Ma van két hónapja, hogy Taehyunggal együtt vagyunk. Nem terveztem nagy dolgot, de ha jól sejtem, nagyon boldog lesz. Rendkívül szereti az ékszereket és azon belül a gyűrűk a kedvencei, ezért gondoltam, hogy veszek két gyűrűt, melyekbe belegravíroztatom a dátumot és a monogramjainkat. Emellett egy hatalmas csokor rózsát is beszereztem, ami anyáék szobájában pihen a két gyűrűvel együtt , ugyanis ott egymillió százalék, hogy nem fog rábukkanni idő előtt. Még korán reggel felkeltem, hogy a mai kezelése előtt tudjak neki valami különleges és finom reggelit készíteni, amivel mostanra készen is lettem. Fáradtan sóhajtottam, majd visszabaktattam a sőtét szobába, hogy így délelőtt fél tízkor felkeltsem a kis álomszuszékot.

-Hé baba-hajoltam le hozzá-Ébresztő-keltegettem, de nem reagált. Ilyen mélyen hogy képes valaki húzni a lóbőrt?-Kelj fel kicsim, csináltam neked reggelit-suttogtam ajkaira, majd apró puszut hintettem rájuk.

Tae álmos nyöszörgésein elmosolyodtam, hisz iszonyúan aranyos volt, ahogy egyik oldalról a másikra forgolódott, miközben ilyen vékony hangok hagyták el a száját.

-Jmungmmok-motyogta csukott szemmel, amin már tényleg fel kellett nevetnem. Azt hiszem, át lettem keresztelve.

Szép lassan ülő helyzetbe tornázta magát, aztán megdörzsölte szemeit, amire fel is szisszent. Igen, mostanság nagyon érzékeny a bőre, ezért a nemi éketünknek is pár hete befellegzett, amit nem bánok, mert a gyógyulása a legfontosabb és nekem teljesen megfelel az is, ha csak a csók az egyetlen olyan dolog, ami nem okoz neki fájdalmat.

Szó nélkül kisétáltunk az étkezőbe, ahol a már előre megterített asztal fogadott minket. Az illatbomba ami elárasztotta szaglószervünket valami isteni volt. Jól kitettem magamért.

-Két hónap, baba-pusziltam füle mögé, amitől kissé megborzongott. Imádom, hogy így reagál az érintéseimre.

-Ohh Jungkook-kapta szája elé kezeit-Imádlak-fordult velem szembe, hogy mohón ajkaimra tudjon marni.

Még mindig beleremegek puha párnácskái játékába,  ahogy minden érzelmét beleadva mozgatja cseresznyés ajkait az enyémeken, ahogy nyelve forró csatába hívja az enyémet.
Derekára vezettem kezeimet, ő pedig kócos tincseim közé vezette hosszú ujjait. Kezdünk bedurvulni, még a végén rajtakapnak minket.

-Khm-köszörülte meg torkát anya-Nagyon édesek vagytok, de Seoyun most kelt fel és nem hiszem, hogy melegpornót akar látni-mondta ki nemes egyszerűséggel, mire én kisebb fulladozásba kezdtem.

1. Jungkook jósnő szolgálatban

2. Mi ütött anyámba?

-Jézus Jiseon mi csak-kezdett rögtön magyarázkodni a kis Alien, de anya mosolyogva leintette.

-Semmi baj fiúk, ebben a családban senkit nem zavar, ha meglátunk titeket csókolózni, csak gondoltam figyelmeztetlek benneteket-kacsintott ránk, majd megdícsérte az igyekezetem eredményét, majd egyedül hagyott minket.

-Ez kínos volt-nevettem fel-Szerintem mostmár együnk-javasoltam és kihúztam a széjet Taehyungnak, utána én is helyet foglaltam.

Miután megreggeliztünk semmi különösebb dolgot nem csináltunk, csak összebújva néztük a kedvenc sorozatunkat, egy-egy forrócsoki társaságában. Nem sokkal késöbb Taenek el kellett indulnia és ismét apa vitte el a kórházba, mint ahogy szinte minden alkalommal. Anya Seoyunnal sütött délutánra sütit nekünk, miközben a rádióban szóló különféle bandák számait énekelték. Az ő kapcsolatuk tényleg olyan, mintha anya lenne Seoyun vérszerinti anyukája, aminek borzasztóan örülök. Úgy gondoltam meglepem egy kicsit a szerelmemet és kivételesen én megyek el érte a kezelés után, amit el is mondtam anyának, aki legnagyobb meglepetésemre győzködés nélkül beleegyezett.

Apa időközben hazaért és a nappaliban olvasta a legújabb újságot. Az órára pillantottam, ami pontosan délután kettőtt mutatott. Jól elröppent az idő. Feltápászkodtam a fotelból és bementem anyáék hálójába a virágcsokorért amit szintén ma korán reggel szereztem be.

-Szerintem én elindulok-jelentettem ki, mikor már a kabátomat is felvettem.

Baszki a gyűrűt majdnem elfelejtettem. Gondolatban hatvanszor homlokon csaptam magam, amiért ennyire figyelmetlen vagyok. Még szerencse, hogy időben észrevettem. Gyorsan beszaladtam anyáék szobájába és keresni kezdtem a kicsi ékszeres dobozt, ami különös módon nem ugyanott volt, ahova tettem. Idegesen kezdtem kutatni az éjjeliszekrényeknél, de nem akart előkerülni az ajándék.

Már minden egyes apró szösszenetét átkutattam a szobának, kivéve az íróasztalt, ezért reméltem, hogy ott meg fogom találni. Kihúztam az egyik fiókot, de nem volt ott. Végignéztem a hosszú asztallapon, ahol szintén hűlt helyét találtam. Oké, utolsó lehetőség, a másik fiók. Türelmetlenül húztam ki és kezdtem keresgélni benne, amikor a szemem megakadt egy nagy adag papíron, amin a következő név állt : Kim Taehyung

Kíváncsian emeltem fel a legfelső telenyomtatott lapot és olvasni kezdtem. Nem sokat értettem belőle, hiszen minden egyes szó szaknyelven volt írva. Egyet viszont kivettem a sokból, egyet amit a legszörnyűbb rémálmaiban sem akartam volna látni. Azt az egyet ami hirtelen összetört bennem valamit.

Leukémia

Nem hittem a szememnek és őszintén akkor és ott nem is akartam. Ezt titkolták előlem ennyi időn keresztül? Ezért kapja a kezeléseket? Ezért vérzett az orra  ezért volt tele véraláfutásokkal? Ezért borotváltatta le a haját aznap este.

Hirtelen minden értelmet nyert.

Könnyeimmel küzködve téptem össze a kezemben tartott papírt, de még mielőtt elindultam volna átkutattam a fiókot, ahol szerencsémre megtaláltam a gyűrűt.

-Anya!-kiáltottam el magam, amint kiértem az előszobába-Hol van Seoyun?-kérdeztem idegesen.

-Mi a baj fiam?-utalt az arcomon lefolyó könnycseppek sokaságára- a fürdőben van- tette hozzá aggódó tekintettel.

-Miért?-kérdeztem hitetlenkedve, az átlagnál magasabb hangerővel, mire apa is idejött.

-Mi tötént Kook?-tette vállamra az egyik kezét, de azon nyomban leszedtem onnan.

-Hogy mi történt?! Leukémia?! Taehyung?! Találjátok ki ti!-Emeltem fel az előzőnél is jobban a hangom.

-Jungkook mi el akartuk-Kezdett magyarázkodni apa, de nem hagytam, hogy végigmondja. Nem voltam kíváncsi az újabb hazugságaikra.

-Ti végig tudtátok, és nem szóltatok róla?!-kérdeztem idegesen.

-Kicsim, nem erről van szó..Mi csak-mentegetőzött

-Ti csak ezzel a tettetekkel változtattátok rémálommá az életem-törtem ki hangos zokogásban, majd becsaptam a bejárati ajtót és a kórház felé vettem az irányt.

Minden értelmet nyert. Minden. Nem hiszem el, hogy ennyire vak voltam és nem vettem észre, hogy életem egyetlen értelme haldoklik, miközben én mit sem sejtve tengettem mindennapjaim, várva a csodát, várva ,hogy vége lesz ennek a szarnak!

Hatalmas lendülettel vágtam ki az ajtót. Annak a szobának az ajtaját, ahol azon az őszi napon minden kezdődött.

-Leukémia?-zokogtam-Miért nem mondtad el?-kérdeztem sírástól remegő hangon. Láttam, hogy a szó hallatán elfehéredik és képtelen szóhoz jutni.

-Meg tudom magyarázni-sietett oda hozzám és szoros ölelésbe vont. Nem löktem el magamtól, őt nem. Zokogva öleltem vissza, szorítottam magamhoz, mintha csak utoljára tehetném.

-Miért?-néztem könnyektől csillogó íriszeibe.

-Nem akartam, hogy rosszul érezd magad miattam, Jungkook-kulcsolta össze ujjainkat, majd leültetett ágyára, ahol belefészkelte magát az ölembe- Nem akartam, hogy fájjon. Féltem, hogy nem tudnád elviselni-simított arcomra.

-Segíthettem volna!

-Nem tudtál volna segíteni-hajtotta le a fejét- Kérlek bocsáss meg, egyszerűen képtelen voltam elmondani az igazat, képtelen voltalak darabokra törni-tört ki keserves sírásban ő is.

Nem tudok rá haragudni.

Nem tudok rá haragudni, hiszen én is ezt tettem volna a helyében. Egy ilyen csodálatos embernek kell ennyit szenvednie? Miért? Egy ilyen fiúnak, aki még halálos betegen is az én érdekeimet nézi. Miért ilyen igazságtalan az élet?!

-Tae-emeltem meg fejét állánál fogva-Sosem tudnék rád haragudni-döntöttem homlokomat az övének- Innentől minden percben melletted leszek. Én hozlak és viszlek kezelésekre és kezelésekről-soroltam  miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon.

-Nem tudom mennyi időm van hátra, Jungkook-szólalt meg kis idő után- De abban biztos vagyok, hogy annak minden pillanatát veled akarom tölteni-mosolyodott el fájón. Én is ezt tettem-Jelenleg stabil az állapotom, de ez bármikor megváltozhat-mondta-Nem akarlak ezzel terhelni. Ma még annyira sem, ezért inkább tegyünk úgy , mintha minden rendben lenne és élvezzük ezt a napot. A mi napunkat-adott cuppanós puszit ajkaimra.

Talán furcsa amit most fogok mondani, de megkönnyebbültem. És talán azért mondom ezt, mert nem fogtam fel ami történt. Hihetetlen, hogy az az ember, akiért az életemet adnám, bármelyik pillanatban itt hagyhat. Hihetetlen. De büszke vagyok rá. Mert ő a legerősebb ember a Földön. Mindent meg fogok tenni azért, hogy élete utolsó pillanatáig boldog legyen. Mindenre képes vagyok, hogy elérjem a célom.

-Szeretlek baba-invitáltam szenvedélyes csókba.

-Én is szeretlek-suttogta ajkaimra.

-Van még egy kis meglepetésem számodra-mosolyodtam el, majd letöröltem a könnyeimet és kezembe vettem a hatalmas rózsacsokrot.

-Boldog hónapfordulót, szerelmem-nyújtottam át az illatbombát, majd kivettem zsebemből a gyűrűket- illetve van itt még valami. A dátum amikor összejöttünk plusz a monogramjaink vannak belegravírozva-magyaráztam, miközben felhúztam az ujjára az egyik ékszert.

-Istenem ezek gyönyörűek-ámult el.

-Te vagy gyönyörű- bókoltam neki ma már vagy századjára. És ha úgy van, még százszor elmondom neki a nap folyamán.

-Én e-egy dallal k-ké-szültem-dadogott. Írt nekem egy dalt?

-Hallani akarom-vágtam rá azonnal- énekelj nekem-kérleltem, ő pedig egy kisebb sóhaj után bele is kezdett.

Talán mai nap megpecsételte az életünket, de nem hagyom, hogy elrontsa. Ez csak a mi napunk és teszek róla, hogy a történtek ellenére is csodálatos legyen. Hiszen, bármi töténjék, nem hagyom, hogy kisebb-nagyobb akadályok rontsák el a legszebb pillanatainkat.

Mindig itt leszek neked, Kim Taehyung.

2020.02.21.

Elérkezett ez a rész is. Fény derült az igazságra, ami valljuk be közel sem megnyugtató... Sajnálom, hogy (gondolom) sokatokat megsirattam ezzel a résszel. Őszintén nekem is rettentő nehéz volt megírni, ezért pedig elnézést, hiszen valószínűleg borzalmas lett az egész.

Remélem azért tetszett. További szép napot babák!