Hyunjin és Emi rémülten rezzentek össze, mikor az ég egy hatalmasat dörrent. Tekintetüket ösztönösen felemelték és csodálkozva látták, hogy felettük Szöul városa terült el... Csak éppenséggel fejjel lefelé.
-Ez most az jelenti, hogy...? - kérdezte óvatosan a fiú, miközben ösztönösen közelebb húzódott az angyalhoz.
-Igen, a Mennyországban vagyunk - sóhajtott Emi. - Vagyis pontosabban a határán, ugyanis oda csak halottak és angyalok léphetnek be. - Hyunjin egy hümmögéssel vette tudomásul a hallottakat, majd fájdalmasan mosolyogva szerelme felé fordult.

-Hát akkor... - vett egy mély levegőt és megpróbálta nem elsírni magát. A lány megragadta a kezeit és finoman megszorította.
-Minden rendben lesz. Oké? - mosolygott biztatóan a fiúra, majd egy röpke csókot adott eperszínű ajkaira.
-Hiszek neked - felelte Hyunjin. - Már csak azt kéne megtudnunk, hogy mi a próbatétel.

-Ha tudnánk, akkor könnyen teljesítenénk is, de Atyám azt akarja, hogy ne legyen egyszerű dolgunk - húzta oldalra a száját keserűen.
-Ennyit az isteni kegyességről - morogta a fiú, mire Emi játékosan meglökte a vállát.
-A hozzám hasonló csúnya, rossz angyaloknak nem osztogatják ingyen a megbocsájtást.
-Sosem láttam még nálad szebb és jobb angyalt - felelte szelíden Hyunjin és szorosan magához ölelte kedvesét.
-Akkor is ezt mondanád, ha Jackson helyében lennél...? - kérdezte keserű éllel a hangjában.

Hyunjin szomorúan megrázta a fejét, tudta jól, hogy a lánynak igaza volt... Csak azért látta őt olyan csodálatosnak, mert mellette volt, nem pedig őt hagyta cserben.
-Szerinted a próbatételnek köze lehet ehhez? - érdeklődött a fiú. Emi szóra nyitotta a száját, de abban a pillanatban a szárnyai lángra kaptak, elfeketedtek és szó szerint elporladtak. Sárga szemei már smaragd zölden, könnybe lábadva csillogtak Hyunjinra.
-Hát ez nem lesz mennyei menet... Remélem hamar egymásra találunk - mosolyodott el fájdalmasan és még egyszer megcsókolta szerelmét.

-Te őszintén hiszel ebben Emi?

-Persze, hogy hiszek! Minket egymásnak szánt az ég.

-Ja... Valamiért Atyád mégis szétakar választani minket...

-Csak próbára tesz Hyunjin, hogy lássa valóban egymást akarjuk-e.

-Akkor hamarosan találkozunk szerelmem... Mert soha senkit és semmit nem akartam még annyira, mint téged!

A sztori vége így kerek szerintem, ezzel a nyúlfarknyi epilógussal. 🙂 Nagyon szépen köszönöm még egyszer, hogy időt szántál a könyvemre! 💕

A felülre belinkelt zenét szerintem a sztorihoz írták... És tudat alatt a megjelenésére várás miatt húztam eddig a befejezést. 😆 Szerintem félelmetesen jól illik ide. 🥹🥹

Szeretettel: Raven. 💜