|| HANEUL ||

Ma reggel kivételesen egy nagy mosoly kíséretében pattantam ki az ágyból. Egy kicsit megijesztett a tudat, hogy mindez Jungkook miatt történik, ugyanis még csak három napja ismerem. A minap adtam át neki a bőröndjét, azután pedig ismét szót váltottunk, jó egy órán át. Azóta sajnos nem sikerült találkoznunk, mert Narival már az utazás előtt megbeszéltem, hogy elmegyünk egy városnézésre is, míg itt vagyunk. Persze ennek is megvolt a hatása, ugyanis eléggé hiányoltam Jungkook társaságát, pedig még alig ismertük egymást. Ám őszintén szólva örültem, hogy találtam valakit Narin kívül, akivel meg tudok beszélni dolgokat. Mégis mintha az a bizonyos kisördög és a kisangyal ülne a vállaimon. Az egyik arra bíztat, hogy nyomuljak rá Jungkookra és élvezzem ki, amit a sors szabott ki rám, míg a másik visszatart és arra buzdít, hogy viselkedjek a saját magam módján, azaz kerüljem el messziről, ha már eddig antiszociálisként éltem az életem. Két tűz közé voltam szorulva és képtelen voltam kiszabadulni a lángok közül.

Tanácstalan voltam, szöges ellentéte a legjobb barátnőmnek, aki a konyhában etette Kim Taehyungot tejszínhabbal, méghozzá a szájával. Fejem ingatva fordítottam hátat nekik, titkon irigykedve. Nari már csak ilyen volt. Őt semmi sem félemlítette meg, sosem fordított hátat és menekült el valami újtól, mindig szembeszállt vele. Így volt ez a pasizással is. Könnyedén feküdt le pasikkal, másnap reggel úgy viselkedve, mintha meg sem történt volna. Lehetséges, hogy emiatt ilyen derűs minden áldott nap. Na és persze itt vagyok én, az a lány, aki még sosem volt fiúval, sosem tapasztaltam még ilyet, kivéve azt az egy éves párkapcsolatot még anno tizenhét éves koromban. Na az tényleg gyerek szerelem volt. Csókot is az arcomra kaptam, az ajkaimat még emberi lény rajtam kívül nem érintette. 

Mély önsanyargatásomból megcsendült telefonom zökkentett ki, visszarántva engem testembe. Egy halvány mosoly kúszott ajkaimra, amikor megláttam Jungkook nevét a kijelzőn. 

- Jó reggelt, Kim Haneul - szólalt bele rekedtes hangon, bizonyára nemrég kelt fel.

- Jó reggelt, Jeon Jungkook, csak tán nem én vagyok az első, aki eszedbe jut felébredés után? - kérdeztem túl magabiztosan. Miután realizáltam, hogy mit is kérdeztem tőle, erősen alsó ajkamba haraptam, többször képen vágva magam a gondolataimban. 

- Na meg az utolsó is - válaszolta, mire az állam már szinte a padlót súrolta. Te jó ég, Jungook, vegyél vissza! - Mit tervezel ma délelőttre?

Pirultan meredtem magam elé azon gondolkodva, hogy van-e valami programom Narival ma délelőtt, de mily' meglepő, ő ma Taehyunggal lesz elfgolalva, szóval megráztam a fejem. Homlokomra, csaptam, amikor rájöttem, hogy Jungkook ezt nem láthatta, így elmondtam neki, hogy szerencséjére ma szabad vagyok, mire ő eleresztett egy halk nevetést. Istenem, Lee Haneul, olyan béna vagy a flörtölésben, hogy már meg sem lepődöm, hogy szűz vagy!

- Akkor fél óra múlva ott leszek az ajtód előtt, elviszlek reggelizni. - mondta el tervét, mire az én szívem hevesen kezdett el dobogni szűkös kis helyén. 

Míg volt egy kis időm, gyorsan vettem egy zuhanyt, és mindenemet beleadtam, hogy emberi lénynek nézzek ki és ne egy karikás szemű élőholtnak, amikor Jungkookkal találkozom. Hajamat egy lágy kontyba fogtam, hogy mégse zavarjon, mert ha jól láttam enyhén szeles idő van kint. Nem nagyon törődtek a sminkkel, csak szempillaspirált használtam, mégiscsak reggelizni megyek és nem egy puccos étterembe randizni. Úristen, vajon ez egy randi? Mire észhez tértem, megszólalt a csengő és Nari lépteit hallottam meg. Igen már ennyiből is felismerem őt.

- Nicsak, ki toppant be! - szólalt meg Nari. - Haneul, úgy látszik eljött az udvarlód!

Megölöm ezt a nőt!

Sietve közelítettem meg barátnőmet és egy mindent tudó tekintettel illettem, mire ő csak kacsintva kezdett el kilökdösni az ajtón. Jungkook vigyorogva nézte ezt végig, mire az én arcom kétszer olyan piros lett, mint ezelőtt.

- Ne is mondj semmit – mondtam neki.

Jungkook kezeit felemelve jelezte, hogy nem tervezett semmit sem mondani.
Rájöttem, hogy én is csak a telefonon keresztül vagyok olyan bátor, hiszen itt állva Jungkook mellett a liftben eléggé aprónak tartottam magamat. Megszeppenten néztem rá, amikor hirtelen felém fordult. Nem mondott semmit, csak a szemeimbe fúrta tekintetét és jó pár másodpercig le se vette szemeit rólam. Alsó ajkamat folyamatosan harapdálva néztem végig, ahogy ő meg engem mért végig tetőtől talpig.

- Csinos vagy ma - szólalt meg hosszas csend után, mire én továbbra is megszeppenve figyeltem őt. - Hova lett az az incselkedő csaj, akivel ezelőtt beszéltem? - kérdezte szemöldökét összehúzva. Szája sarkában ott bújdosott a mosoly, arra várva mikor nevetheti el magát a reakciómon. 

- K-Köszönöm.. - motyogtam orrom alatt és láss csodát, Jungkook elnevette magát. - Nem ér kinevetni! - emeltem fel kissé a hangom, mire ő a nevetést visszatartva vigyorgott továbbra is. 

- Bocsi, csak aranyos vagy – mondta. Az arcom szinte lángolt, a szívem mégis másképp dobogott. Élveztem.

[...]

Meglepő módon Nari leszállt Taehyung nyakából és elhívott magukkal a partra. Valami furcsa társasággal barátkozott össze, akiknek még szemük se állt jól, de nem volt jobb dolgom, ezért velük tartottam és Jungkooknál rendeltünk egy italt. Egész idő alatt kifelé bámultam a fejemből, vagy éppen a naplementét néztem. A többiek persze egész jól elszórakoztak egymással, nem is zavar annyira. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy még nem ittam bele az italomba és nem lett volna szép, ha hagyom kárba vészni azt, amit Jungkook készített nekem. Egész jó íze volt, de valamiért mégis furcsa volt, ami nem volt jellemző erre az italra. Alig pár perc telhetett el, amikor hirtelen szédülni kezdtem és mindenből kettőt láttam.

Reflexből Nariékat kerestem tekintetemmel és meg is pillantottam őket nem messze tőlem. Szólni akartam nekik, inteni a kezemmel, hogy észrevegyenek, de képtelen voltam. Mintha teljesen lebénultam volna. Éreztem, hogy valaki megragadja a karom és felhúz engem, mégis úgy éreztem, hogy jobb lenne ott maradnom. Kezdtem elveszíteni a józan eszem, pánikba estem. Szemeimet mozgattam jobbra balra, végtagjaimat alig tudtam mozgatni. Mielőtt elvesztettem volna az eszméletem, két kar ragadta meg vállaimat és az az ismerős illat csapta meg az orromat. Egyszerre éreztem megkönnyebbülést és hálát az illető iránt, amiért megmentett. Másra már nem is futotta tőlem, homály lepte el szemeimet, majd végül teljesen átadtam magam a sötétségnek.

||JUNGKOOK||

Imádom, hogy már ennyitől elérem, hogy elpiruljon. Szerintem nincs is ennél vonzóbb dolog egy lányban. Valójában van, de azt most inkább ne részletezzük. Kim Haneul egy olyan lány volt, aki miatt túl hamar lázba jött a testem. Úgy reagált rá, mint olaj a tűzre, szívem szinte kipattan a helyéről, amikor meghallom a hangját, vagy ha meglátom, ahogy miattam pirul el. Élveztem játszadozni és minden egyes kijelentésem után alig vártam a reakciójára. Idővel megesett rajta a szívem, így egy darabig leálltam a cukkolásával. 

Mivel inkább délutántól késő estig dolgozom, így a délelőttöm szabad. Alig vártam már, hogy elhívjam őt valahova, ezesetben egy reggelire, addig is kedvemre szippanthatom be minden egyes szavát, amit nekem szegez gyönyörű ajkaival. Új még ez az érzés nekem, nem igazán éltem még át ilyen intenzív érzelmeket az orgazmuson kívül, ám tárt karokkal várom azt, amit a sors szán még nekem ezzel a lánnyal. Remélem a lehető legjobbakat.

Reggeli után vonakodva, de búcsút intettem egy időre a lánytól, aki az időtöltésünk végére egy kicsit felengedett és kevésbé érezte magát feszengve mellettem. Megmagyarázhatatlanul lázba hozott ez a két személyisége. Van, amikor szinte felfal a szemeivel és ami a szívén az a száján, de mégis van neki egy félénk énje is, én pedig alig tudom eldönteni, hogy melyik is tetszik a legjobban. 

Tudtam, hogy később úgyis eljön hozzám, hogy vehessen tőlem egy italt. Addig is szemeimet járattam az embereken, abban reménykedve, hátha felbukkan. Már elmúlt este kilenc is, lassan kezdett sötétedni, amikor beállított egy kisebb tömeggel. Haneul egy mosolyt küldött felém, amit viszonoztam. Rengeteg italt rendeltek, majd nem messze tőlem tábortüzet gyújtottak. Nem ismertem az illetőket, de mivel Taehyung és Haneul barátnője is ott volt, így kevésbé aggódtam. Különösen az zavart, hogy tele volt pasikkal a kis társaság és alig volt egy-két lány köztük. 

Tovább folytattam a munkám, hiszen a vendég az első, de mégsem tudtam levenni szemeimet a lányról. Így, tisztes távolságból tartottam szemmel és vigyáztam rá. Már kezdtem elhessegetni a hamis gondolatokat fejemből, amikor megláttam, hogy az egyik hímegyed kissé közelebb ült Haneulhoz. A lányban sem volt már igazán józan ész, éles szemeimnek hála, láttam azt, hogy kezd ő is berúgni. Alig pár perc volt még hátra a munkaidőmből, amikor Haneul furcsán dülöngélni kezdett, szemeit alig bírta nyitva tartani. Próbáltam nem a legrosszabbra gondolni, de nyílvánvaló volt, hogy nem csak az alkoholtól nincs magánál. Amikor két pasi megragadta a lány karját, ezzel felhúzva őt ülő helyzetéből, úgy döntöttem, hogy ideje közbeavatkoznom, ha már a másik két jómadár eltűnt valahova smárolgatni. 

Heves léptekkel közelítettem meg a társaságot és léptem Haneul mellé, kirántva karját az egyik pasi markai közül. Persze nem hagyták szó nélkül, de mivel nem akartam verekedésbe keveredni, ezért Haneult az ölembe kapva húztam el a helyről minél hamarabb. A lány, fejét jobbra-balra billentve kezdett el nyögdécselni. Aggódva néztem le rá, homlokát ráncolta és verejtékezett. Annyi lélekjelenlét volt még benne, hogy átadja nekem a kártyát az ajtóhoz. Egyenesen a nappaliba vettem az irányt és óvatosan a kanapéra fektettem. 

- Na gyere, ülj fel – mondtam neki, miközben segítettem neki felülni. Muszáj volt tartanom őt, ugyanis akárhányszor elengedtem, folyton visszaesett a kanapéra. - Mégis mi a francot raktak az italodba? - kérdeztem tőle, de nem kaptam rá választ. - Ezt idd meg! - tartottam a vízzel teli poharat a szájához, mire ő azt eltolta.

- Ugye alkohol van benne? - kérdezte nyögve nyelősen, lassan mozgó nyelvvel, mire én rávágtam, hogy igen az van benne, csak igya már meg. - Hazudtál!

- Ez itt a legkisebb gondunk most - válaszoltam némi éllel a hangomban, mire ő kissé összehúzta magát. 

Visszafektettem őt a kanapéra és szinte másodpercek alatt el is aludt. Nem tágítottam mellőle, végig ott ültem vele, lábait az ölembe rakva, hogy mindketten elférjünk a kanapén. Míg aludt, volt időm hosszabban megfigyelni arcát, ami még ekkor is gyönyörűen festett. Ujjammal elsepertem egy tincset a szemeiből, mire ő megrezzent. Hirtelen felült, szemei kikerekedve bámultak enyéimbe. Megszeppenve bámultam rá, miközben ő ijedten nézett körbe. Nem igazán volt józan, de már kicsit jobban nézett ki, mint másfél órával ezelőtt. 

- Mi.. - kezdett bele, de elakadt. - Mi történt? - kérdezte homlokát ráncolva, felevenítve a történteket, majd mikor sikerült neki, kezét ajkai elé helyezte. - Jungkook, ha te nem vagy..

- Tudom, lesz időd legközelebb megköszönni. Hogy érzed magad? - kérdeztem tőle, miközben odaadtam neki a poharat, hogy igyon még egy kis vizet.

- Sajog a fejem és forog velem minden – mondta még mindig lassan forgó nyelvvel, miközben fejére simított. 

- Feküdj le, aludj még egy kicsit – mondtam neki, mire ő bólintott egyet, de mégis ülve maradt. - Haneul?

A lány lassan felém fordította a fejét, a kintről beszűrődő fények megvilágították könnyektől csillogó szemeit. Haneul egy halvány mosolyt küldött felém, majd közelebb hajolt hozzám. Nem szólaltam meg, nem akartam megzavarni, mégis megdöbbenve figyeltem végig, ahogy még közelebb kúszik hozzám, szinte már az ölemben ült. Haneul lassan és vonakodva tapasztotta ajkait az enyéimre és ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, ott abban a pillanatban letepertem volna. Ajkait nem mozdította, csak egy hosszabb csókot nyomott a számra, mégis ez volt az eddigi legédesebb csók, amit valaha kaptam egy nőtől. 

- Köszönöm - suttogta ajkaimra, majd szemei felakadtak, teste hátravetődött a kanapéra, enyhe hullámot alkotva teste súlyával, amikor a kitömött kanapéra csapódott. Elaludt.

Zavartan bámultam a lányra, majd magam elé meredve játszottam le az imént történteket a fejemben. Fejemet oldalra biccentve nevettem el magam, amikor realizáltam, hogy Haneul tényleg megcsókolt.

Kim Haneul, ezen az éjszakán szereztél meg engem.

————————————

Köszike az ötletet _TheyCallMeIdol_ 💞