Blake szemszöge:

-Lily hol van?-fordult körbe a hamvas szőke, mikor nem találta a kisebbet.

-Lement apádékkal a tengerpartra-forgatta meg a szemeit Kate.

-Mi lesz a szedvicskéivel?-jutott eszembe hirtelen, így Lotte egyből visszakérdezett.

-Megeszem?

-Nem eheted meg!-mutattam rá felháborodva.

-Akkor még is mi lesz vele észlény? Már ki van fizetve.

-Majd én megeszem.

-Na nem gondolod!-emelte fel ő is a hangját, kissé meglökve a vállam, azonban számítottam rá, így mikor észrevette, hogy rá vigyorgok, ahelyett hogy hátrébb tántorodtam volna még idegesebb lett-Nem beszélek veled többet!

-Rendben-nevettem el magam.

Lemenve a lifttel, a teázó részlegbe indultunk, ahol leülve egy kis kör asztal mellé, Lotte és Nina beszélgetni kezdett, én pedig csak bambultam, miközben magamba tömtem a sajtkrémes kis szendvicskéket.

A mellettem ülő lányon egy halványkék egyberuha volt és rám is rám aggatott egy rövidujjú inget, így kissé meg akartam fulladni a meleg miatt, de meg sem mertem szólalni, mert tarkón vág.

Hát ha egyszer ki akar öltözni egy délutáni teára...

-Blake?

-Hm?-fordultam nővérkém felé tele szájjal, de Lotte csak elröhögte magát, ő pedig sóhajtott egyet.

-Töröld már le az arcod...

-Mint egy kismalac!-nevetett a hamvas szőke, miközben én vállat vonva folytattam az evést.

-Mit akartál kérdezni?

-Csak annyit, hogy a bizi milyen lesz?

-Kettes megvan mindenből.

-Az neked pont elég-legyintett szemetforgatva, majd inkább visszafordult a lány felé, hogy tovább beszélgessenek.

A programunk végezte után, eldöntöttünk, hogy apáék után megyünk a tengerpartra, így visszamentünk a szobáinkba átöltözni.

Lotte elvonult a fürdőbe, én pedig a bőröndömben kutakodtam a fürdőnadrágom után, hogy átcseréljem, majd mikor megtaláltam kihúztam azt a táskából.

-Jó lapos segged van-hallottam meg a lány hangját, így röhögve fordultam felé teljesen felhúzva a nadrágom.

-Biztos az enyémet nézted?

-Kösd már be-fordított hátat, a nyakánál tartva a fekete felsője pántját, miközben elhúzta a kissé odalógó haját.

-Én egy ilyen beszólás után nem mernék szívességeket kérni-léptem mögé vigyorogva.

-Bátor vagyok.

-Az biztos-biccentettem-Masnira?

-Aha.

-Így jó?

-Köszi-bólintott, majd felvéve az ágyáról a kikészített törölközőjét és a még fel nem fújt úszógumiját megvárta, amíg én is felkapom a saját cuccom.

Bezárva az ajtót a kártyát a zsebembe raktam, majd felhúztam a cipzárt, hogy még véletlenül se essen bele a tengerbe, aztán megvártuk amíg anya - hiszen ő is jönni akart, mert kipihente magát-, Kate és Nina is elkészülődik.

A hotel bejárata előtt Kate Lotte kezébe nyomta a kocsikulcsot, aztán elváltak az útjaink. Mi a lánnyal a kocsihoz mentünk felfújni az úszógumijainkat, Nina-ék pedig Lily-ékhez.

Nagy nehezen, de megtaláltuk a parkolóban a mi kis buszunkat, így Lotte kinyitotta, majd beindította, amíg én a csomagtartóból elő szedtem a pumpát.

-Azt hittem nem fogsz bejönni a tengerbe-jegyeztem meg mellékesen, miközben beültem mellé az anyós ülésre.

-Majd nem megyek olyan bentre. Amúgy is... Itt kevés a cápa támadás. Kockamedúza meg egyáltalán nincs. Annyira nem para-vonta meg a vállát.

-Utána néztél, mi?-röhögtem fel.

-Hogy ne néztem volna! Szerinted bele megyek olyan vízbe, amiben van esély arra, hogy a 100 méteres körzetemben valami vadállat van?!

-Hülye stréber-ráztam meg a fejem hitetlenül röhögve, miközben kiszedve a szivargyújtót, a helyére csatlakoztattam a pumpát-Éjjel elvisszük valamerre?-utaltam az autóra.

-Ahogy téged ismerlek, már este 10-kor aludni fogsz, nem hogy hajnalban kocsikázni-vigyorodott el.

-Ez nem igaz!

-Dehogyisnem... Majd valamelyik nap elmehetünk valamerre amúgy, de ma aludni fogok, az biztos.

-Megbeszéltük-bólintottam bekapcsolva a pumpát, miután az úszógumi szelepéhez illesztettem a másik végét, kiszállva az autóból.

Már tavaly is lenyúltuk az autót körbenézni a városban, hiszen legalább addig eltudtunk kicsit szakadni a családtól.

Ilyenkor csak ketten megyünk, de így is mindig jól elszórakozunk. Kell az a kis csend ezek után.

Általában bemegyünk egy éjjel-nappaliba vagy csak megyünk amerre látunk. A visszatalálás a dolog viccesebb része.

Leérve a partra, nagy nehezen sikerült megtalálnunk a többieket. Nina, anya és Kate kint napozott, vigyázva a dolgokra, míg Lily, apa, Henry és Daniel a vízben voltak.

Csak a hotel kártyát adtam oda anyáéknak és a törölközőinket dobtuk le, aztán meg is indultunk a víz felé.

-Charlotte gyere vissza!-emelte fel a napszemüvegét Kate, hogy kinézhessen alatta.

-Minek?

-Naptej.

-Ajjj már! Nem akarom magam bekenni azzal a szarral!-hajtotta hátra a fejét, kamu sírást színlelve.

-Nem érdekel kisasszony. Szedd a lábad-lengette meg a naptejes dobozt-Amilyen bőröd van fél óra múlva rákvörös leszel.

-Nem érdekeeel!

-Hát pedig érdekeljen.

-Hát pedig nem érdekel-váltott gyorsan mosolygósra-Viszlát-biccentett, aztán a válla felett átdobva a haját hátat fordított nekünk.

-Puckózz ide, de marha gyorsan-tolta fel a hajába a napszemüveget Kate, mérgesen összeráncolva a homlokát.

-Lá lá lá lá lá-fogta be a fülét mindkét kezével, az úszógumiját, pedig a homokba ledobva rugdalni kezdte maga előtt, miközben a tenger felé igyekezett.

-Komolyan, mint egy öt éves...-sóhajtott a nő.

-Lá lá lá lá! Nem hallok semmit!-ment továbbra is előre, Kate viszont csak rám pillantott, így sóhajtva a lány után mentem, majd megfogva a derekánál, a vállamra dobtam, hogy visszavigyem-Engedj el! Áruló vagy! Egy büdös áruló! Tegyél le!

-Köszi Drágám-mosolygott rám kedvesen a nő, mikor Lotte-t leültettem elé a földre, hogy bekenhesse a hátát, mikor pedig kinyújtottam a tenyerem nyomott bele egy keveset, így leguggoltam a lány elé.

-Tűrd el a hajad az arcodból.

-Áruló.

-Ne vicsorogj-röhögtem el magam, kitűrve a haját a szeméből, majd bekenve az arcát, felegyenesedtem.

-Megjegyeztelek szaros-morgott továbbra is.

-Oksi-nevettem továbbra is-Hálás leszel te még nekem a nap végén-bólogattam, a lány azonban csak megforgatta a szemeit.

-Blake?-nyújtotta felém Kate a flakont, így elfogadva azt nyomtam a lány kezébe és magamat is bekentem a krémmel.

Lotte a víz szélére rakta le a rózsaszín úszógumiját, beleülve, aztán várva, hogy besodorja a víz nézelődött, azonban megsajnálva inkább csak löktem rajta egyet, így megköszönve, rám vigyorgott. Hamar megbocsájtotta az árulásomat.

Azt is csodálom, hogy bejön nyílt vízbe.

Amikor észrevettem Lily-éket, megragadva a lány úszógumiját - aki már hátrafeküdt benne- , magammal húztam a víz tetején és elindultam feléjük integetve, hogy észrevegyenek.

-Itt vannak Blake-ék!-szólt a többieknek, akik szintén felfigyeltek ránk, így Daniel egyből eltátotta a száját Lotte láttán.

-Minek vagy a vízben, ha nem is úszol?

-Anyádért...-morogta halkan ki sem nézve a napszemüvege mögül, pont úgy, hogy csak én halljam, így kissé elvigyorodtam rajta.

Az anyádos poénok még mindig viccesek.

-Na gyere, vizezd be magad-borította fel a rózsaszín karikát a lánnyal együtt, aki a víz alá merülve pár másodpercen belül ismét feljött, mérgesen méregetve a férfit, aki csak elnevette magát.

Feltolta a hajába a napszemüvegét- amit még épp sikerült elkapnia-, majd le sem véve a tekintetét a férfiről nagyon mérgesen kezdte el vizslatni.

Annyira nevetett, hogy észre sem vette, hogy Lotte közelebb ment hozzá és a feje hátuljához helyezte a tenyerét, majd egy hirtelen pillanatban belevágta a férfi fejét a vízbe és legalább 5-6 másodpercig lent tartotta, ezekután pedig megfogva az épp elúszkálni készülő karikát Lily-hez lökte, aki egyből belemászott.

Daniel köhögve jött fel a víz alól, így egyből elröhögtem magam rajta. Szerencsétlen örüljön, hogy a nyaka nem tört ki ezekután.

-Remélem megfulladsz...-szólt kedvesen a szőke, a férfi pedig kitágult szemekkel nézett rá. Apa és Henry is csak nevetett, Lily pedig megpróbálta azt visszatartani több-kevesebb sikerrel-Még egy ilyen és többet a víz alól sem jössz fel izomagy-fenyegette meg, szerintem még nem is véletlen kimondva ezt a gúnynevet, így Daniel csak lehajtotta a fejét.

-Bocsánat...-szólt végül, így Lotte csak bólintott.

-Helyes. Na! Akar valaki kakasozni?-fordult körbe vigyorogva, mintha az előbbi meg sem történt volna. Nem is jelentkeztem. Gondoltam engem már alapból is a csapatába számított.

-Én akarok!!-mászott ki az úszógumiból Lily, Henry-hez tolva azt.

-Szerezz valakit párnak.

-Blake?

-Nem-rázta meg a fejét-Blake az enyém-pillantott fel rám, miközben körbeölelte a jobb karomat.

Szerelmes vagyok ebbe a lányba.

-Hát de ő a legjobb alulra!

-Sajnálom-vont vállat, így a kisebb apáékra pillantott.

-Mi nem játszunk-emelték fel a kezeiket védekezően. És milyen jól is tették. Úgyis balhé lesz a között a négy ember között, akik egymással versengenek, főleg ha nem Lotte nyer.

A legfiatalabb Daniel-re pillantott, amit Lotte is észrevett, így felszólalt:

-Daniel-szólította meg komoran-Szeretnél Lily-vel egy csapatban lenni? Lehet kevésbé leszek rád mérges-mosolygott ártatlanul, így a férfi egyből a nyakába kapta a barna hajút, bólintva, hogy mehet.

Ismét csak röhögni kezdtem, aztán kicsit leguggoltam, hogy a lány a nyakamba mászhasson. Diktátor asszony.

Este hatig voltunk lent a parton, mert hétkor már kezdődött a vacsora. Mindannyian felmenve a szobáinkba sorban letusoltunk, megvárva amíg Lotte is elkészül- hiszen lehet hogy ő ment be utoljára, de neki tartott a legtovább is, mire sikerült lezuhanyoznia-, majd betömörülve a liftbe és leérve a földszintre, egy öltönyben lévő dolgozó kérdezte meg a szoba számainkat, amit miután felírt, beengedett minket az étkezőbe.

A vacsora hamar eltelt, kifosztottam a svéd asztalt rendesen. Nincs több gordon blue. Oh. És a sütis részlegnek is vége, ugyanis Lotte rátalált. Állítása szerint ilyen jó karamellás sajttortát még életében nem evett, de mire én is eljutottam volna odáig, hogy megkóstoljam, addigra egy kis szelet sem maradt, amit neki is elpanaszoltam, de csak kiröhögött.

-Hát! Így jár, aki lassú-vonta meg a vállát, aztán észrevéve, hogy újratöltik az asztalt felpattant a székéről kezébe fogva a tányérját és ismét megindult a sütik felé.

Csodálom, hogy még nem hízott el.

Sőt...Egyáltalán nincs elhízva. Szép alakja van.

Nem véletlen kell formába tartani magam... Különben hogy verném le a sok seggfejet, aki meg akarja nézni?

-Nesze-rakott le elém a szőke egy tányért, rajta egy szelet sajttortával-Ne nézz rám így! Neked hoztam...

-Igen-biccentettem-Pont ezért nézek így. Meglepődtem. Mennyit kell érte fizetnem?

-Ne fájjon emiatt a fejed...Hosszú még az éjszaka-kacsintott rám reklám filmesen mosolyogva, amit tudom, hogy csak viccnek szánt, mégis kisebb görcsbe rándult a gyomrom.

-Szóval ilyen lány volna Charlotte...-motyogta Daniel.

Na, ennyi kellett. Ki is törtem a sokkból.

Hogy őszinte legyek...Nagyon idegesít ez az ember.

Nina-ra pillantottam de ő csak szerelmetesen nézegette azt az izomkupacot. Csodálatos.

De, hogy nézzem a jó oldalát is, így legalább Lotte-val aludatok. Ez az egyetlen amiért még megengedem, hogy itt legyen. Amúgy már ballaghatott volna haza.

A vacsora befejeztével felmentünk összekészülődni, ugyanis gondoltuk lenézünk a városba. Igaz, egyszerre indult el a csapat mégis mindenki más fele akart menni, így jóéjszakát kívánva egymásnak megbeszéltük, hogy majd reggel találkozunk. Anya és Kate mentek Lily-vel, valamint apával és Henry-vel, Nina a kanjával, én pedig Lotte-vel.

Lily velünk akart jönni hisz, az ő fogalmazása szerint mi murisabbak vagyunk, de Kate ikszelte, miszerint mi úgyis szarkészen érünk haza, elég lesz minket éjszaka elviselnie, nemhogy még most is, így duzzogva ugyan, de elindult velük, én pedig átkarolva Lotte vállát a másik irányba kezdtem lépegetni, mellettem a lánnyal.

-Mennyi pénzt kunyeráltál anyudtól?-fordult felém, így elvigyorodva megvontam a vállam.

-Hát pont annyit, hogy elég rendesen szétszedjen a pia, amit elfogyasztunk, vizipipázzunk egy-két órát és rendesen bezabáljunk a mekibe, ha szembejön egy.

-Na! Mondok jobbat! Megcsináljuk a te dolgaidat is, de előtte veszünk ebárt, és később bemegyünk egy telefonfülkébe, hogy behotboxoljuk.

-Megbeszéltük aranybogár.

-Ott valami pub-ot látok-hunyorított.

-Indulhatunk is-karoltam át a lány vállát, azonban elkapott minket valaki a bejárat előtt, hogy akarunk-e menni ilyen nyaralós programokra. Mondanom sem kell, forgattam a szememet.

-Van hajótúra, Paraslinding, Safari kocsizás, Quadozás minden ami itt van a kis füzetkében.

-Hajókázni akarok-nézett rám a szőke hirtelen, így meglepődve, aztán elmosolyodva sóhajtottam egyet.

-Mikor?

-Holnap.

-Holnap 10-kor vesz fel a taxi a szálloda előtt, az visz ki a kikötőhöz-szólt közbe gyorsan az öreg, így ismét sóhajtva felszólaltam.

-Mennyi lesz?-vettem elő a pénztárcám, a férfinak pedig felcsillant a szeme.

Oda adtam a kért árat, majd leegyeztetve a dolgokat, elköszöntünk tőle és beindultunk a szórakozóhelyre.

Mondjuk...Készülhettem volna rá, hogy ha már egyszer Lotte-val jövök inni, nem kell egy fityinget sem költenem, ugyanis szerzi nekünk az ingyen piát, de azért a biztonság kedvéért kunyeráltam. Ismét feleslegesen.

Eléggé ellene vagyok ennek a dolognak, hisz mégis milyen már, de tudom, hogy igazából csak tanulmányozza az embereket, na meg valamint kihasználja, mert a hatalmas pszichológiai zseni agyával olyan befolyással van az emberre, hogy nem igen tudsz neki ellent mondani.

Így mikor már a 7. vagy 8.kör Bulanga-ját feleztük el kicsit megcsapkodott a szédülés, de próbáltam nem rosszul lenni, hisz muszáj vigyáznom rá, így neki támaszkodva a pultnak karbatett kezekkel vizslattam, amint épp egy egyetemistával beszélgetett, aztán észrevettem, hogy valaki odaállt mellém a pulthoz.

Egy barna, hosszú, göndör hajú lány volt az, igencsak kivágott piros ruhában.

-Te nem idevalósi vagy-jelentette ki közelebb hajolva hozzám.

-Valóban nem- röhögtem el magam- Így észrevenni?

-Nem-rázta meg a fejét- Megjegyeztelek volna- mosolyodott el, miközben kacsintott egyet.

Édes istenem...

Körbenézve egyből ki is szúrtam melyik társaságból jött. Egy 3 fős lánycsapat tekintgetett felénk, miközben takarva a szájukat beszélgettek. Gondolom rólam...

-Lara vagyok-vigyorgott továbbra is- Téged, hogy szólíthatlak?

-Blake-sóhajtottam.

-Szóval Blake...-simított végig a felkaromon-Mi járatban vagy erre?-csimpaszkodott rám, a kezemhez nyomva a melleit, miközben én megforgattam a szemeimet.

Nagyon nincs kedvem most ehhez.

-Elvitte a cica a nyelved?-szólalt fel megint, de mire válaszolhattam volna, már valaki közbevágott.

-Csini műhaj, melyik bordélyból szöktél meg?

A hang irányába kaptam a fejem, majd megpillantva a tulajdonosát elmosolyodtam. Lotte az. Fix kicsinálja.

-Hogy tessék?-fagyott a lány arcára a mosolya.

-Ne haragudj, hangos a zene, lehet kicsit halk voltam. Várj... Mondom másképp. Hol a stri-cid?-szótagolta, a lány feje, pedig elvörösödött.

-Te mit képzelsz magadról?!

-Nem. Te mit képzelsz magadról? Menj, kellesd magad máshol, itt nem kellesz senkinek.

-Ezt majd Blakey eldönti-kapta fel a vizet.

Blakey? Az meg ki? Én?

-Blakey?-nevette el magát Lotte, a lány, pedig igencsak zavarba jött- Már becézgetitek is egymást?-fordult felém megcirógatva az arcom, de a nevetést nem bírta visszatartani.

-Egyáltalán ki a fasz vagy?-hívta magára a figyelmet a göndörhajú, Lotte pedig abbahagyva a nevetést közelebb lépett felém, ami Lara-t az elengedésemre kényszerítette, majd az egyik poharat a kezéből az enyémbe nyomta és megfogva a tarkóm lehúzott magához.

El sem hittem, hogy meg fog történni ez a pillanat, azonban mégis lecsuktam a szemem és vártam, hogy ajkaink összeforrhassanak egy meleg csókba.

Azonban ez marhára nem így történt.

A bal vállára húzta a fejemet, hogy ott megtámasszam az állam, majd a másik irányba fordulva összehúzott szemekkel a lányra nézett.

-Ő az enyém. Húzzál innen a picsába!

A gyomrom görcsbe rándult a szavai hallatán, a lány, pedig el is ment.

-Fhu de rosszul vagyok-fújta ki magát a szőke-Muszáj volt kicsit megkapaszkodnom, mer' aszittem elájulok-röhögte el magát ismét.

Én pedig csak pilláztam. Hol a csókom?

-Na!-emelte fel a poharát-Isten, isten.

-Mi ez?-kérdeztem kiabálva a lányt, majd mikor megláttam, hogy az abszint betűit formálja a szájával, kissé elhúztam az enyémet. Ő ma még nagyon rosszul lesz.

-Egs!-koccintott velem, majd lehúzta, én pedig amíg nem figyelt, beledobtam a kis műanyag poharat a löttyel együtt a mellettem lévő kukába.

Nem ma lesz, amikor újra elkezdek abszintozni. Csúnya idők voltak azok, nem is sírom őket vissza.

-Finom volt cic?-hajolt hozzám közel, a bal karját átvezetve a nyakam körül, miközben a fülembe kiabált lábujjhegyen állva.

-Kokszon vagy drága-válaszoltam neki a derekára téve a kezem egy nevetés kíséretében, hisz eléggé csak megborulni látszott.

Igen lerendezte a csajt, még úgyis, hogy ilyen állapotba van.

-Csak egy kicsit-röhögte el magát, majd csont nélkül beledobva a kukába a poharát a másik kezét is végig vezette a tarkómon-Nincs egy cigid?

-Gyere, veszünk-húztam magamhoz ismét közelebb, hisz megint ájuldozni kezdett.

-Jóóóó-nyújtotta el az 'ó' betűt nyafogva, majd a mellkasomnak döntve a fejét, csak azt hallottam, hogy motyogni kezdett-Jó illatod van.

-Gyere-húztam féloldalas vigyorra a számat, miközben átkarolva a vállát kifelé kezdtem el vezetgetni a tömegből. Az utcára kiérve velünk szemben pont volt egy traffik, így átérve az út túloldalára én bementem, Lotte, pedig leült az előtte lévő padra.

-Te. Hallod Dorian mi most amúgy miért is nem beszélünk?-értem ki a lány hangjára, miközben eléggé artikulálatlanul a telefonjába obékolt-Aha, aha. Jó. Nem ittam! Mit gondolsz, most csak azért kérdezlek fel, mert ittam egy kicsit?! És akkor mivan? Aham. Jó. Nem. Nem akarok veled amúgy beszélgetni. Jó. Igazad van, ne haragudj, ez sértő volt. Képzeld, holnap megyünk Blake-el hajókázni. Mi? Most miért nem érdekel? Ne menj el aludni! Mert hogy? Még csak... Még csak...Fél három? Már? Na idefigyelj most arra jól amit mondok, amúgy na. Figyelsz? Jó. Én kibaszottul sz- Hopp. Na várjá'. Itt van Blake. Jaaaa. Jaaa. Vett cigit. Ja. Most elszívom mindet. Aha. Hát ja. Jaaa. Na, menjél már aludni. Ja. Jóvan. Csá amúgy. Na.

-Zavarok?-néztem rá grimaszolva, ő azonban csak megrázta a fejét, majd kikapva a dobozt és a gyújtót a kezemből egy másodperc töredéke alatt már a szájában is volt a meggyújtott cigaretta.

-Kösz, édes-pattant fel a padról, majd lábujjhegyre állva, a kezét a tarkómra helyezte és lehúzott magához, száját az enyémre tapasztva. Időm sem volt összecsukni az ajkaimat, majd rájöttem valószínűleg ez is volt a célja, mikor megéreztem az átfújt füst jellgzetes ízét a nyelvemen.

Nevetve engedett el, majd hátratűrve a haját ismét rám pillantott a lehamuzott cigijéről.

-Megleptelek?-vigyorodott el oldalasan.

Nyugi Blake. Ez csak Lotte. Részegen. Láttad már rosszabb állapotokban is. Igaz, akkor mondjuk nem csinált ilyet csak fetrengett mindenhol, de erre előbb-útóbb számítani lehetett, hisz ilyenkor mindig ilyen.

-Nem-válaszoltam egyből, elmosolyodva.

-Miért nem?-akadt ki eltátva a száját.

-Mert mindig ilyeneket csinálsz.

-Lófaaaaaaaszt! Te engem nem baszol át! Ez volt az első alkalom!

-Miért vagy te ebben ilyen biztos?-nevettem el magam, hisz vicces volt, ahogy megpróbálta magát kimagyarázni.

-Hát. Hát amúgy nem vágom-hajtotta le a fejét szomorúan.

-Komoly vagy-nevettem el magam-Na gyere. Elmegyünk a mekibe.

-Jó!-kapta fel a fejét boldogan-De kocsival menjünk már. Légyszi na.

-Hogyan szőke?

-Hát amúgy, beloptam anyámtól a kocsikulcsot-nézett rám vigyorogva.

-Fúj de aljas-ráztam meg a fejem elröhögve magam.

-Inkább csak előrelátó.

-Inkább csak számító.

-Jóvan hát most az is benne van a pakliban.