~Kedd~

Reggel mikor felkeltem, zuhogott az eső... Bepakoltam a táskámba, megkajáltam, felöltöztem majd szolidan kisminkeltem magam. Előkotortam az esernyőt a szekrényből, és kimentem a házból, bekulcsoltam, majd elindultam a suli felé... Éppen hogy végig mentem az utcán, egy kocsi száguldott végig az úton, így fel is csapott.... Hát szuper... Ennél jobb már nem is lehetne... Tiszta víz lett a ruhám. Az épület előtt találkoztam Kookal.:

-Szia -halványan mosolyog- Látom nem indul jól a napod... -halkan nevet-

-Jó reggelt.. Hát, lehetett volna ennél jobb?? -mutatok a ruhámra- Az emberek miért nincsenek tekintettel a gyalogosokra?! -mondom mérgesen-

-Nyugi.. Majd megszárad... -bíztatóan mosolyog-

-Ha te mondod.. -veszek mély levegőt-

Bementünk az épületbe, azon belül a terembe, és helyet foglaltunk. Kezdetét vette a tanóra, majd mikor kicsengettek, lementünk reggelizni.. Ekkor korom sötét volt, és még dörgött is.. Leültünk kajálni, megkínáltuk egymást, majd elmentünk a következő órának a termébe.. Ilyen unalmasan telt az egész nap, volt olyan hogy elmenet az áram 2-3 percre, de mindenki nyugodtan ült a helyén, és amíg helyrehozták a hibát, addig mi lekötöttük magunkat.. Volt aki telózott, aki beszélgetett... Miután vége lett az összes órának, felvettük a kabátunkat, és Kookie hazavitt kocsival.:

-Nem jössz be? -kérdezem aranyosan-

-Hááát... nem is tudom... -néz rám mint aki gondolkozik, majd adok neki egy puszit az orrára- Asszem még van egy kis időm.. -kuncok-

-Szemét.. -röhögök- Amúgy is ezt mondtad volta..

-Hát.. Igen.. De így jobban jártam -nevet-

Kiszálltunk a kocsiból, és gyorsan kinyitottam a házat, hogy ne ázzunk el jobban. Levettük a kabátunkat, cipőnket. Én ledobtam a táskámat a földre, majd elindultam a konyha felé.

-Nem vagy éhes? -mosolygok-

-De.. -leül a fotelba, és felrakja a lábát-

-Akkor melegítek kaját -pakolászok a konyhában-

Olyan 5 perc múlva leültünk enni, majd elmosogattam. Felmentünk a szobámba, és elkezdtünk tanulni, mint mindig..  Közben laptopon keresgéltük az információkat az esszéhez.. Majd olyan 30 perc alatt el is készültünk..:

-Hála istennek.. Végre kész -emelem a lapot a plafon felé, erre ő elröhögte magát, és megcsikizett, amire én összerezzentem, és eldöltem az ágyon, de nem hagyta abba- Nehehe -röhögök, közben ő belepuszilt a nyakamba, és eleresztett- Ezt még visszakapod -mutatok felé komolyan-

-Igen..? Kötve hiszem -nevet-

-Áhh, igen?? -rögtön le is támadom és elkezdem csikizni, de nem röhögött meg semmi ilyesmi.. - Te nem vagy...- de már nem tudtam befejezni a mondatomat, mivel ő kezdett el engem csikizni (szóismétlés.. de nem tudom máshogy mondani XD) - Jeooon -röhögök-

-Neked annyi -nevet, és belebújik a nyakamba-

-Hé, hé -röhögök- kegyelmezz -fetrengek az ágyon-

-Háát... nem is tudom -játssza hogy gondolkozik, majd abbahagyta, és elkezdett ölelgetni-  Ha nem bánod.. -kuncogva elkezdte puszilgatni a nyakam-

~Rövid rész megint XDD Nem tudom mikor lesz új rész ^^ Remélem azért tetszett :) <3 ~