Charlotte szemszöge:

-Van rágód?-egyenesedett fel a fiú a csap elől megtörölve a száját, így én is ellöktem magam a csempézett faltól, aminek időközben neki dőltem és elkezdtem kutatni a zsebeimben. Valahova biztos vagyok, hogy raktam el egy csomaggal.

-Dínós-figyelmeztettem előre.

-Melyik?

-Epres-banános.

-Jó, az jöhet-bólintott megigazgatva a haját, már ahogy tudta tükör nélkül. Elővéve a dobozkát, a kinyújtott kezébe helyeztem egy rózsaszín golyót, majd én is bevettem egyet a számba. 

-Megvársz, amíg veszek valami innivalót?

-Persze-biccentett ismét, így mindketten elhagytuk a mosdót és körbenézve a bezinkúton kerestem valami kedvemre valót, amit Lily is szeret, mert úgy is bele fog inni. 

-Neked kell valami?-fordultam felé érdeklődve, kezemben az anyumnak szánt tonic-ommal és a mi másfél literes üdítőnkkel.

-Majd iszok a tiédből-vigyorgott rám, így kifizetve a dolgokat kiléptünk a fotocellás ajtón.

Visszaindulva az autóhoz ismét beszédbe elegyedtünk. Kinyitva a csomagtartót előkerestem a világos zöld színű reklám szatyrot, majd bedobtam a hátsó sorba, hogy nálunk legyenek az édességek és a chipsek. Ezt már előbb is meg kellett volna tennem.

Miután mindenkivel közöltük, hogy Blake mostmár jobban van, visszaültünk a kocsiba és tovább mentünk.

-Szeretnél Uno-zni?-pillantottam a fiúra.

-Persz-

-Ohh! Én is szeretnék!-fordult hátra Daniel, így szemetforgatva mindketten rátereltük a tekintetünk.

-Akkor megkeresem-mosolyodtam el kellemetlenül, majd a hátam mögé nyúlva elővettem az első táskát, ami a kezembe került. Igaz, így is meg kellett volna keresnem, de valahogy elfogyott a lelkesedésem, mikor meghallottam, hogy izomagy is csatlakozni akar. Kicsit kutakodtam a hátizsákban, aztán tettetett szomorúsággal ismét a férfire néztem-Szerintem otthon hagytam-sóhajtottam, így ő is elszomorodva, majd vállat vonva előre fordult. Meglengetve a telefonom Blake előtt, jelezve, hogy játszunk online egyből kapcsolt, majd a kóddal belépett a szobába.

Igazából elég jól elszórakoztunk ezzel a verzióval is, de egy másfél óra után meguntuk, így a rágcsás zacskót kezdtük el fosztogatni, egybe öntve a fiúék dolgaival. Mikor ezt Lily is észrevette inkább szólt apának, hogy álljon meg, hogy hátraülhessen hozzánk a másik szélére.

Csak 2 órával később álltunk meg egy benzinkútnál, hogy mindenki elmehessen pisilni, hiszen már mindenki tartogatta egy ideje. Apum leparkolt egy üres helyre, majd mindenki kiszállt, hogy megmozgathassa a végtagjait és végre elmehessen Wc-re. Ahogy beértünk a kis épületbe, egyből mindannyian elképedtünk a méteres sor láttán a női mosdó előtt. 

A fiúk pedig csak kinevettek minket és bementek a férfi mellékhelységbe.

Vállat vonva átálltam a csapatunk által kialakult kisebb sorba a sima emberkével ellátott táblához és vártam, hogy a soron következzek. Anyámék már meg sem lepődtek rajta, de a többi sorban álló nő kissé elkezdett méregetni.

Blake elnevette magát rajtam, majd átkarolva behúzott az ajtón belülre, hiszen felszabadult a 3 Wc, amibe apum, Jonh és Daniel ment be, így mi voltunk a következők. Akik most végeztek, épp kezet mostak -jobb esetben-, de az egyikük nagyon csúnyán kezdett el vizslatni, így csak elfordítottam onnan a fejem, mielőtt kedve támad beszólni.

-Nem tudom, hogy feltűnt-e, de ez nem a női mosdó-szólt ide gúnyosan -a kezét törölgetve legalább 10 papírtörlőbe egyszerre- egy férfi.

-És akkor mivan?-válaszoltam flegmán.

-Vicces kislány vagy-vigyorgott rám, ennek hatására, pedig inkább undorral az arcomon előre fordultam, de ott egyből össze is akadt a tekintetem Blake-ével. A férfi felé biccentett, kérdezve, hogy lerendezze-e, azonban csak lemondóan megráztam a fejem. Nem éreztem szükségét-Na mivan? Erre már nem válaszolsz?

-Van valami probléma?-fordult a férfi felé hirtelen Blake, így az kissé megilletődve védekezően felemelte a kezét, majd elindult az ajtó felé.

-Nincs semmi-szólt, aztán kilépett a helységből.

-Utálom az ilyen embereket...-motyogtam az orrom alatt, azonban a fiú így is tisztán megértette és egyetértően bólintott. Amint apumék végeztek mi is bementünk és elvégeztük a dolgunkat. Értékeltem, hogy Blake megvárta, amíg végzem és csak utána hagyta el, velem együtt a helységet.

Körbepillantva apámék után egyből kiszúrtam őket a pénztárnál, így kíváncsiskodva mentem oda, mégis mit veszenk.

-Ti jégkrémet esztek titokban?!-akadtam ki, ahogy megpillantottam a pulton a 3 darabot. Várj...Hármat? Apámék lespanoltak Daniel-el?

-Hozzatok magatoknak is, ha szeretnétek...-sóhajtott.

-Még szép, hogy szeretnénk!-indultam meg a fagyasztóhoz választani valamit-Anyámékkel mi lesz?-tettem fel a kérdést mellékesen.

-Vesznek maguknak.

-Ez csúnya volt-kaptam felé a fejem, ő azonban csak elnézett a másik irányba.

Végül a bezinkút mellett kihelyezett asztalok egyikéhez ültünk le, elfogyasztani a választott fagylaltjainkat.

-Ti amúgy...-mutatott rám és Blake-re izomagy-Együtt vagytok?

-Aha-bólintottam elmosolyodva,a mellettem ülő fiúra pillantva, aki megrázva a fejét elröhögte magát. Apám és John is egyből ránk kapta a tekintetét, de mikor Daniel egy pillanatra elfordult megráztam a fejem, nekik pedig egyből leesett, hogy csak vicceltem.

-Már lassan 4 éve-tette hozzá apum nagy szemekkel bólogatva, hogy elhitesse izomaggyal, így ő egyből csodálkozni kezdett.

-Ha tudták volna, mit jelent a járás, már oviban is összejöttek volna-szólalt fel John szintén bekapcsolódva. 

-Eddig fel sem tűnt? Lily is igazából a mi gyerekünk, csak a húgomnak álcázza magát.

-Ezt már kissé nehéz elhinni-kezdett el összehúzott szemekkel kémlelni, így felnevettem.

-Jó, az utolsó nem igaz. 

-Még csak terhes-vigyorodott el Blake mellettem, így egyből felé kaptam a fejem, miközben rácsaptam a combjára.

-Hülye!Miért mondtad el?!Apámék még nem tudták!

-Hány évesek is vagytok ti?!-tágultak ki Daniel szemei, de őt figyelmen kívül hagyva, folytattam tovább a színjátékom.

-A nyaralás után akartam nekik elmondani!

-Bassza meg! Eddig miért nem szóltál?!

-Mert azt hittem, hogy tudod!

-Nagypapák leszünk?-fordult felém John.

-Ti erről nem tudtok!

-Jólvan...Ennyire azért nem vagyok hülye... Leesett, hogy nem vagy az-forgatta meg a szemét David? Daniel? Mit tudom én, valamelyik-Mindenesetre sok boldogságot Blake-kel-biccentett, így mi pislogva néztük össze a fiúval, apámék pedig elröhögték magukat.

Miután Nina, Grace, Lily és anya is elfogyasztotta a vett jégkrémét ismét autóba ültünk és meg sem álltunk többször, egészen a hotelig.

A maradék úton Nina-val beszélgettem, de végül abban egyeztünk meg, hogy majd este megbeszéljük még a szükségesebb dolgokat.

Megállva az épület előtt gyorsan kipakoltuk az összes csomagunk, aztán apa elment valahova leparkolni.

-Azt nem mondtátok, hogy egy ilyen drága helyre jövünk!-szólalt fel Daniel, miután megpillantotta a sárga, hatalmas épületet.

-Ja...Hogy neked legalább azt megmondták, hogy egyáltalán jössz...-dunnyogtam halkan, de Blake és Lily ezt meghallva egyből elnevette magát.

-Nevetek!-jelentette ki a legkisebb.

-Miért, mit mondott?-kérdezte meg Daniel, de senki sem válaszolt neki.

-Egyszer élünk-fordult a férfi felé kedvesen Grace, mentve a helyzetet, hiszen biztos, hogy ő is hallotta a megjegyzésem, mert egy mosoly bújkált a szája sarkában. Milyen jó, hogy neki ennyi türelme van...

Becipekedve a recepcióig egyből leültem az ott elhelyezkedő egyik kanapéra, a lépcső alatt lévő zongorát kémlelve, amíg anyáék a szobákat intézik, azonban mikor észrevettem, hogy valamiről nagyon egyezkednek én is odamentem hozzájuk.

-...Akkor kivel lesz Blake?

-Miről van szó?-szólaltam fel melléjük lépve.

-Daniel-nek nem lett külön foglalva szoba, mert amikor mi foglaltunk még nem tudtuk, hogy jön-nézett rám Blake idegesen mosolyogva.

-Mert akkor még én sem tudtam, hogy jövök!-akadt ki izomagy, így elfintorodva el is fordultam tőle.

-Jó... Hát bánom is én. Lesz Nina-val egy szobában.

-És velem mégis mi lesz?!-mutatott magára a nő eredeti szobatársa felháborodva-Befogadsz és aludhatok az ágy végében a lábatoknál vagy a fürdőkádban?!

-Például-bólintottam nevetve.

-Nemár!-akadt ki.

-Akkor aludj Nina és Daniel között. Vagy a folyosón-tettem hozzá.

-Fogadj már be na! Nem akarok ezek között aludni éjszaka!

-És mégis hova?! 

-A szobátokba! Az sem baj, ha nem melletted alszom, csak légyszi na!

-Miért, ki mondta, hogy amúgy mellettem aludnál?-nevettem fel ismét, megragadva a leglényegtelenebb dolgot a fiú mondatából.

-Kivel lennél egy szobában?-támaszkodott rá a pultra a recepciós, így felé fordítottam a fejem.

-A húgommal-biccentettem Lily felé, így a nő is ráterelte tekintetét.

-Hát...Ahogy elnézem a lefoglalt szobák elég nagyok ahhoz, hogy behelyezzünk egy pótágyat. Azon ő elfér. Természetesen, csak ha jó így...

-Lily?-fordultam a lány felé, így ő csak sóhajtott egyet.

-Legalább lesz külön ágyam...

-Ez azt jelenti, hogy befogadtok?-kezdett el pislogni nagy szemekkel a fiú.

-De ha még mindig csikorgatod a fogaid éjszaka én lerúglak az ágyról...-jegyeztem meg.

-Szeretlek titeket-ölelt meg mindkettőnket, így míg Lily rendesen viszonozta neki én csak megpaskolgattam a hátát, jelezve, hogy elengedhetne mostmár.

-Igazából nem minket kéne szeretni, hanem azt nem, aki kitúrt a helyedről-suttogtam halkan, hogy csak a fiú hallja meg.

-Nem baj. Én azért szeretlek titeket-suttogta vissza hangosabban, így lehunyva a szemem biccentettem egyet. 

Amíg anyámék intézték a papírokat, valakit elküldtek, hogy intézze Lily pótágyát.

Miután megkaptuk a szobákhoz járó kártyákat megfordult a fejemben, hogy felsétálok a negyedikre, azon a gyönyörű lépcsőn, de inkább a liftbe léptem be, hiszen lehet megszakadtam volna, mire felérek. Megkeresve a négy egymás mellett lévő szobát mindenki bement a sajátjába, hogy kipakoljon. 

Legfőképp a homok szín uralkodott a miénkben. Egy nagy francia ágy, egy pótágy, egy kanapé, két fotel, két éjjeli szekrény és egy pici, szögletes, üveg dohányzó asztal helyezkedett el benne.

A francia ágy bal oldalára húztam a bőröndöm, majd lerúgva a papucsom a sóhajtó fiú felé fordultam.

-Mit hagytál otthon?

-A telefon töltőm...-rázta meg a fejét-Biztos, hogy otthon hagytam.

-Na ne mintha olyan sokat telefonozhatnál-nevettem el magam, leülve az ágyra-De ha le merülsz, megkaphatod az enyém. Ide berakom a fiókba-húztam ki az éjjeli szekrényt.

-Lotte? Az Uno-t elraktad?

-Itt van-húztam elő a bőröndből azt is, megmutatva Lily-nek, majd a töltő mellé helyeztem-Na jó... Majd később kipakolok.

-Csak nem akarod hogy meglássam az ajándékom!-mutatott rám a fiú vádlóan.

-Pontosan-bólintottam értetlenül-Véletlenül sem azért, mert fáradt vagyok. Ohh-szólaltam fel ismét-Nézd Blake! Pia!-mutattam a kis asztalon lévő vödör felé, majd felkelve kikaptam azt onnan.

-Pezsgőt kaptunk?-vette ki a kezemből, majd alig pár pillanat alatt már ki is nyitotta.

-Bele ne merj inni előttem!-szóltam rá, de a fiú továbbra is csak ugyanúgy mosolyogva nézett rám.

-Na mintha hallgatnék rád-vont vállat, aztán a szájához téve az üveget rendesen meghúzta.

-Hülye-csaptam rá a vállára-Adj nekem is! Én találtam!

-Nem!

-De!- Ohh... Mi ez itt?-vettem fel a tál mellől egy A5-ös lapot, majd végig futtatva a szemem a sorokon erősen megráztam a fiú vállát, aki így kicsit félre nyelt, aminek hatására köhögni kezdett-Jössz velem teázni ugye?! Egy csomó süti lesz! Van ruby csokis málnás ekler fánk, érted?! MÁLNÁS EKLER FÁNK!

-Nem érdekelnek az ekler fánkjaid! Épp megfulladok, ha nem zavar!

-Fuldokolj máskor!

-Mekkora egy paraszt vagy!

-Szóval nem akarsz velem jönni?-konyultak le a szám sarkai.

-Vannak sajtkrémes kis szendvicskék vagy nem?-nézett rám mérgesen a fiú két köhögés között.

-Ömm...Vannak-futottam át mégegyszer a papírt.

-Mikor kezdődik?

-Háromtól tart hatig.

-Legyen...

-Ezt úgy mondtad, mint akinek van ennél jobb dolga!-háborodtam fel, azonban ő teljesen figyelmen kívül hagyva az előbbi kijelentésem a kezembe nyomta az üveget.

-Igyál.

-Jó. Iszok. Aztán alszok háromig. Addig még van két órám-kóstoltam bele a folyadékba, majd realizálva, hogy ez jó, leittam még belőle pár kortyot.

-És mikor megyünk felfedező útra?-szólalt fel Lily az ágyáról, miközben a tabletjét nyomogatta. Nem szóltam rá, hadd játszon rajta.

-Nemtom'-válaszoltam fejet rázva, miközben ismét meghúztam az üveget, majd átadtam azt Blake-nek, hiszen a kezét nyújtotta érte, valamint odamentem az ajtóhoz kinyitni azt, hiszen kopogtak rajta. Öt másodpercbe nem telt, mire a szobánkban háromból kilenc ember lett.

-Lilien ugye rosszul látom?-szúrta ki anyám a kezében lévő tabletet, így ő azt sóhajtva lerakta a párnájára.

-Csak képzelődtél-bólogatott. 

-Ugye Blake nem egyedül issza a pezsgőt?-nyitotta nagyra szemeit Grace, szinte majdnem egy időben anyum kérdésével-Ráadásul üvegből...

-Nem, én is ittam belőle-szólaltam fel vigyorogva.

-Na remek-válaszoltak egyszerre.

-Mit tervezünk?-tért végül a lényegre Nina, amiért -gondolom- idegyűltek.

-Aludni.

-Meginni ezt az üveget, aztán aludni.

-Megvárni amíg kimentek a szobából, aztán folytatni a játékomat. De siethetnétek mondjuk, mert meccsben vagyok.

-Nem akartok csinálni semmit sem?-akadt ki John.

-De-bólogattam-Később menni teázni.

-Lesznek sajtkrémes kis szendvicskék is-tette hozzá Blake, aztán ismét beleivott az üvegbe.

-Lily?

-Én is megyek. Lesz málnás ekler fánk.

-Jön még valaki?-fordult körbe anya, de egyedül csak Nina és jelentkezett, így ők ketten elmentek felíratni ötünket, Grace elment pihenni, apámék pedig már tervezték is elhagyni a szobát, de azért én rákérdeztem, mégis hova tartanak. Túl gyorsan indultak el.

-Véletlenül sem fagyizni-szólta el magát izomagy, így én csak rosszallóan megráztam a fejem. Ez ma már a harmadik fagyijuk lesz, a mekiset is beleszámolva.

-Én is megyek!-pattant ki az ágyból Lily, gyorsan felvéve a szandiját, mielőtt itt hagyják.

-Lotte? Blake?

-Biztos, hogy nem-vettem át a fiútól az üveget ismét belekortyolva.

-Passzolom.

-Hát rendben.

-Viszont szólhatnátok a recepción, hogy küldjenek már fel még valami piát.

-Persze...-bólintott gúnyosan apa, majd becsukta maguk után az ajtót.

-Ebből nem lesz több pia-jelentette ki Blake, hiába voltam ezzel én is tisztában.

-Ez pedig kifogyott...-lengettem meg az üveget-Kuka merre van?

-Fogalmam sincs-vonta meg a vállát.

A szobában körbenézve nem találtam, így a fürdőt indultam el megkeresni, reménykedve, hogy majd abban lesz. Egy külön kis folyosóra tévedtem a szobán belül, ahol egy beépített szekrény mellett elhaladva, valamint azzal szemben meg is találtam a mellékhelységet. 

Fekete márvány mintázatú, hatalmas csap helyezkedett el, egy még annál is nagyobb tükörrel a bal oldalon, míg a jobbon egy fürdőkád, zuhanyfüggönnyel és zuhanyfejjel. Tovább menve megtaláltam a Wc-t is, mellette, pedig elhelyezkedett egy kisebb méretű szemetes, így abba belehelyeztem az üveget, majd távoztam is onnan.

Kinyitva a ferhér szekrény egy ajtós oldalát, amiben polcok helyezkedtek el, egyből elcsodálkoztam. A legfelsőn a hajszárító volt, egyel alatta, pedig egy kis fadoboz tea filterekkel, tea süteményekkel, kávéval, instant forrócsoki porral és többféle tasakos cukorral. 

A harmadik polcon egy teáskanna, csészék, kis tányérok és kis kanalak voltak megtalálhatók. A két legalsó polc üresen volt hagyva.

Áttérve a kétajtós részére egyből feltűnt a két köntös a papucsokkal -Lily-é az ágyára lett helyezve, hiszen akkor kapta meg, amikor azt is hozták neki- ,majd a széf, ami ezek szerint itt foglalt helyet. 

Volt még pár üres fogas, valamint a szekrány alja is teljesen üres volt, így oda terveztem majd elrejteni a bőröndöm később, hogy ne legyen útban.

Még mielőtt elmentem volna bedőlni az ágyba, gyorsan visszaléptem egy sütiért a fadobozból, majd annak kidobva a papírját leharaptam belőle egy kicsit, miközben behúztam a sötétítő függönyt, aztán lefeküdtem a puha felületre.

-Mit eszel?-fordult az oldalára Blake, hogy rám lásson.

-Semmit-vágtam rá.

-De hát hallom, hogy ropog...

-Dehogy hallod.

-Mit eszel, na?!

-Nem kapsz belőle! 

-Dehogyisnem!

-Nem elég, hogy még a szobámba is becsöveltél, a sütikémet is el akarod lopni?!

-Sütit eszel?-támasztotta meg magát a karjaival.

-Nem!

-Honnan van neked sütid?!

-Nem mondom meg...

-Olyan gonosz vagy-böködte meg az arcom, így rácsaptam a kezére-Naaa! Csak a felét add már ide! Légyszi! Csak egy harapást! Egyetlen egyet!-böködte meg ismét az arcom.

-Itt van! Vigyed! Nem hiszem már el!-nyomtam a kezébe több, mint a felét, így ő egyből átvetette felettem a karját, majd ölelés címszó alatt rám tehénkedett.

-Szeretlek Lotte.

-Szállj már le rólam! Inkább add oda az egyik párnád, mert nem hoztam el az ölelgetősömet.

-Dehogy adom!