~ Két év elteltével ~

Te jó ég! Nem is mondtam, hogy találtam munkát.. Vagy csak nekem nem rémlik?
Szóval.. Talán egy éve, hogy dizájner lettem. Nagyon élvezem, és sok mindent terveztem már, főleg elektronikai dolgokkal foglalkozok.
Jungkook még mindig a rendőrségen dolgozik, bár már őt is előléptették, így végre kapott egy saját irodát, aminek nem csak ő, hanem én is örülök, mivel így nem kell azon izgulnom, hogy mikor történik vele valami baj.
Időközben viszont összeköltöztünk egy kertes házba, ami nagyon jó helyen van. Nem túl messze a belvárostól, de nem is közvetlenül mellette. Kedves szomszédaink vannak, és mivel a közelünkben egy iskola helyezkedik el, a diákok reggelente a házunk előtt szoktak suliba menni.. Mondjuk ez elég furcsán hangzik, de szerintem értitek. A lényeg, hogy eddig minden tökéletesen alakul.
Ma Jungkooknak bent kell maradnia éjszakai műszakban, szóval egyedül vagyok itthon. Hát, nem a legkellemesebb.. Túl nagy a csend, és félek, hogy valamilyen hirtelen hang megtöri ezt.. Tudjátok, mint a filmekben a jumpscare. Remélem értitek.
Amúgy -ha jól tudom- Kookie hajnali négykor fog haza érni, legalább is ő ezt mondta.
Kulcsra zártam a bejárati ajtót, majd a konyhában található nasis szekrényből kivettem egy nagy csipszet. Visszamentem a hálóba, és úgy döntöttem, hogy nézek valami filmet. Annyival is gyorsabban telik az idő, és nem is lesz olyan mélységes csend. [...]
Arra ébredtem, hogy valaki mászik be mellém az ágyba. Nagyon megijedtem, ja és valószínűleg bealudtam.. Szerencsémre csak Jungkook volt az, aki elég fáradtnak tűnt.:

-Na, milyen volt a munka..? -kérdeztem tőle halkan.

-Te ébren vagy..? Hjaj, bocsi, hogy felébresztettelek.. -bújt be mellém, és egy puszit adott a homlokomra. -Amúgy nem volt semmi különleges.. -ölelt magához.- És te mit csináltál itthon..?

-Hát, alig vártam, hogy gyere haza. Nem szeretek egyedül lenni, főleg éjszaka nem. De amúgy filmet néztem. -mosolyodtam el.

-Értem.. Na de akkor aludjunk. -mosolygott rám vissza.

Másnap reggel, miután felébredtünk, arra kellett rájönnünk, hogy szombat van. Milyen hamar elszaladt ez a hét is..
Ma főztem ebédet, majd miután megkajáltunk, elmentünk kirándulni az erdőbe. Örültem egy kis friss, hűvös levegőnek, mivel nyár van. Szóval a mai napunk is jól telt, este fürdés után pedig megvacsiztunk, majd elmentünk aludni.
Sok nap telt el így, unalmasan. Majd jött egy, amit egész életemben nem fogok elfelejteni.
Az egyik hétvégén elmentünk étterembe, ami alapból nem szokásunk valljuk be. Áhh, már hol..
Miután már a desszertet is elfogyasztottuk, Jungkook szólalt meg, aki velem szemben ült.:

-Öhm, Seo. Mondanom kell valamit. Vagyis inkább k-kérdeznem. -mondta egy kicsit félénken. Felállt a székéből, majd letérdelt elém. Aggódva néztem őt, mivel fogalmam sem volt, hogy mit szeretett volna. Legalább is addig, amíg a zsebéből elő nem vett egy kis dobozkát.

-Kim SeoHyun. Hozzám jönnél feleségül? -nézett a szememben, mire kinyitotta a kis dobozt, amiben egy szolid, még is szép gyűrű volt elhelyezve. A szám elé kaptam a kezem, mire felálltam előtte. Nem haboztam túl sokáig.

-Igen! -mondtam, mire még egy könnycsepp is lefolyt az arcomon. Felhúzta a gyűrűsujjamra az ékszert, majd ő is felállt. Magához ölelt, és lassan megcsókolt. Az étteremben lévő emberek mind tapsolni, és füttyögni kezdtek, ami még jobban fokozta a hangulatot. El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént.. Még sosem gondolkoztam az eljegyzésünkön, így még nagyobb meglepetésként ért ez az egész.