Blake szemszöge:

Amint Lotte és az a nyikhaj elindult az egyik szobába, mi egy másik felé vettük az irányt, viszont az üres volt.

Eléggé gyorsan sikerült körbenéznünk a kopott falakon, így visszamentünk a folyosóra és vártuk Lotte-t. Meg azt a másikat.

Hosszú és unalmas percek teltek el, így szemöldököt ráncolva kezdtem el ahhoz a szobához lépkedni, amibe ők is bementek.

Mi tart már ennyi ideig?

-Hé Lotte! Minden rendben?

-P-Persze. Miért?-dadogott. Ahogy végignéztem a lányon egy dolgon azonban megakadt a tekintetem.

Miért fogja a nyomi kezét?

Közelebb menve a lányhoz átkaroltam, majd elkezdtem kivezetni a szobából, ezzel elérve, hogy elengedje az eddig oly' hűen szorongatott Dorian kezét. Nyikhaj.

Reszket.

-Sokáig el voltatok. Gondoltam utánad jövök. Szerintem menjünk mára...Biztos minden rendben? Reszketsz...-ráncoltam a homlokom.

-Minden jó...

-Biztos?-kérdeztem vissza, miközben vetettem egy megvető pillantást arra a vékonydongájúra. Nem maradhatott el.

-Biztos-bólintott óvatosan lehajtva a fejét.

Mi történt ott bent?

-Hé...-böködtem meg az alacsonyabb arcát-Nem megyünk el a kis boltba?-nem kellett sokat várni, ahhoz hogy a hamvas szőke, csillogó szemekkel rám emelje a tekintetét,majd vadul bólogatni kezdjen.

-De!

Miután még gyors beugrottunk a kisboltba mindenki hazafelé vette az irányt.

Az éjszaka kellős közepén felvert valami. Mintha valaki figyelne...A párnám alól kivéve az okostelefonom, hunyorítva megnéztem az időt. Fél 3. Miért mindig ilyenkor történnek az ilyen jellegű dolgok?

Visszarakva magam mellé, a lepedőmre az elektronikai eszközt a plafont kezdtem el bámulni, miközben az egyik kezemet átvezettem a fejem alatt. A szemeim elkezdtek lecsukódni, majd hirtelen ki is pattantak. Valaki biztos, hogy figyel!

Egy kopogás, mégegy és mégegy. Az ablaküvegen.

Hirtelen odakaptam a fejem és szemeztem azzal a sötét árnnyal.Kipattanva az ágyamból felkapcsoltam a szobában lévő lámpát, de hiába néztem oda, eltűnt. Mintha nem is lett volna ott semmi.

Clyde szemszöge:

Mindenki hazafelé vette az irányt, így mi is Sydney-vel. Egy felé lakunk, szóval így van ürügyem hazakísérni.

Csendben ballagtunk az úton. Az a tipikus kínos csend...Próbáltam valahogy megtörni, de semmi sem jutott eszembe.

A telefonja jelzett egyet, mire a lány felkapva a fejét villámgyorsasággal vette azt elő. Gondolom nem azt az értesítést kapta, amire várt mert az a csillogás egy pillanat alatt eltűnt a szemeiből és visszaváltott az unott arcára.

-És... Hogy álltok Blake-kel?-köszörültem meg a torkom.

Hülye Clyde! Jobb témád nem volt?!

-Úgy nézek én ki, mintha jól haladnánk? Le sem szar! Csak Lotte így, Lotte úgy. Félre ne érts, semmi bajom nincs Char-al, csak...

Gonosz vagyok, ha ennek egy picit örülök?

-De ő... Nem Dorian-nal van együtt?-értetlenkedtem. Mármint... Én azt hittem.

-Mittudomén'! Szende szüzet játszanak, aztán szórakoznak egymással... Vagy bánom is én. Nem érdekel. De csinálhatnának már valamit.

-Például?

-Például jöjjenek össze, hogy Blake leszálljon Charlotte-ról.

-Ömm...Szerinted ilyen könnyen feladja majd?

-Persze. Vagy ha nem... Majd Dorian jól odacsap neki.

-Ne haragudj-nevettem el magam-Mi most ugyanarról a Dorian-ról beszélünk?

-Ja-bólintott-Alsó-középben és általánosban is mindig tele volt az ellenőrzője beírással, mert állandóan verekedett.

-Mi?!-kerekedtek ki a szemeim-Én mindig is azt hittem, hogy ő az a csendes, háttérben meghúzódó típus...

-Az-bólintott ismét-Amíg ki nem kezdik. Vagy most jelen esetben a barátnőjére nem hajt rá valaki. Szóval... Nincs mitől félni.

-És... Mivan ha... de tényleg csak tegyük fel...Mivan, ha Char Blake-el jön össze?

-A-a-rázta meg a fejét-Ilyen válaszlehetőség nincs is.

-És ha mégis van?

-Akkor...Nem tudom... Éppen ezért kell minél előbb felcsapnom kerítőnek!

-Amennyire ismerem Char-t, megtudja oldani egyedül is a dolgait...

-Dehogy tudja-legyintett-Egy helyben toporognak, ami nekem nem a legjobb. Meg persze nekik sem, de itt most nem az a lényeg...Hogy ha nem jönnek össze nyárig, akkor fix, hogy majd Blake összejön vele és akkor bukhatom az eddig felépített váramat.

-Nem azért, de ha nem vetted volna észre, már nagyban tombol a nyár...

-Úgy értem a nyaralásukig!

-Ömm...Miért is?

-Mert Blake és Char családja, minden évben együtt mennek nyaralgatni! Tavaly is együtt mentek!

-Értem... És ha... Tegyük fel... Nem jönnek össze Dorian-nal? Ha Blake-kel jön össze?

-Akkor... Nemtom'. Lemondok róla. Azt hiszem... Mert, ha azok egyszer egymásra találnak, akkor abból biztos, hogy "boldogan, amíg meg nem" lesz...

Char... Ha nem Blake-kel jössz össze, nem hozom le többet neked a meccseket...

Sydney szemszöge:

Éjfél környékén lefeküdtem az ágyamba, majd nem sokkal később el is aludtam. Az ablakot nyitva hagytam, hogy ne legyen ilyen fülledt meleg. A kabócák még jó sokáig ciripeltek, de egy idő után már ez sem zavart. Hosszú napom volt ma, szóval amilyen hamar csak tudtam, ágyat fogtam és fel sem keltem reggelig.

Hiába van szombat, így is kikecmeregtem az ágyból már fél hatkor, tehát egy gyors "káve,cigi!" csata kiáltás után a konyha felé vettem az irányt, ahol, mivel nem volt lefőzve kávé, előkaptam egy csomag 3 az 1-ben-t, majd forró vízbe kevertem. Megfogva az öngyújtóm és a doboz szivart, felkaptam magamra egy kardigánt- mert ilyenkor reggel még kissé hűvös van-majd kibaktattam a kis teraszra és leültem az egyik székére. Meggyújtottam egy szálat, majd beleszívtam egy jó nagy slukkot.

-Le kéne rakni-néztem sóhajtva a kezemben tartott cigarettára, majd beleittam a gőzölgő kávémba.

Gilbert szemszöge:

Miután hazaértem egyből levágódtam az XBox elé, majd játszani kezdtem. Bele telhetett pár órába, mire feltudtam kelni előle és eltudtam menni fürdeni.

Befeküdtem az ágyamba, majd megpróbáltam aludni, több-kevesebb sikerrel. Már másnap is lehetett, amikor én még mindig csak forgolódtam. Valahogy sehogy sem volt kényelmes.