Unottan bámultam a plafont. Nem volt kedvem kikelni az ágyból  amikor felkeltem, ezért úgy döntöttem pihenek még egy kicsit. A takarómat markolászva  nyöszörögve vettem erőt fáradt testemen  és felültem az ágyon. Az emeleten van a szobám, ezért itt mindig melegebb van, ráadásul a tetőtér is rátesz egy jó nagy lapáttal. Hiába van október, megsülök. Hatalmasat nyújtózkodva álltam fel az eddigi, kényelmes helyzetemből és a fürdőszobába baktattam. Megengedtem a hideg vizet, amitől remélhetőleg felébredek, és megmostam vele az arcom. Felszisszentem a jéghideg cseppek hatására. Miután ezzel kész lettem, megmostam a fogaimat és elindultam a földszintre. A lépcső legfelső fokán állva, halk, szinte már alig hallható beszélgetésre figyeltem fel. Kíváncsian haladtam lejjebb és erősen hallgatóztam, hátha valami fontos dologról lehet szó. Rögtön felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kivek beszélgethet, az én egyedül éle nagymamám. Gyorsan szedtem a lábaimat, viszont arra nem számítottam, hogy egy reszkető kislánnyal találom szemben magam. Kócos, kiengedett haja a szemébe lógott, lyukas, rózsaszín szoknyát és fehér pólót viselt. Ki ez a csöppség? És mit keres itt?

-A-Azt mo-mondta, hogy i-itt jobb he-helyem lesz, a-aztán elment-hajtotta le a fejét én pedig értetlenül figyeltem minden egyes szavát.

-Semmi baj kincsem-simogatta meg a lány fejét nagyi.-Ő itt a bátyád, Taehyung-mutatott be neki, én pedig lefagytam. Mi az hogy a bátyja? Én? Neki? De hát az én szüleim már születésem után kidobtak..

-Szi-szia-emelte rám tekintetét.

-Szia-guggoltam le elé-mi a neved?

-Kim Seoyun vagyok-nyújtott kezet én pedig felkuncogtam cukiságán. Megráztam apró mancsát, majd óvatosan felemeltem törékeny testét.

-Elviszem egy kicsit-mondtam és azzal a lendülettel felsiettem vele a szobámba.

-Szóval Seoyun-ültettem le az ágyamra-Hány éves is vagy?-döntöttem oldalra a fejem.

-Tíz leszek november harmadikán-mondta határozottan. Szóval tíz év van köztünk.

-Mondd csak, honnan tudod, hogy én vagyok a testvéred?

-Anya azt mondta, van egy fia a mamánál és mondta azt is, hogy még soha nem találkozott veled mióta itt laksz-nézett körbe.

-Anya hány éves?

-Harminc..Hat? Azt hiszem-vakarta meg a fejét.

Tehát tizenhat volt amikor megszülettem.

-Hogy bánt veled?-fogtam meg a kezeit.

-Sokszor elvert mert szerinte rossz voltam-gurult le egy könycsepp hófehér bőrén.

-Mostmár semmi baj nem lesz, ne sírj-öleltem át.

-Azt mondta, a papírokat majd elintézik ma vagy holnap-pityergett.

Valószínűleg az örökbefogadási papírokról beszél.

-Rendben Yunnie-adtam puszit az arcára-itt biztonságban leszel, de én nem itt lakom-biggyesztettem le számat.

-Hogyhogy?

-Beteg vagyok és emiatt egy kórházban élek Szöülban-vázoltam fel neki a dolgokat.

-Megfáztál? Van zsepim!-húzott elő egy csomag zsebkenőt a pulcsijából.

-Nem.. Nem fáztam meg, tartsd magadnál-toltam vissza kacsóját.

-Te mennyi idős vagy oppa?

-Húsz éves leszek december harmincadikán.

-Öreg vagy-kuncogott én pedig meglegyintettem a kezembe ügyében lévő párnával.

-Pisis vagy-nyújtottam rá a nyelvem.

-Naaa!-Kiabált fel, és hozzám vágta a másik párnát. Ebből egy hosszan tartó párnacsatát alakítottunk ki. Nagyon jól érzem a kis dilissel magam. Végre van egy testvérem, akit szerethetek, akivel lehetek . Köszönöm Istenem.

...

Kookie

Hogy van az én Alienem?

Ó Jungkook, ha tudnád , hogy én ilyenkor mennyire felrúgnálak..

Alien

Képzeld, lett egy tesóm a semmiből!!! :)

Kookie

Hogy mi?😳
Elraboltál egy gyereket?
VIDD VISSZA! NORMÁLIS VAGY?

Alien

NEM, TE AGYALÁGYULT!
Anyáék őt is eldobták és nálunk kötött ki.
Nagyon édes, Seoyun a neve és 9 éves.

Kookie

Mutasd, szegényt..
Veled van összezárva lol ❤

-Seoyun!-kiabáltam le a lánynak.

-Igen?-hallottam fáradt hangját a nappaliból.

-Gyere, csinálok rólad egy képet, utána elmegyünk vásárolni.

-Rohanok-jött a válasz és mire kettőt pislogtam, ott állt előttem.-Kinek kell a kép?-vont kérdőre.

-Nekem is és az egyik barátomnak is-nyitottam meg a kamerát.

-Essünk túl rajta-ült le a fotelomra és álmosan nézett a kamerába.

-Kész van, kezdj el öltözni  pár perc és indulunk-parancsoltam rá.

Táskájához vonszolta magát és kivett belőle egy tiszta ruhát, aztán hesegetve jelezte, hogy forduljak el, mert ő öltözik.

Alien

Marhára élvezheti, hogy fotózom.
 

Kookie

Aranyos, nem hasonlít rád.

Vajon, tényleg csúnyának tart? Vagy csak viccel?

Alien

Igen, nagyon édes. Most ha megbocsátasz, megyek ruhákat venni ennek a hercegnőnek.
Szia Kookie!

Kookie

Szia Tae!

-Na mehetünk?-dőltem a falnak a készülődő hígomat kémlelve.

Valamit ügyködött a szájfényemmel, amit egyszer suliban kaptam az egyik akkori haveromtól. Viccből.

-Mindjárt-kente fel ajkaira a csillogó krémszerű cuccot.

-Nem vagy kicsit kicsi a sminkeléshez?-vontam össze a szemöldököm.

-Mehetünk és nem vagyok az-rázta meg a fejét majd kifutott a szobából.

Azon kívül, hogy a kórházban töltöm unalmas életem nagy részét, sokszor járok el a közeli könyvtárba dolgozni, emiatt fizut is rendszeresen kapok, így tudok segíteni a nagymamámnak és a húgomnak is tudok venni új dolgokat.

Kézenfogva szeltük Daegu zsúfolt utcáit egészen addigy amíg el nem érkeztünk a bevásárlóközpontig. Gyalog húsz perc volt, Yunnie-nak meg se kottyant, én viszont rendesen kifulladtam.

-Oda menjünk először!-hadonászott apró mancsaival a velünk szemben elhelyezkedő üzlet felé.

-Indulandusz-löktem egy picit rajta és pár másodperc múlva bent is találtam magam a ruhaboltban.

-Ez milyen?-tartott felém egy bordó pulcsit.-válaszomat meg sem várva rohant hogy felpróbálhassa. Szaladhattam utána..

-Tökéletes-mondtam, miután felpróbálta.

Idő közben fekapott még pár ruhát amíg én a helyet kerestem, ugyanis eltévedtem a boltban.

-Ezzel a nadrággal mégjobb-böktem a fekete farmerre ami mögötte díszelgett.

-Oké akkor ennyi-simított végig a puha pulcsin.

-Hozd el az a szoknyaruhát vagy mit-mutattam a szürke ruhadarabra.

-Ezt a cicásat?

-Igen-mosolyogtam rá és a kasszához sétáltam, a pöttömmel az oldalamon.

-Köszönöm Tae, szeretlek-ölelt át, nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe.

-Én is szeretlek Seoyunnie-simogattam meg selymes haját, majd kifizettem a ruhákat.

-Következő állomás?-kérdeztem kilélbe a boltból.

-Ahova szeretnél menni-nézett fel rám.

-Lehet, hogy kéne neked sulis cucc, vagy van?-vontam fel jobb szemöldököm.

-Őő..Van pár füzetem meg ceruzám.

-Oké akkor bemegyünk abba a papír-írószerbe rendi?-kacsintottam rá, mire egy félenk bólintást kaptam válaszul.

Mivel érdemeltem ki egy ilyen tündéri hugicát, mint Seoyun?

Hali! Remélem tetszett a rész, hibákért elnézést, jövőhéten jelentkezem az új résszel.

2019.08.09.