőd után!
Ezekután visszament Hawks mellé.
- Szóval még mindig nem a válaszotok? -kérdezte Midoriya hidegen.
- Eltaláltad. Jöhetsz ötven alkalommal, ötvenedjére is ugyanazt a választ fogjátok kapni. Soha nem török meg Scarlet King akaratától.
Midoriya felnevetett, majd felállt.
- Mondanám, hogy ez tényleg igaz és szép lenne. Csakhogy van egy kicsi probléma. A tárgyalás során magát bűnösnek fogják kikiáltani. Akkor pedig örökre távoznia kell a hősvezetői székből. Onnantól fogva meg már gyerekjáték a rendszerét örökre tönkretenni. Na de most, viszontlátásra mindenkitől.
Amint Midoriya elhagyta a tárgyalótermet, mindenki néma csendbe burkolózott. Hawks szólalt meg, óráknak tűnő percek múlva.
- Mi legyen, Mizudaria?
- Nincs más választásunk. Ezt kellett volna a legelejétől fogva tenni, de ostoba módon nem éltem vele. Mirko! Hawks! Hajtsátok végre az Alfa parancsot. Öljétek meg mindenáron Scarlet Kinget és a pribékjeit számoljátok fel. Egy hetet kaptok rá.
- Igenis. -felelték mindketten, ám itt a kérés nem állt meg.
- Továbbá, iktassátok ki Nezut és All Mightot. Ha a per előtt eltűnnek a képből, akkor már a többi gyerekjáték lesz.
Mirko és Hawks ezekután távoztak. Immáron csak Mizudaria és Shinichi maradtak.
- Mi történik, ha elbuknak? -kérdezte Shinichi óvatosan.
- Akkor bizony a hősöknek örökre végük lesz. Rendeljünk el kijárási tilalmat, hogy segítsük Hakwsékat.
- Intézkedek.
A U.A. kollégiumában mindenki a pihent és készült a holnapi napra. Már majdnem vacsoraidő volt, amikor a tévében felhangzott a kijárási tilalom figyelmeztető táblája és riasztószerű hagja. Normális esetben természeti katasztrófák vagy terrorista támadások esetén szokták bevezetni. Bár itt annyi a változtatás, hogy este 8 és hajnal 6 között csak engedélyes papírral felmutatva lehet kimenni. Mikor bemondták hangosan is, az osztály elkezdte egymás között kibeszélni a dolgot. Mineta ellenben a néző felé fordult.
- Hát ez a pillanat is eljött. A vég kezdete.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top