-Már régóta nem te vagy a legjobb barátnőm.

Ez a mondat.. Hát. Mondjuk úgy, hogy szerintem közünk nincs egymáshoz innentől.
Csak bólintottam, majd elindultam folytatni a bevásárlást.. Hogy lehet az, hogy valaki ilyen sokat változzon? Nem értem.

[...]

Már a kocsiban ültem, éppen parkoltam kifelé, amikor megcsörrent a telefonom. Jungkook volt az, aki hívott, de úgy döntöttem nem veszem fel.
Az út felénél tartottam, a hídon, és látva a nagy dugót, fékeztem -különben sem szándékoztam belemenni az előttem lévőbe, de ez már mellékes. Lehúztam az ablakot, hogy ki tudjak nézni rajta, de ezzel nem sokra mentem. Telefonomat ellenőrizve láttam, hogy Jungkook hányszor keresett.. lehet aggódik egy kicsit. Mivel nem mozdul egyik jármű sem, úgy döntöttem visszahívom, hátha tud valamit mondani, ha már a rádióban nem tájékoztatnak.
Most pedig ő nem veszi fel, hát szuper... ó, megindult a sor! Mégsem fogok olyan későn hazaérni, remélem.
Láttam, hogy valami baleset történt, és ugye az útzár miatt csak egy sávban lehetett tovább haladni. Biztos minden kocsiban ülő ember örül annak, hogy pont most, amikor elég nagy lenne a forgalom, történik baleset. Mindegy, nem számít, a lényeg, hogy nemsokára hazajutok.. azt pedig nem is kell mondanom, hogy gyorsan elment a kedvem a főzéstől -de az még a boltban- ugye?
Végül csak hazaértem, miután beálltam és bezártam a garázst, beléptem a bejárati ajtón, és a zsákokkal a kezemben siettem a konyhába, hogy le tudjam pakolni a  dolgokat. Jungkook nagy szemekkel nézett utánam a nappaliban lévő kanapéról -igen, ő már kényelembe helyezte magát, filmet nézett.
Elkezdtem kipakolni a zsákokból, néhány dolgot beraktam a hűtőbe és a fagyasztóba, párat pedig kint hagytam, amik kellenek majd az étel elkészítéséhez.
Még mielőtt hozzákezdtem volna, gyorsan átöltöztem, és feltűztem a hajam, hogy az se zavarjon.
Amikor már a hagymát vágtam, gondolom Jungkook felfigyelt, és kijött hozzám.

-Hát te mit csinálsz? -kérdezte, még mindig azzal a kisfiús mosollyal arcán.

-Főzök neked -néztem hátra és kiöltöttem rá nyelvem.

-Főzöl? -tátotta el száját.- Hát ilyen is ritkán van -nevetett, majd közelebb jött hozzám.- Segítsek valamiben?

-Ha segítesz zöldséget pucolni, akkor igen, elfogadom a segítséged -mosolyogtam, majd odaadtam neki egy kést.- El ne vágd az ujjadat!

-Nem fogom -mondta vigyorogva, majd adott egy puszit arcomra.

Aztán csak elkészültünk a levessel és a másodikkal, amit a tévé előtt fogyasztottunk el. Soha nem telt még jobban a hétfői napom, eltekintve a találkozás mellett, de kezdem úgy érezni, hogy már hidegen hagy a Channival lévő kapcsolatom. Nem nagyon mondtam neki olyan sok mindent, tulajdonképpen lemaradt és én is lemaradtam a fél életéről. Az pedig, hogy Jiminnel összejött.. kicsit sajnálom őt, mert nem a legkedvesebb személy, akivel találkoztam, de hát legyenek boldogok, áldásom rájuk.

-Vigyázz már, mindjárt leesik a tányérodról! -mondtam halkan kacagva, mire Jungkook is nevetésbe kezdett.

-Figyelek, de hát hogy tartsam? Nem fog leesni -röhögött továbbra is, és a tévét figyelte.

-Jaj, olyan fáradt vagyok, látszik, hogy te is, ezen röhögünk -döntöttem hátra a fejem, de nem hagytam abba kuncogást.

-Lassan lehet menni kéne aludni, és most hogy ezt mondtad, én is hülyének érzem magam -kapott a fejéhez.

-Na, legalább együtt vagyunk hülyék -adtam puszit arcára, majd felkeltem, és kivittem a konyhába a tányéromat.

Ezek után nem történt semmi érdekes a nap folyamán, úgy volt, ahogy azt az előbb láthattad egy kicsit feljebb.