Az utolsó pulcsimat dobtam a bőröndbe, majd eleresztettem egy megkönnyebbült sóhajt. Végeztem a bepakolással. Taehyung átjött hozzánk, amíg elkészülök, sőt, felajánlotta a segítségét, de nem engedtem segíteni. Hadd legyen egy kis nyugalma is mellettem. Hoseok hamarosan ideér, én pedig őszintén szólva izgatott vagyok. Csak remélni merem, hogy nem belul sül majd el a közös karácsonyozásunk.

-Van még valami?-kérdezte unottan.

-Nincs, mindennel készen vagyok-néztem körbe, hogy meggyőződjek róla.

-Végre-kuncogott fel.

-Most miért? Tök gyors voltam!-közöltem felháborodottan.

-Nekem meg semmi bajom nem volt múltkor-forgatott szemet.

Apropó múltkor.

Mikor beértünk a plázába azonnal magammal húztam a legközelebbi padhoz, ahol el tudta mondani mi bántja. Nem volt egyszerű kiszedni belőle, de végül hála az égnek mesélt nekem egy keveset.

-Visszaemlékezés-

-Na? Mesélj. Tudni akarok mindent-ülem le először.

-Semmi nagy cucc, csak néha elgondolkozom azon, hogy milyen a családoddal élni-ült le ő is.

-Hát-gondolkodtam el-nem tudom milyen ha nincsenek, de hidd el, néha nagyon idegesítő ha van, viszont alapvetően jó. Sajnálom, hogy a szüleiddel ez van-hadartam el neki.

-Tudod nekem csak Seoyun és a nagymamám van. Ennyi, viszont sokszor mégis azt érzem, hogy elég-kúszott halvány mosoly arcára.

-Ha van kedved, hozzán jöhetsz. Úgyis folyamatosan unatkozom-ajánlottam fel.

-Köszi, de nem hinném, hogy a szüleid túl könnyen beleegyeznének-nevetett fel.

-Nem-e?-követtem a példáját-Te nem ismered őket! Szerintem jobban szeretnek mint engem-tettettem mélységes fájdalmat.

-Talán megbeszélhetjük-bólintott.

-Talán?-csúsztam közelebb hozzá és szorosan magamhoz húztam-Kérlek-vetettem be a kiscica nézésemet.

-Beszéld meg!-parancsolt rám, majd vállamra hajtotta fejét és némán bújt ölelésembe, amennyire csak lehetett.

-Visszaemlékezés vége-

-Jungkookie-csettintett egyet a szemem előtt, mire észbe kaptam. Jól elbambulhattam.

-Jaj igen-kapkodtam-itt vagyok mehetünk meg minden-mosolyogtam és kiszaladtam a szobából az összes cuccommal együtt.

-Várj meg-Hallottam hangját amint éppen utánamkiabál a szobámból.

Konkrétan vért izzadva, a két táskányi "hatalmas" teherrel küzködve lépett mellém.

-Ennyire csak nem lehetsz puha!-csaptam homlokon magam-add ide-vettem el az egyik táskát tőle.

-Tudod milyen nehéz?-kapkodta a levegőt.

-Marhára-forgattam szemet és megfordultam.

A szemeimmel anyáék után kutattam. Apa pont abban a pillanatban lépett látókörómbe, majd őt követve egy másik irányból anya is idetalált.

-Akkor mi indulunk-kezdtem búcsúzkodni.

Anya közelebb jött ,majd magához rántott és millió alkalommal megpuszilt, apa pedig csak megölelt, ezzel letudva a köszönést. Taehyungtól is kellő képpen elbúcsúztak és el is engedtek minket.

-Hobi megérkezett-mondta izgatottan.

-Hol áll?-kérdeztem.

-Majdnem a bejárat előtt-jelentette ki.

A megszokott csend állt be ismét amíg ki nem értünk a hatalmas épületből. Azonnal keresni kezdtem Hoseokot de nem találtam. Tae leírta milyen autója van, viszont az életemre esküszöm, hogy itt egy olyan sincs.

-Vezess-jelentettem ki amikor már feladtam.

-Ott van basszus-mutogatott az egyik autóra. Ez most komoly? Egyáltalán nem ezt mondta!!

Aprót bólintva indultam el a jármű felé, majd egy hangos szia után be is szálltam a hátsó ülésre.

Barátom is nemsokára megérkezett és bepattant mellém. Miért nem előre ül? Direkt azért ültem hátra. Megráztam a fejem és feldobtam az első témát ami eszembe jutott, hogy ne legyen ilyen kímos csönd közöttünk.

-Na és hogyhogy itt töltöd az ünnepeket?-érdeklődtem. Hobi jó fej srác, emlékszem, hogy mennyit segített amikor rájöttem, hogy a fiúkra is bukom.

-Valószínűleg csak a karácsonyt töltöm veletek, hiszen a család vár haza-mosolyodott el-Pedig csak most jöttem el-indította el a kocsit.-Amúgy hiányzott Taetae és muszáj volt lejönnöm, hiába vagyok szabadságon.

-Értem, nagyon rendes tőleg, hogy így törődsz Aliennel-kuncogtam fel, mire az említett azonnak vállon csapott.

Nem törődve azzal  hogy mióta kimondtam a nem szeretett becenevét folyamatosan duzzog, kezéért nyúltam amit először elhúzott és egy "kapd be" nézéssel ajándékozott meg.

-Naa-szólt rám miután már öt perce a kezéért kapkodtam. A szemem sarkából láttam, hogy Hobi elereszt egy halvány mosolyt, ami engem is erre késztetett.

-Kérlek-biggyesztettem le alsó ajkam.

Tae felvonta egyik szemöldökét majd beadta a derekát és kezembe adta hideg kezét. Gondolkodás nélkül fontam össze ujjainkat és próbáltam felmelegíteni. Még a végén kettéfagy.

Barátom arcára halvány pír szökött amit iszonyú aranyosnak tartottam amikor észrevettem. Ennyire nincs hideg a kocsiban. Az én arcom sem pirul be. Lopva Hoseokra pillantottam de pont ekkor nézett hátra ő is, viszont amikor meglátta az ölemben pihenő kezeinket azonnal kikerekedtek szemei.

-Khm...Itt is vagyunk-parkolt le a hasonló kinézetű tömbház előtt.

-O-oké-rántotta el kezét és ki is szállt az autóból én pedig értetlenül meredtem magam elé.

Csendben követtem őket egészen addig amíg fel nem értünk Hobi lakásába. Tae feltűnően kerülte a velem való bármyilen nemű kontaktust.

Mi történik?

-Szóljatok ha segíteni kell pakolni-zárta le ezzel a mondatával a körbevezetésünket.-Ja és te-mutatott legjobb barátomra-Te most velem jössz-húzta el a nappaliba.

Vállat vontam és elkeztem berendezkedni a vendégszobába. Először a pólókat, majd a pulvsikat és legvégül a nadrágokat is kipakoltam a kisszekrénybe. Kivettem a tusfürdőmet és a többi higéniai dolgot majd bevittem a fürdőbe. Amint lepakoltam belenéztem a hatalmas tökürbe.
Végignéztem magamon és rendesen el is kapott a hányinge ezért megingattam a fejem és elhagytam a szobát.

-Hát te?-torpantam meg az ajtóban amikor megláttam az ágyon fetrengő Taehyunot. Pardon?

-Egy szobában fogunk lakni. Nem rémlik?-kérdezett vissza.

-Nem?

-Akkor mostmár tudod-rántott vállat. Mikor lett ilyen flegma és miért?

-Mi a baj?-vágódtam oe mellé egy kisebb szisszenés kíséretében, ugyanis bevertem a lábamat az ágy sarkába.

-Semmi Jeongguk-fordult el.

Jeongguk? Nem szokása így hívni.

-Kim Taehyung-másztam felé de még mindig hason feküdt.

-Hagyd abba-próbált lelökni magáról.

Elegem lett és kicsit sem finoman fordítottam meg egy kézzel amitől ő is és én is meglepődtünk. Enyhén elnyílt ajkakkal és ijedt tekintettel meredt rám. Némán mértem végig az alattam fekvő barátomat. Váratlanul sokat időztem puhának tűnő párnácskáit tanulmányozva. Szívem hevesebben kezdett verni mikor csillogó íriszeibe néztem. A pulzusom az egekbe szökött, végtagjaim remegni kezdtek. Nem értettem mi van velem de semmiképpen sem akartam megmozdulni.
Beharaptam alsó ajkam és egyik kezemmel eltűrtem a szemébe lógó tincsét.

-É-én-nyeltem egy aprót-N-ne-nem szeretném ha bármi nézeteltérés lenne kettőnk kö-között úgyhogy-nyaltam meg alsó ajkam-kérlek bármi van beszéljük meg-pillantottam el hiszen nem bírtam tovább tartani ezt a gyilkos szemkontaktust.

-Legalább ilyenkor van köztünk valami-suttogta közénk alig hallhatóan, nekem mégis olyan volt mintha kiabálta volna az összes szavát. Azt akarja hogy legyen valami köztünk?

Válaszolni szerettem volna de egy árva szó sem jött ki a torkomon.

Tetszem neki? Vagy csak nem tartja elég erősnek a kapcsolatunkat?

Tudni akarom mit érzel, Kim Taehyung...

2019.12.23.

Előre is boldog karit és BUÉK mindenkinek!!! Ne aggódjatok, addig még lesz egy pár rész mivel most van egy kis időm írni. Hibákért elnézést, remélem tetszett a rész!!💜💜💜