Clyde szemszöge:

Beth megállt közvetlen Sydney előtt, majd két keze közé fogva az arcát egyszerűen csak lekapta.

Egyet hátrébb lépett és kifutott a kissé romos szobából.

-Hagyjatok békén!

Charlotte nevetni kezdett, Gilbert pedig utána akart menni, de a pulcsijánál megfogva visszarántottam.

-Most hagyd...

A még mindig nevető lányra kaptam a fejem, aki azóta már a könnyeit is törölgetni kezdte.

-Ezen vacilált annyit?!-nevetett fel újra-Én meg már azt hittem, hogy rég feladta.

-Mi?-fordultam felé, épp úgy, ahogyan Sydney is.

-Te tudtad,hogy...

-Hogyne tudtam volna-legyintett.

-Akkor...Akkor minek hozta fel a halál témáját?

-Jaaa-hagyta abba a nevetést hirtelen-Szerintem meghalni készül.

-Te normális vagy?!-indult meg felé Gil, miközben Dorian és Blake is a lány elé lépett védelmezően, ő pedig felállt a koszos betonról nyugodtan leporolgatva magát-Hogy mondhatsz ilyet?!

-Én csak azt mondom amit látok-vont vállat.

-És ezt te mégis honnan látod?!

-Én?

-Igen! Igen te!

-Az, hogy feljebb viszed a hangod még nem fog Beth-en segíteni...-Gilbert ismét Charlotte-nak indult, de újra visszahúztam.

-Nyugalom...

-Ugyanúgy bekövetkezik az ami rá várt. Reggel nem vettétek észre milyen fáradt és kialvatlan is volt? Azóta alig szólalt meg pár szót, valószínűleg, mert rossz volt -

-... a közérzete...-fejezte be Blake, elkapva a szálat-A moziban bármelyik hangosabb hangnál megugrott, befogva a fülét, mert fájt a feje...

-Amit vett magának sem ette meg, hanem mikor azt hitte nem figyelünk a film után kidobta a kukába. Étvágytalan...-kapcsolódott be Dorian is, elgondolkodva.

-Na!! Pontosan-bólintott-Felhozta a halál témát, én pedig csak szimplán válaszoltam a kérdésére. Kitört belőle minden. Megtette, amit még utoljára szeretett volna-biccentett az egy helyben oszlopozó Sydney felé-, aztán lelépett. Ezek után szerinted hazament babázni?

-Ha ezeket észrevetted miért nem segítettél neki?!Miért nem szóltál valakinek?! Nekem?! Dorian-nak?! Vagy esetleg Blake-nek?! Miért tartottad meg magadnak?!

-Miért szóltam volna?-ráncolta a homlokát.

- Hogy lehetsz ilyen kegyetlen?! Itt állsz és fapofával közlöd azokat a tényeket, amiket ha pár órával ezelőtt teszel meg még tudtunk volna tenni ellene!

-Gyerünk.

-Mi?

-Gyerünk. Hajrá. Menj utána és játszd a herceget. Tegyél ellene. Mentsd meg. Viszont... Ne engem hibáztass azért, amit ott fogsz látni. Szóltam előre. A többi a te problémád.

Gilbert rám pillantott, majd mikor látta, hogy lemondóan ingatom a fejemet sóhajtva leguggolt a tenyerébe temetve az arcát.

-A picsába...

-Amúgy meg...-szólalt fel egy kis idő elteltével Dorian-Char megkérdezte tőle reggel, hogy segítsen-e neki. Ő utasította el.

-Mi?

-Tényleg így volt...-bólintottam.

-A picsába már!

-Hé-léptem mellé a hátára téve a kezemet-Reménykedjünk abban, hogy hazamegy és nem lesz semmi.

-Rendben-emelte fel a fejét egy ideges fújtatással megtoldva.

-Dorciii! Elmegyünk fagyizni?-ugrott a fiú nyakába Charlotte, aki a lány derekára téve a kezét halványan elmosolyodott, majd bólintott egyet.

Gilbert szemszöge:

-Dorciii! Elmegyünk fagyizni?

Charlotte nem normális... Olyan hirtelen személyiség változásai vannak, amit csak nagyon nehezen nem veszel észre. Az előbb még a halálról papolt, most pedig... Most pedig Dorian nyakába ugrott, mintha az előbb nem történt volna semmi.

Beth az előbb csak úgy elrohant, még most sem tudom hova, ő pedig fagyizgatni akar a pasijával vagy mit tudom én kijével!

-Charlotte-szólítottam meg hirtelen, a lány, pedig meglepetten pillantott felém egy "hm?" hangot hallatva-Te tudsz valamit...

-Parancsolsz?-mosolyodott el, leengedve a kezeit Dorian nyakából, teljes testével felém fordulva.

-Te rájöttél valamire... Amibe minket nem avattál bele... Vagy azért, mert nem vagy benne biztos vagy mert meg akarod magadnak tartani.

Sydney szemszöge:

-Ne most essünk egymásnak-állt közéjük Clyde-Figyeljetek-nézett végig a társaságon sóhajtva-Ne haragudj Char... De... Kinéznéd belőle, hogy tud bármit is? Nézz már rá! Atom buta a csaj! Support-oláson és bokorban való camp-elésen kívül nem ért semmihez!-pillantott a lányra, ő azonban csak mosolyogva kezdte el figyelte a történéseket.

Blake és Dorian összenéztek, majd mintha csupán csak a tekintetükkel lebeszéltek volna valamit, el is kapták a fejüket egymásról. Nem tetszik ez nekem... Ha ezek ketten összefognak, ott már igen nagy gubanc van...

Most vagy ők is tudnak valamit vagy nem értenek egyet Gilbert-tel...

Char előkapva a telefonját fújt egy hatalmas rágóbuborékot, ami az arcára ragadt, így azt kezdte el leszedegetni fintorogva. Nem. Tényleg buta.

Clyde békebírót játszott, mint mindig- szerintem még élvezte is-Gilbert, pedig Charlotte-t méregette gyanúsítóan.

-Ti is hallottátok?-kapta fel a fejét a telefonjáról, majd körbe fordulva megindult az egyik fal felé. Pár pillanatig csak állt előtte, aztán megemelve a lábát berúgta a falat.

-Normális vagy?-szólt rá Blake.

-Nyugi van... Csak egy papír vékony gipsz karton.

-És ha tégla van ott?-rázta meg a fejét Clyde hitetlenkedve.

-Nem lehet az... Azon át nem hallod meg a lépteket...

-Milyen lépteket?-néztem rá értetlenkedve, Char, pedig egyszerűen átbújt az előbb keletkezett lyukon és eltűnt.

-Nem hiszem el-sóhajtott Dorian, miközben elkezdte követni a lányt és ő is elveszett a falban.

-Na mi lesz? Megyünk?-indult meg Blake, így én is követni kezdtem.

-Itt egy egész folyosó rendszer van!-ámultam el.

-Na nem mondod-forgatta meg a fejét Charlotte.

-Honnan tudtad?

-Mondtam már, hogy hallottam a lépteket...

-Te behoztál minket egy olyan helyre, ahol valami futkos a falban?!-akadtam ki.

-Aha-bólintott ártatlanul, majd ismét ránézett a telefonjára.

-Mit nézegetsz ennyit rajta?

-Ezt-mutatta felém a képernyőjét, amin furcsa színek villogtak össze-vissza-Reggel még semmi baja nem volt-vont vállat-Lehet bezavar valami.

-Te hogy lehetsz ilyen nyugodt!?-rökönyödött meg Gilbert.

-Menjünk erre-indult meg egy irányba figyelmen kívül hagyva a fiút.

Dorian szemszöge:

-... Atom buta a csaj! Support-oláson és bokorban való camp-elésen kívül nem ért semmihez!-nevetett fel kissé Clyde, én pedig egyből összenéztem Blake-el. Charlotte minden, csak nem buta. Az már más, hogy szereti megjátszani a butácskát, de ez is csupán csak azért van, mert szeret szórakozni az emberek reakcióin.

Szerintem ő az egyik legokosabb ember életem során, akivel eddig valaha is találkoztam...

Jó mind a kémiában, mind a pszichológiában. Könnyen olvas az emberekben és egyből megtalálja a gyengepontjukat, amit ilyen gyerekes dolgokra használ, mint az előbbi.

Biztos vagyok benne, hogy Gilbert-nek érzései vannak Beth iránt, ezzel pedig a lány is tisztában van, akárcsak azzal, ahogy a vörös hajú Sydney felé irányít ilyen érzelmeket.

Ezért Charlotte egyszerűen csak kicsit belenyúlt a dolgokba, hogy hergelje a fiút, ő pedig bekapta a horgot, ezzel a lány szórakoztatására játszva.

Érdemes vele vigyázni, ezzel én is tisztában vagyok, mégis...

Mégsem megy.

Szinte biztosra veszem, hogy engem is csak a saját maga unalom elűzésére használ, de szeretném azt hinni, hogy ez csak egy tévhit a fejemben.

-Char...-léptem a lány mellé a vállára téve a kezemet, amire ő kissé megugrott, azonban mikor észrevette, hogy csak én vagyok szaggatottan kifújta a levegőt.

-Dorci... Ne ijesztegess.

-Menjünk... Menjünk el fagyizni.

-Mi? Tényleg?

-Igen.

-Most?

-Most.

-Ahjj... De megakarom nézni mi van arra-mutatott a sötétségbe.

-M-Majd máskor... Rendben?-rossz előérzetem van...

-Na... Légyszi-fogta meg a kezemet nagyokat pislogva.

-Hagyjad Char. Ha akar, haza mehet. Én szívesen megnézem veled-lépett mellénk Blake is.

-Neeeem... Az úgy nem jó. Én azt akarom, hogy Dorci is jöjjön-ráncolta össze a homlokát, aztán elkapta a fejét a fiúról és Clyde irányába kezdett nézni, aki megelőzve minket elkezdett sétálni a szűk folyosón a telefonjával világítva-Ohh várj meg! Én is megyek!-ugrált utána.

Sydney és Gil is elhaladt mellettünk, így csak ketten maradtunk Blake-kel, egymással szemben. A nyelvével csettintett egyet, majd megszakította velem a szemkontaktust és a többiek után eredt.

Lassan én is elindultam, így sikerült utolérnem őket. Char hátrafordult ,azonban mikor rám pillantott, megállt egy helyben és megvárta, míg beérem.

A telefonját kopogtatva indult el mellettem, aztán nagyot sóhajtva zsebre rakta azt. Most kivételesen csendben maradt.

Előttünk Sydney sorolt be Blake mellé, miközben valamin nagyon nevetgélni kezdett, így megfordult a fejemben az a gondolat, hogy már túl is lépett volna az előzőn?

Hosszú percekig lépdeltünk előre a büdös és szűk folyosón, amikor Char megfogva a vállam megállított.