A mellkasomra tapasztott kézzel kapkodtam a levegőt. Úgy éreztem hiába lélegzem egyszerűen nem jut a testembe oxigén. Felakartam ülni, de nem ment, mintha egy láthatatlan erő a matracba passzírozott volna. Egy darabig még ment ez a huzavona, de végül én nyertem és kelj fel Jancsi módjára felpattantam a fekvő helyzetemből. A fürdőszobámba mentem és jó hideg vízzel megmostam az arcomat majd óvatos léptekkel a nappalimban alvó barátnőmhöz osontam. Félve néztem az órára, hajnali három múlt... Talán még sem kellene felébresztenem őt, futott át az agyamon a gondolat, de már késő volt.
-Minden rendben van Winter? - motyogta Sookie miközben fél szemmel rám nézett majd nagyot nyújtózott és felült.

-Me-megint álmodtam - mondtam szinte suttogva. - Egy Han Jisung nevű fiúval és nem tudom... Olyan furcsa volt az egész - nyeltem egy nagyot majd leültem barátnőm mellé és kis szünet után folytattam. - Félek már segítséget kérni. Mi van ha ő is egy rejtélyes módon eltűnt kölyök? Sookie... Annyira rettegek - mondtam a végét már hangosan zokogva. Legjobb barátnőm óvatosan átkarolt és kissé ringatni kezdett mint egy gyermeket.
-Ne félj Winter, valahogy kiderítjük mi folyik itt - mondta lágy hangon Sookie. - Nem fogom hagyni, hogy bajod essen vagy gyanúba keveredj! Ezentúl mindent mi intézünk, rendben?
-Köszönöm... - suttogtam megtörten és szorosan Sookie köré fontam a karjaim.

-Viszont... - köszörülte meg a torkát barátnőm majd kissé eltolt magától. - Ugye tudod, hogy ezt el kell mondani Minginek? - Arcom fancsali grimaszba torzult az ötlet hallatán. Mindenhez volt kedvem csak ahhoz nem, hogy Dr. Cuki mosoly beutaljon a kórházba. Jó volt nekem az otthon Sookieval... Tudom nem örökké tartható állapot, de így éreztem biztonságban magam.
-Kérlek ne szóljunk neki - feleltem szem lesütve. - Nem szeretnék megint kórházba kerülni Sookie... Csak adj még egy esélyt és esküszöm a következő ilyennél önként megyek be.
-Te is tudod, hogy ez nem játék - sóhajtott frusztráltan Sookie.
-Bízz bennem kérlek - néztem rá könyörgő tekintettel.

-Felnőtt ember vagy, nem szólhatok bele a döntéseidbe - csóválta meg a fejét a barátnőm majd hanyatt vágódott a kanapén és berántott maga mellé.
-Mit csinálsz? - kérdeztem nevetve mikor Sookie gondosan betakargatott.
-Itt alszol velem - motyogta már fél álomban. - Majd én megvédelek mindentől - közölte lazán Sookie majd pár másodperccel később már hangosan horkolt. Vigyorogva kényelembe helyeztem magam és hálát adtam a sorsnak amiért ilyen barátot sodort az utamba. Nem tudom mit tettem a múltba, nem tudom mivel érdemeltem őt ki... Fogalmam sem volt arról, hogy mit tartogat számomra a jövő és bár sokszor rettegtem, de tudtam minden rendben van amíg Sookiet magam mellett tudhatom.

De az élet nem volt ennyire egyszerű, a sors nem mindig kegyes hozzánk...

Vidáman szívtam magamba a július illatát amikor egy hét szobafogság után végre ismét mehettem dolgozni. Annyira izgatott voltam mintha az első napom lett volna, nagyon fel voltam pörögve. Hiányoztak a srácok, a kollégák, a munkám és talán egy kicsit Wang "Senki" Jackson is... A fiú minden nap írt nekem, amikor csak tudott felhívott és apró kis szokásunkká vállt minden elalvás előtt videó chatelni. A rém álmok nem gyötörtek Jisung óta és bár sokszor kísértettek a kétségbeesett mély barna szemek, az éjszakáim legalább nyugodtak voltak.

-Hát szia csajszi - kapta el valaki hirtelen a derekam majd párszor körbeforgott velem. Csak egy valaki képes ilyen hülyeségre a kiadó aulájának a közepén...
-Szia Jackson - köszöntem nevetve a fiúnak majd mikor végre talajt értek a lábaim ösztönösen a kezébe kapaszkodtam. Jackson lassan szembe fordított magával és egy igazi csont ropogtató öleléssel üdvözölt. - Én is örülök neked... - nyögtem ki nagy nehezen majd mikor végre elengedett mosolyogva összekócoltam a haját.
-Jobban vagy? - kérdezte lazán a fiú, de megmertem volna rá esküdni, hogy a tekintetében aggodalom bujkált. Mosolyom még szélesebb lett és egy aprót bólintottam.
-Sose voltam még ilyen jól - füllentettem majd könnyed léptekkel Yoongi irodájába indultam.

-Mi a terved mára? Arra gondoltam együtt ebédelhetnénk aztán a munka végeztével nagyon szívesen haza vinnélek - hadarta egy szuszra Jackson.
-Mondd... Te néha azért veszel levegőt is, ugye? - csipkelődtem jó kedvűen. Jacks vevő volt a vérszívó stílusomra, így bátran poénkodtam vele mert mindig vette a lapot.
-Áhh már megtanultam nélküle élni - nevetett aranyosan. Ahogy tekintetem végig vezettem vidámságtól ragyogó arcán az én mosolyom is egyre szélesebb lett. Ez a srác maga volt a boldogság bomba, képtelenség volt mellette szomorkodni. Ezért is szerettem annyira ha a közelemben volt, az energiája és jó kedélye ragadós volt.

Lassan megérkeztünk Yoongi irodája elé ahol Jackson illedelmesen kinyitottam nekem az ajtót majd előre engedett.
-Köszönöm - fordultam meg mosolyogva és futólag megérintettem a karját. - Szívesen ebédelek veled - kacsintottam rá búcsúzóul majd becsuktam az ajtót.
-Üdv újra itt - vigyorgott rám Yoongi az íróasztala mögül majd intett, hogy foglaljak helyet. Kényelmesen elterpeszkedtem a jól ismert kanapén és önfeledten végig simítottam rajta.
-Annyira hiányzott már, hogy ismét itt legyek - sóhajtottam fel majd főnökömre vezettem a tekintetem. - Köszönöm a pihenőt és a megértésed, ígérem mostantól még jobban odafogom tenni magam - jelentettem ki határozottan mire Yoongi lágyan elmosolyodott.
-Eddig is a maximumot nyújtottad mindig, minden helyzetben.

-Tudom - bólintottam egyetértően. - De ez a kis szünet...
-Szükséges rossz volt és bárkivel előfordulhat az életben - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Yoongi. Tudta, hogy magam korholom a történtek miatt... Hatalmas lelkiismeret furdalásom volt mert úgy éreztem cserben hagytam, miközben ő mindvégig támogatott, ételt, szállást és munkát adott nekem. - Nézd Winter... Senkinek sem habos torta az élete, de neked meg még annyira sem. Sookie elmesélt mindent és szeretném ha tudnád, hogy nekünk tényleg bármit elmondhatsz, mindig támogatni fogunk - nézett komolyan a szemembe majd lehuppant mellém a kanapéra.

-Köszönöm - mosolyodtam el hálásan majd felemeltem a kisujjam.
-Ha most a kisujj eskü következik... - nevette el magát aranyosan, de végül összekulcsolta az ujjainkat. - Esküszöm mindig melletted leszünk - forgatta meg úgy a szemeit, ahogy csak ő tudta. Az eyerollnak sok típusa van és volt egy, amire csak Yoongi volt képes.
-Köszikeee - nevettem fel boldogan. - Mi a mai teendőm főnök úr? - kérdeztem izgatottan. Annyira vártam már, hogy újra egy rahedli feladatot sózzon a nyakamba.
-Szeretnél Jacksonnal dolgozni? Csak mert új dalt vesznek ma fel és kellene neki valaki aki a keze alá dolgozik egész nap.
-Végül is miért ne... - feleltem könnyedén, de belül hevesen dobogó szívvel vártam, hogy ismét a fiúval dolgozhassak.

Amíg Jackson irodája felé haladtam azon gondolkoztam, hogy miért van rám ilyen hatással? Oké, jó képű, kedves, vicces, törődő és udvarias... De miért van az, hogy mellette minden minden gondom elfeledem? Miért szűntek meg a rémálmaim amióta napi szinten beszélünk? Tényleg ekkora befolyása lenne a kedélyállapotomra...? Kissé megrémített a gondolat, hogy valaki ennyire irányítani tudja az érzéseimet. Gyűlölök bármilyen szinten is függeni másoktól, legyen szó érzelmi vagy anyagi biztonságról. Veszélyes dolog az, hogyha valaki ilyen nagy hatással bír a másik emberre... Ha nem ismerném jobban magam, azt hinném, hogy beleszerettem Jacksonba.

-Badarság - morogtam az orrom elé. Semmilyen gyengéd érzelmet nem táplálok iránta... Csak azt nem értem, hogy miért változtak a lábaim hirtelen kocsonyává, amikor újra megláttam a fiút az asztalnál ülni... Nagyot nyeltem majd egy mosolyt erőltettem az arcomra és vidáman köszöntöttem a társaságot. - Helló mindenki - vigyorogtam mint egy idióta, mire egyszerre borult a nyakamba az egész TEAM WANG.
-Üdv újra köztünk kislány - kacsintott rám Jackson. Éreztem ahogy az arcomba szökik az összes vér és ezt elég bénán próbáltam leplezni...
-Huh nem nyithatnánk ki egy ablakot? Embertelen itt a hőség - kérdeztem miközben a paradicsom piros fejemet legyezgettem a kezemmel.

Jackson vigyorogva kinyitott a kedvemért egy ablakot majd úriember módjára kihúzott nekem egy széket. Hálás mosollyal az ajkaimon helyet foglaltam és Jackson megkezdte a meetinget. Elmondta mik a tervek mára, kinek mi a feladata, kb mikor végzünk ha minden jól megy. Annyira lelkes volt, végig olyan szenvedéllyel beszélt a közelgő dalról... Látszott rajta, hogy mennyire fontos ez neki, Jacksonnak tényleg a zene az élete.
-Nos akkor mindenki munkára - csapta össze a tenyerét mosolyogva a fiú és a többiek egy emberként mozdultak meg és indultak teljesíteni az idol kérését. Szerencsére én kaptam a legkönnyebb feladatot...

Vidáman léptem ki a kiadó épületéből, de jó kedvem azonnal csillapodott mikor megláttam, hogy mennyien álltak sorban a kávézóban. Nagyot sóhajtva beálltam a legvégére és mikor még 20 perc múlva sem kerültem közelebb a pulthoz kezdett elfogyni a türelmem, de aztán megláttam egy ismerős arcot...
-SOOKIE! - kiáltottam oda legjobb barátnőmnek majd pofátlanul beálltam mellé. A mázlista előtt már csak egy vendég volt, hülye lettem volna kihagyni a lehetőséget.
-Szia Winnie. Csak nem kávé futárt játszol? - vigyorgott rám a lány.
-Nem mintha bánnám - vörösödtem el majd lelkesen magyarázni kezdtem. - Egész nap a TEAM WANG keze alá fogok dolgozni ugyanis Jackson új dalt vesz fel.

Sookie nem mondott semmit csak azzal az idegesítő, mindent tudó mosolyával fürkészte az arcomat. Tudtam, hogy amint alkalma lesz rá jó alaposan kifaggat Mr "Senki"-vel kapcsolatban.
Miután végre megkaptuk a rendelésünket a kiadó felé indultunk. Mindig örülök annak ha Sookieval találkozom, de most különösen, ugyanis elég nehéz lett volna tíz kávéval elszlalomozni az irodáig. A rendelésünkhöz kaptunk papír pohár tartókat, így kicsit könnyebb dolgunk volt de azért a biztonság kedvéért apró lépésenként haladtunk.
-Ha minden igaz Yoongi ma este haza jön - közölte mosolyogva Sookie. - Nincs kedved átjönni?
-De csak akkor ha nem zavarok - feleltem somolyogva mire barátnőm megforgatta a szemeit.
-Ha zavarnál nem hívnálak...

Sookie feljött velem egészen az irodáig, de a kávék sikeres kézbesítése után le is lépett és ezzel sikeresen kettesben hagyott engem Jacksonnal...
-Hát a többiek? - pislogtam körbe meglepetten.
-Ebédelni mentek - felelte Jackson majd felállt az asztaltól és a kezembe nyomott egy dobozt.
-Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, de rengetegen voltak - szabadkoztam hadarva mire a fiú édesen elnevette magát.
-Ugyan már Winnie - csóválta meg a fejét Jackson majd visszaült a helyére. - Rendeltem neked is ebédet, remélem nem bánod - nézett rám kölyök kutya szemekkel miközben egyik kezével a hajába túrt. Miért akar kiugrani a szívem a helyéről...? Szedd össze magad Winter.

-Viccelsz? - vigyorogtam rá mint a tejbe tök. - Majd éhen halok - sóhajtottam miközben leültem Jacksonnal szembe. Ráérősen kibontottam a dobozt és mikor megláttam a tartalmát legszívesebben Jacks nyakába ugrottam volna. - Honnan tudtad, hogy imádom a húsos táskát?
-Többet tudok rólad mint gondolnád - felelte sejtelmesen mosolyogva. - Jó étvágyat Winnie.
-Köszi, neked is - feleltem illedelmesen majd cseppet sem úrilányhoz méltóan pusztítani kezdtem az ebédemet. Miután végeztünk az evéssel visszatért a csapat többi tagja is és neki álltak megalkotni egy újabb mesterművet. Izgatottan néztem ahogy dolgoztak, boldogan teljesítettem a kéréseiket és nagyon jól esett amikor valamiben az én véleményem is kikérték.

Hamar eltelt a nap, észre sem vettük és máris este kilencet mutatott az óra. Jackson egyesével megölelt mindenkit, megköszönte a munkájukat majd mikor az utolsó ember is elment mosolyogva felém fordult.
-Indulhatunk? - kérdezte furcsán csillogó szemekkel.
-Változott az esti programom - vakartam meg a tarkóm zavaromban. - Sookie áthívott magukhoz szóval vele és Yoongival megyek haza. - Lassan Jacksonra emeltem a tekintetem, magam sem tudom, hogy miért, de tartottam a reakciójától.
-Oké akkor majd máskor. A fuvar ajánlatom minden napra érvényes neked - felelte könnyedén, de a szemében mintha enyhe csalódottságot láttam volna.

-Köszönöm - mosolyogtam a fiúra majd bátor lépésre szántam el magam és szorosan magamhoz öleltem őt. Jackson azonnal viszonozta, gyöngéden körém fonta a karjait míg én a mellkasán pihentettem a fejem. - Jó éjt Jackson - köszöntem el tőle az ölelést megszakítva.
-Neked is Winter - suttogta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Annyira zavarba jöttem, hogy csak kapkodva felkaptam a táskám és az ajtó felé siettem, ahol megálltam egy pillanatra.
-Holnap is veled fogok dolgozni? - kérdeztem reménykedve.
-Nagyon bízom benne - nevette el magát a fiú. Még egy mosolyt küldtem Jackson felé majd a lift felé rohantam. A felvonóba lépve gyorsan írtam egy sms-t Sookienak, hogy ne várjanak ma. Egyedül szerettem volna lenni...

A lakásomba érve gyorsan megszabadultam a cipőmtől, dzsekimtől, felakasztottam a táskám a helyére majd kimerülten lerogytam a kanapéra. Hangosan kifújtam a tüdőmbe rekedt levegőt és két kezembe temettem az arcom. Sok volt ez a mai nap... Igaz az elmúlt egy hétben alig vártam, hogy dolgozhassak, emberek közt lehessek, de most annyira tele lett a fejem hirtelen... Lomhán felvakartam magam a szófáról és a hűtő felé vettem az irányt. Úgy gondoltam megérdemlek egy pohár bort mielőtt álomra hajtom a fejem. Gyorsan bekaptam két szendvicset, hogy mégse éhgyomorra igyak majd a szobámba mentem.

Letettem a pohár rosémat az éjjeli szekrényemre és pizsama után kutatva feltúrtam a ruhás szekrényem. Miután megtaláltam a megfelelő darabot a fürdőbe mentem ahol gyors zuhany és fogmosás után végre kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamban. Mikor belekortyoltam a boromba kissé elfintorodtam majd kinevettem magam.
-Fogmosás után bor... Szép volt Winter - csóváltam meg a fejem majd betettem egy jónak tűnő filmet és lassan megittam a poharam tartalmát miközben a gondolataim ezer felé cikáztak... Jackson, Bangchan, Jisung, Jackson, Jeongin, a felvonó, Mingi, Jackson, Jeongin kétségbeesett tekintete, Channie gödröcskéi, Jisung könyörgő szemei, a gonoszan nevető hang szavai. Kezdtem úgy érezni mintha becsavarodtam volna...

Lustán az éjjeli szekrényemre tettem a boros poharat és kikapcsoltam a tv-t. Amúgy sem tudtam a filmre koncentrálni, de most a rosé még inkább elnyomott. Kényelmesen elhelyezkedtem, átöleltem a kis párnám és a szemem behunyva vártam, hogy belépjek az álmok világába. Nekem nem tűnt sok időnek, de valójában fogalmam sincs, hogy mennyi ideig tartott míg elaludtam, de amikor ráeszméltem, hogy hol voltam ordítani tudtam volna... Egy szőke, szeplős fiú állt a felvonó előtt és mikor meglátott arcán keserű mosoly terült el.
-Beszélgessünk - közölte ellentmondást nem tűrően.

-Beszélgessünk - emeltem fel a kezeim megadóan majd a fiúhoz léptem és leültünk a földre.
-Tudod, hogy miért vagy itt? - kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett. Fura képek cikáztak a fejemben, hangokat hallottam amik az Emi néven szólítottak. Tehetetlenül a füleimre tapasztottam a kezeimet és kétségbeesetten néztem a mellettem ülő fiúra.
-Tudom, hogy tudnom kéne, de nem tudom - sikítottam majd a felhúzott térdeimre hajtottam a fejem. A fiú végigsimított a hátamon majd a tenyere megállt a lapockáimnál.
-És azt tudod, hogy mit jelent ha valakinek ennyire kiállnak a lapockái?
-Nem... - suttogtam erőtlenül.
-Ott voltak a szárnyai... Csak a túlélés érdekében elfelejtette.

-Mi? Ezt nem igazán értem - emeltem a tekintetem a szeplős fiúra majd hangosan felsikoltottam mikor a fejemben újra peregni kezdtek a képek. A hangok tovább beszéltek, suttogtak, nevettek és időnként olyan volt mintha magam hallottam volna. Aztán egyszer csak beugrott valami... - Felix...? - kérdeztem bátortalanul mire a kis szeplős aranyosan elmosolyodott. Óvatosan felállt a földről, gondosan leporolta a ruháját majd felém nyújtotta az egyik kezét. Amikor tenyerem az övébe simult kellemes meleg áradt szét a testemben és régi emlékek ugrottak be Felixről egészen baba korától mostanáig.

Könnyes szemmel néztem a fiúra, annyira szerettem volna tudni, hogy ki volt ő nekem, de nem jutott eszembe semmi más.
-Semmi baj - suttogta kellemes mély hangján Felix majd egyik tenyerét az arcomra helyezte és hüvelykujjával könnyedén letörölte a könnyeimet.
-Ne hazudj kérlek - zokogtam fel hangosan. - Tudom, hogy van valami nagyon fontos dolog amit tudnom kéne és akkor te és a többiek... - Felix a számra helyezte a mutató ujját majd olyan szorosan ölelt magához, hogy attól féltem összeroppant. - Mondd el kérlek, hogy mit tehetek érted... - suttogtam szomorúan. Felix lassan lefejtette rólam a karjait és mosolyogva hátrálni kezdett a felvonó felé.

-Csak ígérd meg, hogy emlékezni fogsz a szárnyaidra...

Igen, volt pofám több mint egy hónapot ülni egy részen... 🥺 Sajnálom de remélem kicsit kárpótol titeket az, hogy ilyen hosszú fejezeteket hozok. 💕

Észrevettétek amúgy, hogy a felülre belinkelt zenék címében mindig szerepel a "hell" szó?

Szeretettel: Raven. 💜