𝓽𝓻𝓪𝓹
Zengnek egy helyről melyen már vagy jó pár évtizede nem járt senki sem, viszont mindenki tudta,hogy hol is van. Nem volt nehéz észrevenni a kis falu központjában, az egykor egy orosz megszállás alávett katonai bunkert.
A mai napig nem meri egyetlen emberfajzat sem betenni a lábát, mert épp ki tudja mikor is lép rá egy még mindig aktív taposó aknára. A terület le van zárva. Már amennyire egy szétszaggatott rácskerítés nevezhető valamennyire is védelmezőnek. Nem, nem a kintiek számára, hanem azoknak, amik bent lapulnak a sötétben éjjel-nappal, az úgynevezett Trap-ban.
Egyes hiedelmek szerint még különféle állatfajok is találtak itt létre jönni. És hogy honnan is indulnak ezek a szóbeszédek? A pletykás öregasszonyoktól, akiknek jobb dolguk híján éjszaka kint a teraszon felkapcsolt lámpánál ringatózva a hintaszékükben kötögetnek, időnként fel-felpillantva a szemüvegük felett vélnek felfedezni különféle ijesztő árnyakat, amik azon a bizonyos területen mászkálnak. Hát szép, mondhatom...
A szegényes piciny kis település aurája igen csak nyugodtnak bizonyult, még egy közepes méretű falu mellett is. Az idősebb diákok, azaz a hatodik osztálytól idősebbek délutánonként általában bemennek egy nagyobb városba vásárolgatni és ott elütni az időt, míg a fiatalabbak eljátszanak, azon a játszótérnek csúfolt pár m²-en, ami egy libikókából és egy elég régi csúszdából áll.
Péntek délután lévén az iskola idősebb diákjainak mai programja a városban talált helyet, így 7-en egymás mellett, a hepe-hupás beton úton bicegni kezdtek a vasútállomás felé.
Charlotte szemszöge:
A vonatunknak már rég meg kellett volna jönnie, még sincs még itt.
-Hé Syd! Gyújts már rá!
-Most nyomtam el a cigimet. Minek?-forgatta meg szemét, fejét a fiatalabb fiú felé fordítva.
-Általában mindig akkor jön a vonat-vont vállat Gil, a lábát lóbálva a rozoga pad háttámláján ülve. A fiúról elvéve a tekintetem ismét a telefonomra vezettem azt. Hátha van fent róla valami a neten.
-Jó, ha két percen belül nem jön én feladom-kopogtatta meg a háromnegyedet mutató karóráját Beth. A vonatunknak félre már meg kellett volna érkeznie.
-Itt azt írják, hogy valami baleset történt, így lezárják a vágányokat-görgetettem le a képernyőn sóhajtva.
-Mi?!-kapta fel a játékáról a fejét Clyde. Jé! Ritka pillanatok egyike, amikor nem zárja ki teljesen a külvilágot.
-Nemár...-csapott a homlokára Sydney-Pénteken van egy csomó leárazás!
-Hát úgy tűnik a mai program elmarad...-szólalt fel Dorian, mikor észrevette, hogy tőle is várok valamilyen reakciót.
-És... Most mi lesz?-kérdezett rá Beth valami választ várva.
-Hmm... Menjünk máshova-vetettem fel az ötletet.
-És a hercegnőnek van is valami ötlete?-fintorgott Clyde.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top